Korábbi támadónkat a brazilok VB szerepléséről is kérdezték.
– Norvégia kapcsán mindenki Erling Haalandról beszél. Mit lehet kezdeni vele? Keményen kell játszani ellene, vagy inkább azt kell megakadályozni, hogy labdát kapjon?
– Nehéz kérdés… Erling Haaland hihetetlenül erős, sokszor képtelenség megállítani, de Gabriel és Marquinhos személyében emberére talál… Ők ketten most a világ legjobb hátvédjei. Megvan a megfelelő rutinjuk, ésszel futballoznak.– Szóval, azt mondja, Haaland ezúttal nem szerez gólt?
– Ebben inkább csak reménykedem…– Magyarországon is népszerű a brazil válogatott, de manapság sok kritika éri, mondván, messze nem olyan, mint évtizedekkel ezelőtt. Egyetért ezzel a megállapítással?
– Sajnos igen. Anno szinte nem volt olyan szurkoló, aki ne fújta volna kívülről az aktuális kezdőcsapatot. A mostani válogatotton is megmutatkozik a brazil varázs, csak nem olyan markánsan. A futball rengeteget változott az utóbbi években, csapatunk most is nagyon erős, de nem lehet összehasonlítani az egy-két évtizeddel korábbiakkal. Ezen a világbajnokságon két-három válogatott jobb a miénknél.– Mit szól a sok meglepetéshez?
– Ezek teszik emlékezetessé a tornát – ki számított Hollandia és Németország kiesésére a harminckettő között? Tetszik a VB, sok az izgalmas mérkőzés, s örömteli, hogy a csapatok túlnyomó többsége nem kivárásra játszik.– Mi lehet a brazilok terve a Norvégia elleni nyolcaddöntőben? Türelmes futball, vagy gólt szerezni, amilyen hamar csak lehet?
– Nagy hibát követnénk el a kivárásos taktikával, a brazil válogatottnak minden körülmények között támadnia kell! Ha arra várunk, mit lép Norvégia, alighanem bajba kerülünk… A világbajnokság előtt borúlátó voltam, mert úgy éreztem, pokolian nehéz tornánk lesz, de a csoportmérkőzéseken fokozatosan fejlődött a csapat játéka. Meg aztán brazil vagyok, hinnem kell a válogatottban.– Vinícius Júnior ön szerint is kiemelkedik a jelenlegi keretből?
– Őszintén szólva meglepett, hogy ilyen jól teljesít a világbajnokságon. A Real Madridban rendszeresen tündökölt, de amint hazajött a válogatottba, sokkal tompább lett. A VB előtt nem sokszor láttam ilyen jól futballozni a selecaóban, egyértelműen ő játszik a legjobb formában.– És Neymar? Neki lesz nagy pillanata a VB-n?
– Elmúlt harmincnégy éves, de kivételes képességű futballista, ez nyilvánvaló. Ha a csapat továbbjut Norvégia ellen, a negyeddöntőben szerintem a kezdőcsapatban szerepel.– Komolyan gondolja?
– Addigra olyan erőnléti állapotba kerülhet, hogy valóban hasznára lehet a válogatottnak. Brazíliában mindenki kedveli, sokan várják, hogy játsszon.– Az erőviszonyokat tekintve mire számít a brazil–norvégon?
– Azért a mi csapatunk erősebb, hatvan-hetven százalék esélye van továbbjutni.– Egy ideje Rio de Janeiróban futballozik, a Boavista játékosa. Hogy tetszik a város?
– Meseszép, csak éppen veszélyes. Nagyon veszélyes. Rióban sok helyen óvatosnak kell lenni és figyelni, melyik parkba sétál be az ember, mert könnyen pénz és telefon nélkül jön ki onnan. Családdal semmiképpen sem szerettem volna oda költözni.– Akkor hol laknak?
– Maricá városában. Az edzőközpontban egy-másfél óra alatt vagyok ott, cserébe nem kell aggódnom, mi van a feleségemmel és a gyerekeimmel. Az elmúlt három hónapban az alsóbb osztályú helyi csapatban futballoztam, nagyon jól ment, jöttek a gólok, a gólpasszok, a legjobb középpályásnak választottak, csak sajnos nem jutottunk fel végül. A kölcsönszerződés lejárta után visszatértem a Boavistához, a klub elnöke ragaszkodik hozzám, szeretné, ha két évig még játszanék, s csak aztán hagynám abba a futballt, utána pedig maradnék valamilyen pozícióban a klubnál. Most még jó erőben, jó formában érzem magam, élvezem a játékot.– És Maricában jobb az élet?
– Kifejezetten gazdag város, mert a partjai előtt, az Atlanti-óceánban jelentős kőolajmezők vannak. Rendkívül biztonságos környék, az iskolák kiválóak a gyerekeknek, egy szó, mint száz, nagyszerű életünk van itt.– Ott is terveznek letelepedni?
– Sao Paulo az igazi otthonunk, de ki tudja, mit hoz az élet. Jövőre mindenképpen Budapestre utazunk a családdal, mert a feleségem állandóan rágja a fülemet… Imádta a magyar fővárost, ha rajta múlna, még mindig Óbudán laknánk.
