Vízilabda szakosztályunk értékelte az elmúlt szezont és szó esett a jövőről is.

Nyíri Zoltán szezonértékelése:

A szezon mindenféleképpen sikeres. El van kényeztetve mind a klubvezetés, mind a szurkolók, mind a közélet, hogy a Ferencváros majd megnyeri, mert az elmúlt két évben mindent megnyert, akkor csalódásként is meg lehet élni azt, hogy idén nem nyertünk Bajnokok Ligáját, egyik csapattal sem. Én úgy veszem ezt, hogy a Ferencváros mindkét csapata ott volt a Final Fourban, ez nagyon ritka egyébként. És mind a két csapat érmet nyert. Magyarországon semmilyen sportágban soha nem fordult még elő – így vízilabdában sem –, hogy a BL-ben bármikor érmet szerezzen egy klubnak a női és a férfi csapata is. Ha egy szót keresünk, akkor az a sikeres. Az, hogy szeretnénk jövőre sikeresebbek lenni, azt meg a tőlem balra és jobbra ülők ugyanígy gondolják. És ehhez a klub megad minden támogatást. A klubvezetés dolga, hogy biztosítsa a feltételeket. Ezek a feltételek adottak. Mind a két vízilabda csapat ugyanolyan színvonalon, ugyanolyan szakmai lehetőségekkel és ugyanolyan támogatással tud részt venni a következő szezonban, mint eddig. Az európai Szuperkupa az biztos nem lesz meg a következő szezonban, de legalább vissza lehet majd szerezni, így fogjuk fel.

Itt egy olyan egység, a klub és a csapatok között egy olyan összesség van, amit nem az határoz meg, hogy adott évben hány trófeát nyerünk, hanem az, hogy itt mindenki teszi a dolgát, mindenki dolgozik, mindenki a legtöbbet adja ki magából, és hogy ez az adott napon mire elég, azt meg az élet és a jó Isten eldönti, arra nincs hatásunk. Arra van, hogy év közben dolgozzunk. Végignéztem egész évben azt a munkát, amit mind a női csapat, mind a férfi csapat elvégzett. Őszintén mondom, többet nem lehetett volna tenni, ez most erre volt elég. Bizonyos pillanatokban, bizonyos szituációkban olyan döntések születtek – a mérkőzésekre értem –, amik eddig jó döntésnek bizonyultak, most lehet, hogy nem sikerültek, de nem láttam egyik csapaton se, hogy ez nemtörődömség, akarat vagy elszántsághiány miatt történt volna meg. Ezért semmilyen negatív vagy elmarasztaló dolgot nem tudok mondani. A magyar mezőnyben mindent megnyertünk, lehet mondani, hogy ez elvárás, meg könnyű, meg annyival jobb a csapat. De hogy elvárás, ilyet nagyon nehéz mondani a sportban. Ezt főleg azok szokták mondani, akik életükben nem sportoltak. Ilyen nincs a sportban. Mindenért meg kell küzdeni, mindenért meg kell dolgozni, és ezek a lányok és ezek a fiúk, az edzőikkel együtt, a stábokkal együtt, a Ferencváros dolgozóival együtt megküzdöttek azért, hogy ez az öt trófea, plusz egy-egy BL-érem itt lehessen. Én azt kérem tőlük, hogy a jövőben is ugyanígy dolgozzanak, tegyenek meg mindent. A klub kérése – ez fontos mondat, hogy nem elvárása, kérése – az a végjátékokban való részvételnek a kivívása.

Nagy élmény volt nekem és szerintem minden fradistának, hogy minden nap volt kiért szurkolni. Fantasztikus emberek az FTC szurkolói, több százan kijöttek Máltára, ott voltak szerdától vasárnapig, végigszurkolták az összes meccset. Szerintem nélkülük az egész rendezvény egy csöndes áhítat lett volna, az FTC és az Olympiakosz szurkolói hozták azt a hangulatot, amit hozni kell. Én azt kívánom, hogy jövőre is több százan utazzanak és jöjjenek velünk. Van itt nálam egy statisztika, amit a lelkemre kötöttek, hogy mondjak el: az elmúlt hét évben a legeredményesebb csapatok a Bajnokok Ligájában vízilabdában hatszor nyertek érmet, ez a Pro Recco és a Ferencváros. A lányoknak nincs ilyen hosszú statisztikájuk, mert ők kétszer voltak ott: egy negyedik hely és egy második hely. Tehát még nekik is lehet hét év alatt hat érmük, ha a következő öt évben mindig érmet nyernek.

