Bemutatjuk mai ellenfelünket, a Vojvodinát.

A Vojvodina a délvidéki Újvidék városának csapata. Újvidék (szerbül Novi Szad) a Vajdaság közigazgatási és kulturális központja, valamint Szerbia második legnagyobb városa 310 ezer lakossal. A Duna bal partján, a festői Tarcal-hegység (avagy Fruska Gora) északi lejtői közt elterülő város helyén már a római birodalom idején is éltek. A területen az első magyar város Pétervárad volt, a Duna másik partján, amelyet először 1213-ban említenek az iratok. A terület Töre fia Péternek, avagy a Bánk bánból ismert nevén Petúr bánnak volt a tulajdonában. Gertrúd meggyilkolása után a Budapesttől 300 kilométerre eső térséget II. András és Gertrúd fia, IV. Béla a cisztercieknek adományozta – a királyi palotával együtt, melyben egy évvel korábban még ő és udvartartása is élt.

A péterváradi vár

Péterváradot a XV. században a Garaiak kapták meg, 1463-ban Mátyás király itt kötött szövetséget Velencével a török ellenében, majd 1526-ban a törökök elfoglalták a várat nem sokkal a mohácsi vész előtt, az ostrom szinte napra pontosan 500 éve, 1526. július 12-én kezdődött és két hétig tartott, a 60 ezres török sereg négy sikertelen roham után július 28-án foglalta el a várat. A törökök után Miksa Emánuel kezére került a vár ideiglenesen, de a törökök visszavették azt, majd építkezésbe kezdtek – a törököket 200 évvel később, 1715-ben Savoyai Jenő űzte ki. A szabadságharc alatt Kiss Pál honvédtábornok kapta meg a várparancsnoki tisztséget, az itt állomásozó 5800 honvéd csak Világos után mintegy négy héttel, szeptember közepén tette le a fegyvert.

A Duna túloldalán található település 1748-ban Mária Teréziától kapott szabad királyi városi rangot, a nevét is ő adta, a felterjesztésre saját kezével írta rá, hogy “nomintur Neoplanta”, azaz “neveztessék Újvidéknek”. A városban iskola, malom, ipar, az 1880-as években pedig a vasút is megjelent, majd városháza és könyvtár is épült. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint még ekkor is 40% volt a magyar lakosság aránya, ennek ellenére Trianonban a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták.

Az újvidéki városháza 1900-ban

1941-ben a Délvidéket visszacsatolták Magyarországhoz. 1942 januárjában a magyar csendőrök és a partizánok közt tűzharc alakult ki, amelyben tíz magyar katona és csendőr vesztette életét. Ezután Feketehalmy-Czeydner Ferenc vezetésével a szerb és zsidó lakosság körében vérengzéseket hajtottak végre, 3340-en vesztették életüket. Feketehalmyékat 1943 decemberében a magyar katonai bíróság halálra ítélte, de a felelősök eddigre már Németországba menekültek. Feketehalmí-Czeydner például önkéntes SS-tábornok lett, innen tért vissza Szálasi kormányába. 1946-ban Magyarország kiadta Jugoszláviának, ahol kivégezték.

Újvidéki vérengzés – 1942

1941-44 közt a magyar bajnokságban részt vett az Újvidéki AC, de ez a helyi magyar csapat volt. Az első, 1941-es meccsen 13-2-re győztünk ellenük – a többi eredményt itt böngészhetitek.

Sárosi doktor és Turay „Suttyó” összecsapása

A Vajdaságba bevonuló partizán hadsereg bosszúból népírtásba kezdett, a legkonzervatívabb becslések szerint 10, a reálisabb adatok szerint 40-50 ezer magyar áldozatot szedett az őrület, több tízezer magyar pedig elmenekült. 2013-ban magyar részről Áder János, míg szerb részről Alekszandar Vucsity kért bocsánatot, egyben bejelentette a magyarok kollektív bűnösségét rögzítő törvény eltörlését.

