A helyi falunapon meséltek arról, hogyan élik meg fradizmusukat az erdélyi településen élő szurkolótársaink.
A Marosvásárhelytől 12 kilométerre lévő, mintegy 6500 lelket számláló Mezőpanitban már évtizedek óta egy lelkes, odaadó, a Fradival szimpatizáló közösség él, akik testileg-lelkileg az FTC rajongói és szívük a zöld-fehér klubért dobog. Olyannyira, hogy a falunapok, helyi ünnepnapok, sportrendezvények alkalmával is zöld-fehérbe öltöznek mintegy 40-50-en, ugyanakkor trikót, sportszárat vagy sálat viselve a Fradi-himnuszt éneklik. Jómagam, a 2018-as Mezőpaniti Községi Napok alkalmával találkoztam velük, közülük néhányan szívesen meséltek az FTC szurkolói mivoltukról. Mi több, akkor lepődtem meg a legjobban, amikor azon évben a mindössze a 6 esztendős Barabási Réka szülei kíséretében hibátlanul elénekelte a Fradi-himnuszt.
„A Ferencvárossal szimpatizáló mezőpaniti baráti társaságot és egyben a helyi Fradi öregfiúk csapatot egy helyi baráti közösség alapította, akik most átlagosan 65 évesek. Az FTC győzelmeit hol egyik, hol másik csapattárs háza táján, hol a szövetkezeti kocsmában ünnepeltük meg. Volt olyan is, hogy egy-egy Ferencváros bajnoki cím elnyerése után felkerestünk minden egyes helyi Fradi-szimpatizánst, volt csapattagot és éjjelizenét adtunk nekik, amely a Fradi-himnusszal kezdődött és végződött. Így csak a hajnali órákban érkeztünk haza. Sőt, olyan esküvők is voltak Mezőpanitban, amelyeken a csapattagok Fradi-himnusszal köszöntötték az ifjú párt, miközben az ajándékokat adták át nekik” – mesélte el a jelenleg 59 éves Máthé János.
Ferencváros szimpatizánsként buzdítva a Fradit
Arra a kérdésre, hogy mióta szimpatizál az FTC-vel, Máthé János így emlékezett vissza: „Már kisgyermekként drukkoltam a Fradinak és 10-12 évesen tagja lettem a helyi drukkertábornak is olyannyira, hogy házilag gyártott petárdákat készítettünk, amelyek földhöz vágva robbantak, mellette füstbombákkal keltettünk hangulatot. Buzdítottuk a pályán odaadóan futballozó srácokat. Sőt, egy Majak magnetofonról játszottuk le a Fradi-indulót a győzelem érdekében” – lelkendezett, és azt is elmondta, hogy a mezőpaniti Ferencváros szurkolók nagy többsége számos alkalommal volt Budapesten, az Üllői úton lévő Groupama Arénában, ahol a Fradi Múzeumot is meglátogatták, ugynakkor a Fradi Shop-ból ereklyékkel tértek haza.
A Mezőpaniti Fradi kispályás együttes egykori gólvágója, Sikó „Tika” Antal véletlenül cseppent bele az ottani FTC-közösségbe. „Már a nyolcvanas-kilencvenes években is utcák közötti minifoci bajnokságokat szerveztek a községben. Egy barátomon keresztül kerültem az egyik alakulathoz, úgy ismerkedtem meg a településsel. Idővel megnősültem, és ott vettem házat, ahol a Ferencváros szurkolók zöme lakik, aztán velük jó barátságba kerültem. Tudatták velem, ha már odaköltöztem, akkor a Fradiban kell tovább fociznom, ha nem, az utcában nincs keresnivalóm. Ezt persze viccnek szánták, de végül elfogadtam a meghívásukat. Szívemhez-lelkemhez nőtt a Fradi-szellem, én is megfertőződtem a zöld-fehér érzelmekkel” – mondta el Tika, aki éppen azon évben került a községi Fradihoz, amikor a Ferencvárosi TC első magyar csapatként a BL csoportkörébe került (1995), és csak kevésen múlt a továbbjutás a nagynevű Real Madrid, az Ajax és a Grasshoppers alkotta csoportból.
A gólkirály a Fradiba nősült
Arra a kérdésre, hogy még milyen kispályás csapatok szerepeltek akkor a Fradi mellett a mezőpaniti kispályás bajnokságban, Sikó Antal elmondta, az MTK, a Honvéd, a Vasas elnevezések mellett kitalált nevű együttesek is voltak. Mint a DICS (Dohánygyár Ifjúsági Csapata), vagy a Denter is, ugyanakkor minden alakulatnak megvolt a maga szurkolótábora, de mégis a zöld-fehérekkel szimpatizáltak a legtöbben. A legjobb csapata Marosszentkirálynak és a Marosvásárhelyi MTK-nak volt, de a legtöbb bajnokságot mégis a Fradi nyerte, sőt nekik volt a leglelkesebb szurkolótábora is.
A csapat megszűnt, de a Fradi-szív örökké dobog
Végezetül arra a kérdésre, hogy miért szünt meg a Fradi kispályáscsapat Mezőpanitban, Máthé János egykori helyi labdarúgó, a községi Fradi szimpatizánsok egyik legelszántabbja kissé elkeseredve összegezett: „A kétezres évek elején már nem igazán volt igény a kispályás futballra Mezőpanitban sem. Ennek oka az elektronikus világ elterjedésében keresendő: az okostelefonok, táblagépek megjelenése a helyi, amatőr sportéletet is veszélybe sodorták, a fiatalok elkényelmesedtek, lassan elpártoltak a sporttól, az idősebb generáció fölött eltelt az idő. Ma már nem biztos, hogy egy utcából tudnánk egy alakulatra való fiatalt toborozni, mint hajdanán. Ami viszont örvendetes, hogy még van egy öregfiú-csapatunk, akikkel hetente egyszer kispályázunk a helység műfüves pályáján. Talán mondanom sem kell, hogy tagjai szinte mind fradisták, sőt a feleségek, élettársak, gyermekeik is” – fejezte be a beszélgetést Máthé János.
Érdekességként említhető meg, hogy az FTC utánpótlásának volt szakmai igazgatója (2018–2020) és egykori edzője (2020–2011), Prukner László felmenői szintén a Maros megyei Mezőpanitból származnak. Édesanyja Mezőpanitban született, nagyszülei onnan menekültek ki Magyarországra a II. világháború alatt.