És volt lehetőségünk együtt ünnepelni a Komjádi-uszodában. Tegyük hozzá, hogy ehhez a Magyar Vízilabda Szövetség segítsége is kellett, az ő együttműködésük, nélkülük nem jött volna létre. Mi nyertük meg, de ha ők nem engedik, nem úgy van a szervezés, hogy ez a két meccs egy helyen legyen egymás után, akkor ez nem tudott volna megvalósulni. Ezért én az MVLSZ-nek is szeretném ezt megköszönni, mert mindig jó elmondani, és el is kell mondani, ha valaki hozzátesz.

Matajsz Márk szezonértékelése:

Sikeresnek értékelem ezt az egész szezont. De nyilván visszább kell menni a történetben: köszönettel tartozunk a klubvezetésnek, hogy egyáltalán ez a csapat létre tudott jönni. A szurkolóknak is, nélkülük az egész nem ért volna semmit, az egész éves támogatást éreztük felőlük is, a vezetőség felől is. Nyáron jött három új játékosunk, klasszisok. Időbe tellett, mire be tudtuk őket építeni, az összeszokáshoz is kellett idő. Elindult a szezon, szép lassan jöttek a győzelmek. Kezdődött a decemberi Magyar Kupa sikerrel, ami nem volt egyszerű, ott az elődöntő már az UVSE-vel egy kicsit olyan nyögvenyelős volt, de már ott érződött, hogy a csapatnak van tartása, ott is vesztes állásból fel tudott állni, az adott egy lökést nekünk, és utána szép lassan jöttek a BL-mérkőzések. A Vouliagmeni elleni idegenbeli mérkőzésen szakadt át a gát. Ott egy nagyon nagy eredményt tudtunk elérni, egy bombaerős görög csapatot vertünk több góllal, és ott láttam először a lányokon azt, hogy nagyon nagy dolgokra lehetünk képesek akár a BL-ben, akár a magyar bajnokságban. A bajnoki döntőt sikerült három mérkőzéssel lehozni. Nem volt egyszerű, mert azért azt is meg kellett nyerni, egy döntőt, fel kell nőni hozzá, eljutni addig. Sikerült. Így pozitív élményekkel tudtunk kiutazni Máltára, tudtuk, hogy a BL-címvédő Sant Andreuval játszunk majd az elődöntőben. Nem voltunk még így együtt a fiúkkal, óriási élmény volt az egész torna. Az elődöntő elkezdődött, nem játszottunk jól, de utána visszajöttünk, és egy nagyon éles mérkőzésen, kicsit a szerencsét is magunk mellé állítva tudtunk nyerni, bejutottunk a döntőbe, ahol az Olimpiakosz ellen tudtunk játszani olyan nagyon jó meccset. Sajnos a végén nem sikerült behúzni a győzelmet, és elhozni a trófeát. Bennem büszkeség, elégedettség van, két arany, egy ezüst, szomorúak nem lehetünk, szégyenkeznünk nem kell. Egy szóval nem mondta senki a klub vezetőségéből, hogy van elvárás, nem helyeztek ránk nyomást. Mi magunkra tettünk nyomást, a célokat kitűztük, kimondatlanul is tudtuk jól, hogy mit szeretnénk. Nagyjából sikerült elérni mindent, itt a végén belecsúszott egy kis hiba. Azon leszünk, hogy jövőre ezt a trófeát is be tudjuk zsebelni. Ezért kell dolgozni, mindig van hova fejlődni. Megvan a folyamatosság, most nem kell majd annyi embert beépíteni, ez mindenféleképpen erősítésnek is fog tűnni. A keretet látva, elég sok játékos neve szerepel ott, de közülük van több fiatal, aki még az utánpótlásban is fog játszani. De kell egy ekkora keret, hogy lehessen rotálni a csapatot. Hosszú a szezon, idén is láttuk, hogy bármikor jöhetnek betegségek, sérülések. Vannak, akik félprofik, de mindenki lehetőséget fog kapni, csak hogy egy nevet említsek, Szalkai Hanga a bajnoki döntőben és a BL Final4-ban is nagy segítségére volt a csapatnak.

