Oroszországi tapasztalatairól számolt be Csaba.

– Játékosként légióskodott Belgiumban, a Ferencvárosnál töltött időszakában pedig volt holland, német, ukrán, osztrák és orosz szakember segítője is. Edzőként viszont most először dolgozott külföldön. Milyen volt az első év?
– Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, hogy nagy ugrás volt az ismeretlenbe. A csapatok a szankciók miatt az elmúlt években nem vehettek részt az európai kupában, így nem volt annyira szem előtt az orosz bajnokság. A Fraditól mentek ki játékosok, így valamilyen szinten azért követtem az itteni labdarúgás, de közel sem úgy, ahogy a munkából fakadóan kell. Intenzív időszak volt az eleje, hiszen a kupameccsek és bajnokik mellett az ellenfelek mellett a ligát is tanulmányozni kellett, hogy minél jobban képben legyek.

– Három vereséggel kezdte a szezont az Ahmat Groznij, ekkor érkezett augusztusban Sztanyiszlav Csercseszovval a klubhoz, amelyet a kilencedik helyig vezette a tizenhat csapatos Premjer Ligában.
– Elég hamar egymásra talált a stáb és a csapat, amiben az is segített, hogy az első néhány mérkőzésen az eredmények is jöttek. Az őszi szezon végén sikerült messze eltávolodni a kiesőzónától, majd a tavaszt két győzelemmel és két döntetlennel kezdtük, amivel annyi pontot összegyűjtöttünk, ami az elmúlt években elegendő volt a kiesés és az osztályozó elkerüléséhez. Azt azért tudni kell, hogy a bajnokság rendkívül intenzív, fizikális, minden csapat magas színvonalat képvisel, de a négy moszkvai csapat, a Lokomotiv, a Szpartak, a CSZKA és a Dinamo, valamint a Zenit és a Krasznodar infrastruktúrában és játékosállományban is kiemelkedik a mezőnyből. A hatosba ékelődött be idén meglepetésre a Baltika, de azt gondolom, hogy ennek tükrében a kilencedik helyezés megfelelő teljesítmény volt tőlünk.

– A vezetők hogyan értékelték a szereplést?
– Ők is elégedettek volna azzal, hogy viszonylag nyugodtabb szezonja volt a klubnak. Az idény közepétől már előre lehetett tekinteni, úgyhogy első lépésként ezt a kiírást sikernek könyvelték el. Kérdés, hogy erre rá tudunk-e tenni még egy lapáttal az átigazolási piacon vagy akár csapatjátékban előrébb tudunk-e lépni. A lebonyolítása révén a kupa tartogathat még számunkra kiugrási lehetőséget, ott a tizenhat élvonalbeli csapatot négycsapatos csoportokba sorsolják, a hat mérkőzés után az első kettő a felső-, a harmadik az alsóágba kerül. Így nem egy mérkőzés dönt a továbbjutásról, vagyis akár el lehet jutni a nagydöntőig.

– Ez lehet a célkitűzés a következő idényre?
– Konkrét megfogalmazás nem hangzott el, de Sztanyiszlavot ismerve mindig a jobb és jobb szereplésre törekszik, kihozni a maximumot a csapatból és fejleszteni a klubot. Ezért vagyok itt én is, illetve már fél éve a fiam, Roland is. Számára még nehezebb volt a váltás, hiszen nem tanulta a nyelvet korábban, de igyekszik megnyilvánulni oroszul. Ezt értékelik, jó a kapcsolata a játékosokkal és a pályaedzői feladatokat is ellátja.

– A bajnokság május közepén ért véget, a csapat pedig június 9-én már megkezdték a felkészülést az új szezonra. Volt ideje felfrissülni ebben a három hétben?
– Ahogy hazajöttem, másnap már meg is műtöttek, volt egy tengelykorrekció, illetve protézist kaptam a térdembe. A nyári szünet emiatt rehabilitációval telt, hogy minél jobb állapotba kerüljek a moszkvai edzőtáborig. Nem százszázalékos a lábam, de annyira jól vagyok, hogy el tudjam kezdeni a gyógytorna mellett a munkát.

– A klubnál folyó munka mellett a világbajnokságra is szakít majd időt?
– Néhány extrém időpont miatt nem minden mérkőzést tudok majd élőben nézni, de természetesen figyelemmel követem majd. Rengeteget lehet tanulni a vb-ken, előjöhetnek újdonságok, tendenciák, amiket be lehet építeni a saját játékunkba. Hogy kinek szurkolok? Nincsen konkrét nemzet, ahogy bombameglepetést sem várok, a nagy futballhatalmak, akik oda szoktak érni a végére, szerintem most is ott lesznek.

forrás: teol.hu