Női pólósaink írtak üzeneteket a BL Final4 hétvége után.
Egy évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy teljesen megváltoztatom az életemet. Bár egy évvel korábban olimpiai bajnok lettem, már nem tudtam boldog lenni abban a sportban, amely életem nagy részében olyan sokat adott nekem. Az, hogy az FTC-ben folytattam a pályafutásomat, életem egyik legjobb döntése volt. Nemcsak újra megtaláltam a játék örömét és a boldogságot, hanem egy hihetetlen közösséget is kaptam, tele nagy szívű emberekkel, akik az élet minden területén segítettek nekem.
Ez az ezüstérem egyszerre édes és keserű érzés. De ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy mindazt elérem ebben a szezonban, amit végül elértünk, gondolkodás nélkül aláírtam volna rá. Egyetlen lépésre voltunk a történelemírástól. Egyetlen lépésre voltunk attól, hogy bajnokok legyünk. De amit ez a csapat ezen a héten megmutatott – az egységet, ahogyan csapatként játszottunk, ahogyan egymásra néztünk, biztattuk és átöleltük egymást –, még ha ezt most nehéz is látni, a tapasztalat megtanított arra, hogy ezek a dolgok többet érnek egy aranyéremnél.
Nem is lehetnék büszkébb mindegyikőtökre. Csak megköszönni tudom mindazt, amit tesztek, amilyenek vagytok, és amit ennek a sportágnak és ennek a csapatnak adtok. Nincs kétségem afelől, hogy ez a tapasztalat még erősebben fog visszahozni minket.
Bármi történjen is, én mindig a ti oldalatokon állok. 💚 Büszke vagyok arra, hogy ezeket a színeket viselhetem! Visszatérünk! Hajrá Fradi! 💚
A Bajnokok Ligájában a második helyen végezni fáj, különösen akkor, amikor ennyire közel vagy a trófea felemeléséhez. Csak egy lépés választott el minket a győzelemtől, és végül a cím sorsa büntetőkkel dőlt el. A csalódottság valós, de ugyanilyen valós a büszkeség is. Ez a szezon történelmi volt a klubunk számára. Először jutottunk be a klub történetében a Bajnokok Ligája döntőjébe, és mindössze másodszor szerepeltünk Final Fourban. Ami még fontosabb: az egész idény során egyetlen mérkőzést sem veszítettünk el a rendes játékidőben – az egyetlen vereségünk ötméterespárbajban született.
Két évvel ezelőtt az egyik legnehezebb döntés volt számomra, hogy ehhez a klubhoz igazoljak, de végül az egyik legjobb döntésem lett. Újra megtaláltam a sport iránti szeretetemet, olyan csapattársakat és klubembereket ismertem meg, akik bíztak bennem és megbecsültek, és egy olyan közösség részévé váltam, amely az utolsó pillanatig összetartott. Bármennyire is fáj ez a vereség, a kudarc a sport része. Olyan leckékre tanít, amelyekre a győzelem néha nem képes. Még jobban megbecsülteti a sikert, és motivációt ad ahhoz, hogy erősebben térj vissza. Ma még fáj a vereség, de ugyanúgy megmarad a büszkeség is. Büszke vagyok a csapatomra, büszke vagyok az utunkra, és büszke vagyok arra, amit együtt elértünk. Ez nem a történetünk vége.
Semmin sem változtatnék. 👌🏼 Az utazás folytatódik. 🙌🏼 Hajrá Fradi! 💚🤍🤽♀️🥈