Gurisatti Gréta szezonértékelése:

Nekem nem változtak az érzéseim a BL-döntő óta. Ennek az egésznek az értékét nem az határozza meg, hogy most a végén egy aranyérmet vagy egy ezüstérmet tesznek a nyakunkba. Persze a buli az biztos, hogy sokkal jobb lett volna az aranyéremmel, az utána a következő pár nap önfeledtebb lett volna. Viszont az egész év, vagy inkább kicsit távolabbra visszamegyek, az a négy év, amit én itt töltöttem eddig a Fradiban, az eszméletlen, hogy a női csapat min ment keresztül. És itt nem az eredményekre gondolok elsősorban, hanem magára a csapatkohézióra, az összetartásra, az együttműködésre. És ha egy kis negatív kritikát is mondhatok, nekem az első két évben – ott ugye nem voltam csapatkapitány –, de nagyon szorgalmaztam azt, hogy a csapat együtt legyen. És a két év alatt nem sikerült egyszer se azt összehozni, hogy legyen egy olyan csapatprogram, ahol az összes játékos részt vesz. És ez nekem nagyon rosszul esett akkor, mert én hiszek abban, hogy egy csapatsportágban nem lehet úgy nyerni, ha nem azt gondolja a csapat minden egyes tagja, hogy neki ez ugyanannyira fontos, mint a másiknak. És onnantól kezdve, hogy megjött Márkó, hogy ezt a csapatkapitányi titulust átvettem, nekem egy célom volt: hogy egy csapatot csináljak. És tudtam, ha sikerül összehozni, akkor ennek biztos jó lesz a vége. Persze ha ott van az aranyérem – én is élsportoló vagyok –, akkor ki ne szeretné megszerezni a kupát, az aranyérmet, azt az élményt, hogy ott utána lehet tombolni és együtt felemelni. Viszont a megtett út, amit itt a Fradiban átélhettem ezalatt a négy év alatt, és hogy most ebben a szezonban ez hova csúcsosodott ki, nekem ez sokkal többet ad emberileg. Nagyon büszke vagyok a BL-ezüstre, a két másik aranyéremre, kupára, amit felemelhettünk, az szintén nagyon extra érzés volt. Egy ilyen csapatnak, ahol olimpiai bajnok van, világbajnok van, olimpiai MVP játékosokkal van tele, hogy ennek a csapatnak lehetek a kapitánya, az a karrierem csúcsa. Nagyon hálás vagyok ezért a szezonért. Jövőre ugyanezzel az elánnal megyünk, és nagyon bízom abban, hogy a harmadik trófeát is fel tudjuk majd emelni!

Érkezett Horváth Zsófia és Maria Borisova, távozik Noa de Vries.

Nyíri Zoltán a játékoskeretről:

A lányok az elmúlt napokban közzétett írásaikkal hihetetlen lojalitást mutattak a klub felé, amelyet meghatottság nélkül nehéz értékelni. Azokban az üzenetekben minden benne van, ők szerintem sokkal nagyobb célokat fogalmaznak meg, mint én meg tudnék fogalmazni. Én azt szeretném, hogy a két új lány ennek az egységnek ugyanolyan jó tagja legyen, mint a mostani játékosok. És ha ez megvalósul, akkor mindenképpen erősödünk. Nagyon hálásak vagyunk Noának, mert emberfeletti munkát végzett. Aki látta azt a két meccset most kint, mind a két meccsen olyan munkát tett bele egyedüli centerként, amilyet ritkán látni. Főleg egy olyan játékostól, aki jól tudja, hogy ezek az utolsó mérkőzései. Az utolsó leheletéig, sőt, azon is túl küzdött, és ezt szeretném megköszönni.

Matajsz Márk a játékoskeretről:

Zsófival már dolgoztunk együtt Szentesen jó pár évvel ezelőtt. Ott megismertem a hozzáállását a vízilabdához. Egy nagyon jó szellemiségű hölgyről van szó, mindent alárendel a vízilabdának. Nagyon nagy a munkabírása. Van még hova fejlődnie, de az ő akarata, elszántsága az arra fogja őt sarkallni, hogy egyre jobb legyen. Célok vannak előtte is, motivált játékos, abszolút beleillik a csapatunkba, és fontos posztot tölt be, mint center. A 2 méteres vonalon, „középcsatár” poszton fogunk erősödni. Idén egy centerünk volt, Noa. amikor nem volt bent, akkor kicsit küzdöttünk a pozíciós játékban, megoldottuk ugyan, de abba bele is fáradtak a többiek. Most lesz két igen komoly erőcsatárunk, én azt várom tőlük, hogy az ellenfelek zónára fognak kényszerülni, és így megnyílik a hely a külső körnek, jobbak leszünk a kiállítások, 5 méteresek megszerzésében, a faljátékban emberelőnyben. Én ezt várom a két hölgytől, nyilván a termetükből adódóan ők be fognak tudni állni, ezáltal a többiekről picit lekerül a teher.

