Gréta értékelt a BL-döntő után.

Gurisatti Gréta

Így pár perccel a lefújás után biztos nem mondok majd túl okosakat. Tök őszintén, én nem cserélnék az Olympiakosszal. Én azt mondtam ott összeölelkezve a lányoknak is, hogy – remélem, hogy kisípoljátok… – b*szki, ez az én csapatom, és nem cserélnék egy olympiakoszossal sem, mert az, amit ez a csapat ebben a szezonban bejárt, én egyszerűen nem tudok hiányérzetet érezni jelenleg, mert bennem sokkal nagyobb a büszkeség. És azt mondtam nekik a meccs előtt, hogy őszintén nem érdekel – ezt kicsit máshogy mondtam… – , hogy a végén egy ezüst vagy egy arany lesz a nyakunkban, engem az érdekel, hogy ezekkel a lányokkal lehetek minden nap. És ez tényleg nem klisé, mert ilyen csapatban lenni nap mint nap, küzdeni, itt lenni egy BL-döntőn ilyen eszméletlen atmoszférában a szurkolókkal. Nem gondoltam, hogy a vízilabda tartogat még nekem ekkora ajándékot, és én ezt úgy élem meg, hogy nekem ez egy hatalmas ajándék volt, hogy velük játszhattam. Azt éreztem, hogy a harmadik negyedben, főleg amikor volt az a lehetetlen gól, hogy abból iszonyat erőt merítettünk. A meccs előtt egyáltalán nem is izgultam. Azt mondtam a többieknek is, hogy eddig már megtettünk mindent, amit tudtunk. Ide kell jönni, élvezni kell, és én azt éreztem, hogy itt csak történnek velünk a dolgok, tényleg kicsin múlt, és lehet, hogy később szomorú leszek, de most csak azt tudom érezni, hogy – már bocsánat – de k*rva büszke vagyok.

M4 Sport