Délvidéki vérengzések – 1944

A titói Jugoszláviában nőni kezdett a település. A népírtás, az asszimiláció, a tömeges betelepülés és a kivándorlás miatt a 2000-es évek elején már csak a lakosság 5%-a, 15 ezer ember vallotta magát magyarnak. A város ennek ellenére a vajdasági magyarság egyik kulturális központja, itt üzemel az Újvidéki Magyar színház és a Magyar Szó, a helyi magyar napilap. Ekkorra már a város átélte a NATO támadást is, 1999-ben lebombázták a televízió épületét és a város mindhárom Duna-hídját, közte a történelmi péterváradi hidat is. Később, 2022-ben a város lehetett Európa Kulturális Fővárosa.

Lebombázott híd – 1999

Azok, akiknek meccs előtt vagy esetleg annak másnapján városnézésre is van ideje, azt javasoljuk, hogy kövessék a Monarchia túrák blog útvonalát. Ideális kiindulópont a központi Szabadság tér (Trg Szlobode), ahol a Mária neve templom uralja a látképet. A neogótikus építészeti alkotás színes tetőcserepei a pécsi Zsolnay-gyárban készültek, ólomüveg ablakait Budapesten alkották meg, odabent pedig magyar nyelvű stációkat is felfedezhetünk. Rövid sétára innen magasodik a lenyűgöző újvidéki zsinagóga, amely a híres magyar építész, Baumhorn Lipót szecessziós mesterműve – az ő keze nyomát őrzik a szegedi és szabadkai zsinagógák is.

A Püspöki palota

A Duna felé sétálva megpillanthatjuk az egykori báni palota hatalmas, hajót formázó épületét, amely 1941 és 1944 között a magyar katonai közigazgatás központjaként is szolgált. A folyó túlpartján terül el a hatalmas Péterváradi vár. A nap lezárásaként érdemes megkóstolni a helyi kézműves söröket a Brauhaus Pivaraban, vagy meginni egy kávét a Trcsika kávézóban, amely egy régi kék villamoskocsiban kapott helyet, egyedi emléket állítva a város egykori közlekedésének.

A Trcsika kávézó

A Vojvodina története 1914. március 6-án, az első világháborút megelőző napok egyikén kezdődött, újvidéki szerb diákok és fiatal értelmiségiek teljes titokban gyűltek össze Száva Sijakov harisnyakötő műhelyében. A találkozó célja egyértelmű volt: létrehozni egy teljesen önálló sportegyesületet, amely a sporton keresztül összefogja a helyi újvidéki szerb közösséget. A klub nevét a 1848-as szerb vajdaság emléke előtt tiszteleg, ahol a szerbek a történelem során először kaptak névleges egyenjogúságot a Habsburg Birodalomban. Az alapítók között jogász, egyetemi tanár és vegyész is volt. A kitörő háború miatt a klub érdemi tevékenysége megszakadt, és csak 1919-ben tudott intézményi szinten valóban megalakulni. A csapat színei, címere annak köszönhetőek, hogy a prágai egyetemeken tanuló alapító szerb diákok magukkal hozták a cseh sztárcsapat, a Slavia Praha komplett felszerelését a poggyászukban. Így lett a piros-fehér, függőlegesen felezett mez a bal mellen lévő jellegzetes csillaggal a Vojvodina védjegye.

Slavia mezben – 1922

A legelső barátságos mérkőzésüket a közeli Koviljban játszották a helyi Sajkas ellen, egy kiütéses 5-0-s győzelem lett a vége, majd az első hivatalos tétmeccsen 1920. szeptember 12-én 2-0-ra verték az Újvidéki Atlétikai Clubot. A Vojvodina a város vezető sportszervezetévé nőtte ki magát, bár saját pályája sokáig nem volt, így a mérkőzéseiket az UTK Jódos gyógyfürdő melletti pályáján játszották. 1924-ben aztán a helyi zsidó közösséget tömörítő Juda Makabi testvérklubbal közösen felépítették saját otthonukat, amely a szerb felkelés vezére után a harcias Karagyorgye nevet kapta.