Gurisatti Gréta a játékoskeretről:

Érkezik jó pár pofon, igen…. Mindenki tudja, hogy ott centerpozícióban tud fájni. Nem bánom, ha ezt nem kell majd átélnem. Jó, hogy most ketten lesznek centerek, így maradok kívül.

Horváth Zsófia

Nagyon várom, hogy megkezdjük a közös munkát a lányokkal, mert nagyon profi szakmai munka folyik itt, és nagyon szeretnék fejlődni, és Márkóval is folytatni a még Szentesen megkezdett munkát. Nagyon jó érzés volt látni a BL-meccseket, nagyon jók voltak, izgatottan várom a közös meccseket!

Nyéki Balázs szezonértékelése:

Azzal kell kezdenem, hogy megköszönjem elsősorban a szurkolóinknak azt, hogy egész évben kitartanak mellettünk, és tulajdonképpen három éve hazai pályán játszunk Máltán. Elképesztő, hogy ennyien elkísérnek minket, és ez egyedülálló. Köszönöm ugyanúgy a klubnak a támogatást, amit minden évben megkapunk. Ezen feltételek nélkül nem tudnánk ilyen magas szinten dolgozni és teljesíteni. A szezon közben nem nagyon szerettem volna róla beszélni, de azt lehetett látni már az elején, hogy mennyire nehéz szezonunk lesz. A Szuperkupa előtt, sőt a Magyar Kupa előtt már kiesett Molnár Erik, így nem számíthattunk rá. És miután a szezon egyik legjobb mérkőzésén, vagy ahogy sokan úgy említették, hogy az elmúlt évtized egyik legjobb mérkőzésén, megnyertük a Szuperkupát a Recco ellen, utána pedig azt lehetett látni, hogy további világklasszisok esnek ki a csapatból. Folyamatosan nehézségekkel, sérülésekkel bajlódtunk, ez egy ilyen év volt. Ennek ellenére amit lehetett, az kihoztunk a szezonból. Szerettük volna megvédeni a címünket a Bajnokok Ligájában is, nem sokon múlott a döntő. Elsősorban magamban keresem a hibákat, sokat gondolkoztam, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Nyilván egy-egy lövés, egy-egy védés, egy-egy blokk hiányzott, de összességében sokan elfelejtik azt, hogy az ellenfél a világ egyik legjobb csapata volt, egy másik világválogatott, kilenc spanyol, két magyar, két olasz válogatottal, ezek a tények. A világelitben pedig egy-egy gólok döntenek. Ha beleveszem azt is, hogy a legelső Bajnokok Ligája szezonunkban, mikor vezetőedző voltam, a Novi Belgrád ellen ötösök után jutottunk a döntőbe, lehetett volna máshogy az a történet is, és akkor lehet, hogy minden máshogy alakul. Egy történet lezárult azzal, hogy három év után elvesztettük a 100%-os mérlegünket a trófeákat illetően, de büszke vagyok a játékosaimra, hogy talpra álltak a bronzmérkőzésen. Néztem vissza a fotókat és egy-egy videót, láttam, hogy olyan tűz volt bennük, ami az igazi sportemberekre jellemző csak, és mindent megtettek azért, hogy ők is, a klub is sikeres maradjon. Azáltal, hogy nem sikerült megnyerni zsinórban a 11. trófeánkat, egy teher leesik a vállunkról, és újra el kell kezdenünk mindent megnyerni. Innentől kezdve tényleg hiányzik a Bajnokok Ligája, nem úgy, mint az előző években. Egyszerűen hiányzik, vissza kell hódítanunk, és az elsődleges cél az, hogy megnyerjük a Magyar Kupát, a magyar bajnokságot, és a Bajnokok Ligájában visszatérjünk a csúcsra. Köszönöm a játékosaimnak is a hozzáállását, el szeretném mondani, hogyan álltak össze a elődöntő veresége után. Egy csapatként működtek két napig, és senki senkire egy rossz szót nem szólt, csak próbálták egymást kihúzni abból a problémából, amibe kerültünk. Némi ürességet érzek most, amit nyers éhséggé szeretnék alakítani a következő szezonra, a játékosaimtól is ezt fogom elvárni.

