A helyi sajtó finoman, a szurkolóik keményebben kritizálják a Vojvodinát, a Fradiból Keitát emelték ki. Így látták Szerbiában az újvidéki meccset – lapszemle.

A szerb sajtó szerint a Ferencváros nem játszott kiemelkedően Újvidéken, mégis úgy nyert, ahogyan a rutinos európai csapatok szoktak: kihasználta ellenfele hibáit, és a döntő pillanatokban gólt szerzett. Miközben az országos sportlapok elsősorban a Vojvodina két kapufáját és balszerencséjét emelték ki, az újvidéki szurkolók már sokkal kevésbé voltak elnézőek saját csapatukkal szemben.

A Mozzart Sport szerint a hangulat kiváló, a Vojvodina teljesítménye elfogadható, az eredmény azonban csalódást keltő volt. A portál úgy látta, hogy a Fradi csak átlagos teljesítményét nyújtott, de így is megmutatta a két klub közötti, európai rutinon alapuló legfontosabb különbséget: a megfelelő pillanatban szerezte góljait, és szinte minden jelentősebb hazai hibát veszélyes támadássá alakított. A szerb lap külön kiemelte Naby Keita játékát. A korábbi liverpooli középpályás nyugodtsága és labdabiztossága alapján időnként úgy tűnt nekik, mintha egy kispályás mérkőzésen futballozna. A Ferencváros játéka összességében véleményük szerint nem volt különösebben magas színvonalú, de az látszott, hogy Borbély Balázs alaposan felkészítette csapatát a Vojvodina játékából.

A Meridian, a Sportal, a Telegraf és a Nova a Vojvodina szemszögéből értékelt. Szerintük az újvidékiek bátor, nyílt futballt játszottak, a második félidőben pedig legalább egyenrangúak, időnként jobbak voltak a Fradinál. Az 1–1-es állásnál lőtt két kapufa miatt több helyen egyenesen úgy fogalmaztak, hogy a hazaiak közelebb álltak a győzelemhez.

A szerb közszolgálati média ennél árnyaltabb következtetésre jutott. Az RTS és a vajdasági RTV szerint a Vojvodina sokkal jobb mérkőzést játszott annál, mint amit az 1–2-es eredmény mutat, de ez nem pusztán a szerencsén múlt. A Ferencváros gyakorlatilag minden nagyobb hazai hibát megbüntetett, és éppen ez a rutinos könyörtelenség mutatta meg, miért a magyar csapat a párharc favoritja.

A Sport Klub már kevésbé volt megértő. A lap szerint a Vojvodina új igazolásai összességében keveset mutattak. Dejan Zukic alig került játékba, Stefan Mitrovic nem jelentett kellő veszélyt, Nardin Mulahusejnovic pedig csak egy góllal tehette volna elfogadhatóvá teljesítményét. A legsúlyosabb kritikát Njegos Petrovic kapta. A középpályás rossz passza után indult meg az a ferencvárosi kontra, amelyből Keita megtalálta Yusufot, a korábbi Vojvodina-játékos pedig eldöntötte a mérkőzést. Petrovic teljesítményét nem csak a lapok, hanem az újvidéki kommentelők és a Vojvodina szurkolói fórumának tagjai is keményen bírálták.

Az Informer Sportinjo szerint a Ferencváros kontrollálta a mérkőzés fontos pillanatait, és szinte minden jelentős újvidéki hibát megbüntetett. A visszavágó szerintük nagyon nehéz lesz, „pokolként” jellemeték.

A lkap beszámolt a mérkőzés előtti UEFA-vacsoráról:

A szurkolói fórumon visszatérő állítás volt, hogy a Vojvodina valójában saját magát verte meg. E vélemény képviselői szerint nem lehet mindent a balszerencsére fogni: Vukanovic néhány méterről nem találta el a kaput, Petrovic pedig nyomás nélkül ajándékozott kontralehetőséget az ellenfélnek. Mások viszont arra figyelmeztettek, hogy a Fradi gyorsaságban, fizikai erőben, állóképességben és európai rutinban is magasabb szintet képviselt, ezért a vereség fájó, de nem szégyen. A szurkolói kritikák jelentős része Miroslav Tanjgát is érintette. Többen vitatták a kezdőcsapat összeállítását, Mulahusejnovic szerepeltetését és azt, hogy a veszélyesebbnek tartott Vukanovic, Kolarevic vagy Kokanovic miért nem kapott hamarabb lehetőséget. A hozzászólók egy része szerint a Vojvodina játékából továbbra is hiányzik az egyértelmű rendszer, és a csapat fizikailag is elmaradt a Ferencvárostól.

A szerbek a kapufákat, a Fradi pedig az eredményjelzőt nézheti. És bár Újvidéken sokan továbbra is hisznek a fordításban, az első mérkőzés legfontosabb tanulságát abban látják, hogy ezen a szinten nem az számít, ki kerül többször közel a gólhoz, hanem az, ki bünteti meg könyörtelenebbül a másik hibáit.