A Karagyorgye stadion 1930-ban

Itt, a Karagyorgyéban fogadta először a Sárosi-féle Fradit a Vojvodina egy gálameccsen, mai ellenfelünket „káprázatosan szép játékkal” 8-2-re vertük meg az 1939-es újvidéki karácsonyi serlegért (Sárosi 5, Sárosi III. 2, Kiszely), majd ugyanitt a jugoszláv válogatottat is legyőztük, 8-0-ra.

A második világháború után a kommunisták a csapatot röviden Szlogára, a stadiont pedig Városi Stadionra keresztelték át, ed a szurkolók nyomására a klub hamar visszakapta történelmi nevét. A titói rendszerben talált igazán önmagára a csapat, az 1950-es években, amikor színpadra lépett az első aranygeneráció. Olyan labdarúgók fociztak a Vojvodinában, mint a későbbi világhírű edzőlegenda, Vujadin Boskov, aki edzőként spanyol és olasz bajnok, illetve KEK-győztes is volt, vagy a gólrekorder Todor Veszelinovity. Boskovék a Közép-európai Kupában olyan bravúrokra voltak képesek, mint az olasz AS Roma búcsúztatása.

Az 1955-ös AS Roma elleni csapat

Ebben a számukra szép, számunkra rendkívül sötét időszakban találkozott másodszor a két csapat, az első budapesti meccsre 1956. július 22-én került sor, amin még Budapesti Kinizsi néven játszva kaptunk ki. A történelem szerencsére nem ismételte önmagát, és alig pár héttel az 1956-os forradalom leverése után a Fradi – már visszavéve nevünket és zöld-fehér színünket – egy decemberi túrára utazott Újvidékre. 1956. december 16-án remek játékkal 3-1-es győzelmet arattunk. Érdekesség, hogy a meccsen vendégjátékosként Buzánszky Jenő is pályára lépett. Csupán négy nappal később, december 20-án a Vojvodina revansot vett, és egy végletekig kiélezett, durva belépőkkel és vitatható kiállítással is tarkított meccsen 1-0-ra nyerni tudott. A felek 1957 tavaszán a pesti Húsvéti Tornán csaptak össze újra, ahol a falelátós Üllői úti katlanban egy harcos mérkőzésen 1-0-s győzelmet arattunk.

Pillanatkép az 1956-os budapesti meccsről

A hatvanas évek legelején, 1960. szeptember 4-én a tartalékosabb Fradi ismét 1-0-s vereséget szenvedett el Újvidéken. Ezt követően a szerb gárda történelme legszebb fejezetét írta: az 1965/66-os szezonban, mindenkit meglepve, történetük során először jugoszláv bajnokok lettek. Az Ilija Pantelity és Takács Szilveszter fémjelezte verhetetlen gárda az 1966/67-es Bajnokcsapatok Európa Kupájában egészen a negyeddöntőig menetelt. Miután búcsúztatták az osztrák Admirát (1-0, 0-0), a spanyol Atlético Madridot (3-1, 0-2, majd a harmadik mérkőzésen 3-2) ütötték el a továbbjutástól. A negyeddöntőben a skót Celtic (1-0, 0-2) állította meg őket, de a skótok – akik abban az évben meg is nyerték a BEK-et – az egész európai hadjáratuk során az egyetlen vereségüket az újvidéki Karagyorgyéban szenvedték el. Ezt követte egy újabb nemzetközi szezon az 1967/68-as Vásárvárosok Kupájában, ahol a portugál GD CUF (1-0, 3-1), a kelet-német Lokomotív Leipzig (0-0, 2-0), majd a török Göztepe (1-0, 1-0) kiejtése után az olasz Bologna (0-2, 0-0) parancsolt nekik megálljt a negyeddöntőben. 1967. június 28-án a Fradi ismét Újvidékre utazott, ahol a hazaiak újra 1-0-ra nyertek ellenünk.