Vogel Soma szezonértékelése:

Az elődöntő utáni este volt a legnehezebb. Alig tudtam elaludni, szerintem ezzel a csapatból mindenki így volt. Az az egy nap jól jött, akkor nagyon keveset foglalkoztunk a vízilabdával. Inkább együtt voltunk és ha láttuk valakin, hogy esetleg még mélyebben van, akkor próbáltuk felhúzni és erőt adni. Az edzésen csak lazáztunk egy kicsit, lövöldöztünk. Nem volt semmi olyan feszesség, inkább csak fejben szedtük össze magunkat. Ahogy Süni is említette, nem volt széthúzás, mindenki érezte a saját felelősségét, mindenki érezte azt, hogy mi többért utaztunk Máltára, de a saját méltóságunkért, illetve azokért az eredményekért, amiket elértünk az elmúlt években, meg kellett tennünk azt, hogy a bronzéremért igenis szívvel és karakterrel harcolunk. Talán a meccs közben magunkkal sokkal jobban küzdöttünk, mint az Olympiakosszal, a szívünk helyén volt, és ha nem is a legszebb játékunkkal, de meg tudtuk nyerni a meccset. Szerencsére azért sok szép pillanatunk volt. Nekem a szezonkezdés az elég nehézkes volt a sérülésem és egészségügyi állapotom miatt. A Szuperkupa volt az első meccsem, nem is tudom, hogy hány hónap után. Az egy szép pillanat volt. Illetve hogy a lányokkal egy napon tudtuk megszerezni a bajnoki címet, és a két csapat együtt tudott ünnepelni a kupákkal, érmekkel a pódiumon, az nagyon szép volt.

Érkezett Konstantinos Kakaris, távozik Miguel de Toro.

Nyíri Zoltán a játékoskeretről:

Talán a világ legjobb centere csatlakozik hozzánk. Molnár Erik hosszú távú kiesésével Miguel egyedül maradt ezen a poszton. Lugosi Csongor fejlődését látva, elárulok egy titkot, bár ez már megjelent, hogy Miguel távozik, a Kakaris – Lugosi centerpárossal megyünk neki a szezonnak. Nagyon nagy szeretettel köszöntjük őt, és azt várjuk tőle, hogy ugyanolyan világszínvonalú játékot fog mutatni a mi klubunkban, mint a görög válogatottban és az Olympiakoszban. Ha be tud illeszkedni abba a csapategységbe, ami a Ferencvárost most már hosszú évek óta jellemzi, és ahogy Soma említette, hogy amikor kis döccenő van, akkor a csapat összezár, és azt is kihúzzák a bajból, aki egy picit lejjebb van, mint a többiek. Valóban félelmetes a maga posztján, félelmetes ellenfél volt eddig, és a válogatottban szerintem az is marad. De hogy ez nálunk is így lesz-e, az nagyon összefügg azzal, hogy a csapatba hogyan illeszkedik be. Amennyiben jól, akkor nincs kétségem afelől, hogy hatalmas erősítés lesz.

Nyéki Balázs a játékoskeretről:

Meg szeretném köszönni Miguelnek az elmúlt két év alázatos munkáját és azt az energiát, amit hozott a csapathoz. Nagyon nagy szükségünk volt rá, nélküle talán nem is tudtuk volna elérni a céljainkat. Kakára térve – kimondhatjuk, ez a beceneve –, a világ legjobb centerét igazoltuk le, ez nem is kérdés. Amikor vezetőedző lettem három éve, akkor az első megkereséseim között volt Argin keresztül, de akkor már megegyezett a Reccóval, úgyhogy kiültük ezt az időpontot, mire szabad lett, és idejött hozzánk. Boldog vagyok, hogy itt van. Összességében, amikor az eredménylistáját néztem, akkor valahogy a fejemben volt, hogy nem nyert még Bajnokok Ligáját. Azt az együttműködést szeretném vele, hogy ő megtanít minket centerezni, mi meg megtanítjuk őt Bajnokok Ligáját nyerni. A tűznek a megtalálása az mindig az egyik legfontosabb feladat. Nagyon fontos, hogy a játékoskeretben megmaradjon az állandóság, de fontosak az új érkezők is. És ezért is fontos Kakának az érkezése, mert biztos vagyok benne, hogy új energiákat és új impulzusokat hoz a csapatba.

