Bronzérmesek lettünk a Bajnokok Ligájában – Vámos Márton, Vogel Soma, Nyéki Balázs és Nyíri Zoltán értékelt a meccs után. A BL-t az elődöntőben minket ötméteresekkel legyőző spanyol CNA Barceloneta nyerte meg végül.
Férfi vízilabda, Bajnokok Ligája, Final4, a 3. helyért
Ferencváros 16-13 Olympiakosz Pireusz
Negyedek: 5–4, 4–5, 2–2, 5–2
Gólok: Mandic 3, Vámos 3, Fekete 2, Nagy 2, Vigvári 2, Argiropulosz 1, Jansik 1, Manhercz 1, Vismeg 1
Beszámoló: Fradi.hu
Összefoglaló: M4 Sport
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Vogel Soma, Nyéki Balázs és Nyíri Zoltán a FradiMédiának és az MVLSZ-nek:
Vámos Márton
Sajnos vagy nem sajnos, most csak a harmadik helyért folyó meccset játszottam. Átéltem már azt is, amikor ilyen helyzetben bronzérmet nyertünk, illetve amikor a negyedik helyet sikerült csak megszerezni. A kettő között ég és föld a különbség. Ha valamit a nyakadba tudsz akasztani, az valamiféle emlékállítás az egész évnek, mert ez a csapat azért jött létre, hogy BL-t nyerjen. Az egész éves munkánkat tiszteltük meg ezzel a teljesítménnyel, ami nem technikai vagy taktikai küzdelem volt, hanem a szív diadala. Tudtuk, hogy folyamatosan nem fogunk nyerni, egyszer vége lesz a sorozatnak, mert nagyon egyben van a mezőny, sok a jó csapat és ők is éhesek a győzelemre. Most majd megpróbáljuk visszahódítani a serleget.
Vogel Soma
A saját játékommal egyáltalán nem vagyok elégedett a hétvégén. Ami a csapatot illeti, most a meccs elején kicsit látszódott, hogy mi nem a bronzéremért jöttünk. Nagyon nehéz volt az elveszített elődöntő után újra edzeni, lejönni ide és felpörögni a mérkőzésre, jobban küzdöttünk magunkkal, mint az Olympiakosszal, egyáltalán nem lebecsülve a görög csapatot. Nagy lépést kellett megtennünk, de megcsináltuk magunkért, a Ferencvárosért, a szurkolóinkért és azokért az eredményekért, amelyeket az elmúlt években elértünk. Az egész idényben jellemző volt ránk, hogy keressük a játékukat, így mindenképpen tanulságos szezonon vagyunk túl. Az már biztos, hogy a következő idényben mi leszünk azok, akik üldözik a Bajnokok Ligája trófeáját, ez egy plusz motivációt jelent számunkra.
Nyéki Balázs
Nagyon köszönöm a játékosaimnak, mert tudom, hogy miért volt ennyire nehéz ez a mérkőzés és miért volt annyira nehéz indítani ezt a meccset. Bármennyit is beszéltünk arról, hogy milyen lélektana van egy ilyen helyzetnek és hogy kell felszabadítani őket fejben, itt azért jórészt nagyon nagy bajnokokról van szó, vagy olyan fiatalokról, akik maguk is nagy bajnokok lesznek és nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egy bronzmeccsből próbálják meg a lehető legtöbbet kihozni. Én magam is láthatóan feszült voltam, valahogy ki kellett csiholni a játékosokból azt a motivációt, ami alapvetően bennük volt, de nem ugyanaz azt mondani, hogy “meg akarjuk nyerni a bronzot”, vagy bemenni és átharapni az ellenfél torkát, persze képletesen értve ezt. Nehezen jöttünk ki az elődöntő okozta idegállapotból, de a nagy sportemberek fel tudnak állni. Nekik is sikerült, amiért hálás vagyok, ez az érem nagyon sokat jelent a számomra. A mérkőzésről: rosszul kezdtünk, aztán visszajöttünk, kontrolláltuk a mérkőzést, majd újra elvesztettük a fonalat. Mindent be kellett vetni, a kapuscserét is meg kellett próbálni, mert Soma ugyan nagyon jól kezdett, de valahogy nem voltak meg a blokkok, azokat kellett rendbe tenni. Papajó bevitele feltüzelte a védelmet, aztán Soma úgy jött vissza, hogy már fantasztikusan dolgoztak együtt hátul a fiúk. Tényleg azt lehetett látni, hogy minden jól sikerült védekezés egy győzelemmel ért fel, nagyon akartak a játékosok – ez volt a kulcs.