A két klub közös történelmének legérzelmesebb és legmeghatóbb összecsapására 1975. június 7-én került sor a teltházas Üllői úti szentélyben. Ezen az ünnepi, gálahangulatú 1-1-es döntetlennel zárult találkozón nem az eredmény volt a fontos: ekkor búcsúzott el az aktív profi futballtól és a zöld-fehér meztől három korszakos ikonunk: az egyetlen magyar Aranylabdás, Albert Flórián, illetve Novák Dezső és Rákosi Gyula.

Albert Flórián, Novák Dezső és Rákosi Gyula búcsúzik

Alig fél évvel később, az 1976-os téli felkészülés során Újvidéken újra összecsaptak a felek, gólnélküli remi lett belőle. A Vojvodina ezt követően 1977-ben megnyerte az addigra értékét vesztett Közép-európai Kupát, a Vasas ellen, Budapesten. Tíz évre rá közvetlenül a délszláv állam felbomlása előtt, az 1988/89-es viharos szezonban Ljupko Petrovity edző vezetésével (és a fiatal Szinisa Mihajlovittyal a soraikban) megszerezték második jugoszláv bajnoki címüket. A következő évben a BEK-ben a Budapesti Honvéddal találkoztak, de a kispestiek a budapesti győzelemmel és az idegenben lőtt gól szabályával (2-1, 0-1) végül kiejtették őket. A délszláv háború után az 1998-as Intertotó-kupában a norvég Stabaek és a svéd Örebro csapatán keresztül egészen a döntőig meneteltek, ám ott a német Werder Bremen ellen elbuktak.

Az 1988/89-es bajnokcsapat

Hosszú szünet után 2005. július 8-án éledt újra a Fradi újvidéki „kapcsolata”. Az Üllői úton rendezett, MTZ-RIPO Minszk elleni UEFA Kupa selejtező főpróbájának szánt mérkőzésen a Vojvodina hamar 2-0-ra elhúzott, de a mieink Laczkó és Rósa, valamint több fiatal vezérletével a második félidőben 3-2-re megfordították a meccset. Két évvel később, 2007-ben a Vojvodina büszkén visszaszerezte stadionja történelmi nevét.

A legutóbbi, tizedik egymás elleni mérkőzésünkre 2013. szeptember 8-án került sor, ahol egy délvidéki barátságos tornán a Buzsákyval és Diallóval felálló Fradi egy 1-1-es döntetlennek és a jobb gólkülönbségnek köszönhetően elhódította a trófeát.

Az újvidékiek a KK-t és az Intertotót leszámítva 1968 óta vagy nem jutott a főtáblára egy sorozatban sem, vagy ha ott kezdtek, akkor azonnal kiestek. 1968 után az első győztes párharcuk a hatodik próbálkozásukra jött össze, 1996-ban a félamatőr észak-ír Portdown ellen. A következő selejtezős sikerük nekünk is kedves, a Dózsát 5-1-es gólkülönbséggel csapták ki az UEFA Kupából. Utána 2007-ben a máltai Hibernians (7-1), 2008-ban az Olimpik Baku (2-1), 2012-ben a Süduva (5-1) ellen nyertek egy-egy párharcot. A legjobb sorozataik, 2013-ban, 2015-ben és 2016-ban jöttek az EL-ben, 3 playoff körbe jutással. A Hibernians ellen ezúttal 7-3-mal mentek tovább, majd jött a Honvéd (2-0, 3-1) és a Bursaspor (2-2, 3-0), a végállomás a Serif Tiraszpol volt. Két évre rá az MTK (3-1, 0-0), a Jürmula (3-0, 1-1) és a Sampdoria (0-2, 4-0) skalpját is begyűjtötték, de végül a Viktoria Plzen simán csapta ki őket (0-2, 0-3). Egy évre rá a montenegrói Bokelj (6-1), a walesi Connah’s Quay Nomads (3-1) és a Dinamo Minszk (3-1) legyőzése után az Alkmaar volt a végállomás (0-3).

Az elmúlt nyolc párharcukból egyet nyertek meg, a litván Panevezys ellen (2-0), kikaptak a Rózsahegytől (2-3), a Standard Liegetől (1-2), a LASK-tól (1-7), az APOEL-től (2-4), az Ajaxtól (1-4) és a Maribortól (2-2, tizenegyesekkel). Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb nemzetközi kupameccset (5) magyar csapatok ellen nyertek.

A csapat vezetőedzője a 61 éves Miroszlav Tanjga, aki Borbély Balázshoz hasonlóan 4-2-3-1-es formációval próbál egyensúlyt tartani a támadás és védekezés közt. A most lezárult 2025/26-os idényben kiváló formát mutattak: a szerb bajnokságban a bravúros második helyet szerezték meg, a kupában pedig zsinórban harmadszor jutottak a döntőbe, ahol a Crvena Zvezda ellen a félidei 2-0-s vezetésüket elszórakozva, végül egy drámai büntetőpárbajban maradtak alul.

Az újvidékiek kifejezetten pragmatikus, játékbirtoklást nem erőltető futballt játszanak (tavaly 49%-ban birtokolták a labdát). Hosszú labdákra, “vertikális átmenetekre” és a határozott támadásépítésre támaszkodnak. Ugyanakkor labda nélkül egyáltalán nem passzívak: az átlagosan 9.1-es PPDA mutató egyértelműen aktív, kellemetlen és magas letámadást jelez. Mérkőzésenként átlagosan 13 lövéssel próbálkoznak (ebből közel 5 a kapu felületét is eltalálja), ami egy stabil, 1.53-as várható gól (xG) mutatót eredményez, ebből 1.76 gólt szereztek. Az ellenfél 10 lövéséből 4 találta el átlagban a kapujukat, (1.28 xG, 1.11 gól).

Ami a kezdőcsapatot illeti, a kapuban az abszolút első számú hálóőr a rendkívül rutinos Dragan Roszity, aki mögött a fiatal Matija Gocmanac vár bevetésre. A védelem tengelyében számunkra ismerős láncszem a 24 éves Szűcs Kornél. A párja legtöbbször a rutinos Gyorgye Crnomarkovity, vagy éppen az edző fia, Szinisa Tanjga. A széleken a jobbhátvéd posztján Lazar Nikolity vagy Mihai Butean játszhat, míg a bal oldalon a technikás brazil, Lucas Barros sajátította ki a posztot. A középpályán Njegos Petrovity játszik szűrőt Ifet Djakovac oldalán. A támadások szervezéséért alighanem a nyáron 2.5 millióért a Wolfsberger AC-tól visszavásárolt Dejan Zukity felel majd a tízes poszton, aki remek statisztikákkal (9+12) zárta az osztrák idényt, ha nem ő, akkor a tavalyi szezon legjobbja, a 25 éves Milutin Vidoszavljevity (tavaly 11+1) mellette a széleken pedig Lazar Randjelovity (7+13) és Sztefan Mitrovity vagy Milan Kolarevity (6+2) igyekszik majd megbontani a védelmünket. A center posztján a tavaly megismert bosnyák Nardin Mulahusejnovic jelenti a legnagyobb veszélyt a levegőben, ha nem ő játszik, akkor Vukanovity (8+5) vagy a kameruni John Mary kaphat szerepet (6+1).

A két csapatot nem csak a párharc és a korábbi edzőmeccsek kapcsolják össze, dolgozott a Vojvodinánál edzőként Lyka Antal, míg korábban a Vojvodinában játszott Yusuf Bamidele, Oláh Lóránt és Zoran Kuntity is.

A Vojvodina otthona

A Karagyorgye stadion befogadóképessége 14 ezer fő, a Vojvodina átlagos nézőszáma 3000 volt az elmúlt szezonban, a nagyobb rangadókon is mindössze a Crvena Zvezda ellen voltak 5600-an, alighanem a vendégszurkolók nagyobb létszámának is köszönhetően. Legjelentősebb szurkolói csoportjuk a Firma.

A Firma