A fiatalokba idáig is nagy munkát tettünk bele, és mindig úgy voltunk vele, hogy nem csak a Ferencváros jövőjét, hanem a magyar vízilabda jövőjét is előtérbe helyezzük. Ez is az egyik döntésünknek a kiindulópontja Molnár Erik esetében, ő kölcsönbe távozik. Nem vesszük le róla a kezünket, a Ferencvároshoz köti a szerződése, de a magyar vízilabdának és Eriknek is az a legjobb, ha egy olyan csapathoz kerül, ahol meglesznek azok a játékpercei, amivel vissza tud jönni az elitbe. Nyilván a következő napokban majd, amikor megszületik a végső megállapodás, akkor bejelentjük, hogy hova megy, de már nagyon közel van a két klub a megállapodáshoz. Egy mondatot mondanék Paján Bátorról is, ő is a Ferencváros nevelése, lehetett látni Máltán – az Üllői129 ki is tette –, hogy micsoda szíve van, és mennyire Fradi-érzelmű. Velünk, a mi kezünk alatt nőtt fel. Az ő karrierjét is figyelemmel kísérjük, a következő klub bejelenti majd, hogy hol folytatja, ezt rájuk bízzuk. De úgy engedjük el őt is, hogy várjuk vissza a következő időszakban. Nyilván ez az ő feladata lesz, hogy kinője magát. Jámbor Csabi a Bajnokok Ligájában a Recco ellen mutatkozott be kezdőként, és nagyon komoly teljesítményt tett le az asztalra. Hiszünk benne. Nem én találtam őt, nem venném el Korényi Balu érdemeit, már évek óta figyeljük a karrierjét, és amikor eljött az UVSE-ből, akkor kiemelt figyelemmel kísértük folyamatosan a játékát és a fejlődését. A fiataloknak az első Final Fourja volt, rutint kellett szerezniük. És bízom benne, hogy a következő évben ezért is erősebben térünk majd vissza, mert egyáltalán nem mindegy, hogy azt a miliőt, ami a Final Fouron van, ki hogy éli meg. Talán még egy világbajnoksághoz sem nagyon hasonlítható. Ha Budapesten lesz a világbajnokság, az egy más történet, de egy szingapúri világbajnokságon, ahol játszottak 350 néző előtt, az nem ugyanaz, mint a máltai Final Four, amikor az egész vízilabda ott van, és ennyi néző előtt játszanak. Sokkal nagyobb figyelem kísérte ezt, és ebbe bele kell szokni. A kerettel maximálisan elégedett vagyok. Úgy tettük össze az előző években, hogy meglegyen az átmenet, a folyamat, és a 2028-as olimpiáig együtt tudjon dolgozni a csapat. Hálás vagyok, hogy ilyen játékosokkal dolgozhatok együtt.

Vogel Soma a játékoskeretről:

A centernek a feladata teljes mértékben meghatározza a csapatnak a támadását. Amit ellene éreztem vagy érzek, ha egymással játszunk – akár a görög válogatottban vagy az előző csapatainál –, mihelyst közel tud helyezkedni a kapuhoz, akkor a lövők is közelebb vannak a kapumhoz. Ez most szerencsére meg fog fordulni, és a mi támadásunkat tudja segíteni. Ami erőssége, és amire kíváncsi is vagyok, hogy edzésen ez mennyire fog kijönni, hogy nagyon jó úszó. Ez majd gondolom egy 12×200-nál le lesz tesztelve a szezon elején. Ez a védekezés szempontjából nagyon fontos lesz, hogy egy olyan centerről van szó, aki nem lyuk a védekezésben, vissza tud zárni, és ott is fontos szerepet vállal. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz vele a közös játék. Egymás ellen már sokat játszottunk, és remélem, ahogy Süni is mondta, hogy az arany megnyerésére meg tudjuk tanítani.

Konstantinos Kakaris

Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Argival nagyon jó barátok vagyunk, és beszéltünk már az elmúlt években is, ő is segített. De azzal is tisztában vagyok, hogy a Fradi egy nagyon nagy klub, az egyik legnagyobb Európában. Ez már önmagában is egy nagyon jó indok volt a választáshoz. Nem csak a Bajnokok Ligája miatt, hanem minden egyéb miatt is. A létesítmények és a klub professzionalizmusa szerintem talán a legjobb, amit Európában a vízilabdában találni lehet. A klubnak az a célja, hogy visszatérjen Európa tetejére, nekem nincs még aranyérmem a Bajnokok Ligájában, számomra ez egy nagyon nagy cél!

További anyagok a sajtótájékoztatóról: Fradi.hu, Index, M4 Sport, NSO, VLv

Vogel Soma az MVLSZ-nek: