Az elhunyt Haufe Tamás felesége elmondta, hogy a világ minden tájáról érkeznek a részvétnyilvánítások.
Szíven ütötte a magyar vízilabdát: Haufe Tamás mindössze 45 esztendős korában elhunyt. A hazai póló nagy ígéretéről az utóbbi években nem sokat lehetett hallani, pedig már fiatalon magasra jutott, KEK-et nyert a Fradival, magyar bajnok lett, ifiként EB-aranyat szerzett. Külföldre költözött, légiósnak állt, letelepedett Franciaországban. Most a barátokat, ismerősöket, egykori csapattársakat fájdalmas csapásként érte, hogy már soha többé nem találkozhatnak vele. Mindössze 45 esztendő jutott neki. Mindig váratlan, fájdalmas, ha valakit elveszítünk, de Tamás esetében ez hatványozottan igaz. Hiszen a francia másodosztályban az előző szezonban még játékosként dobta a gólokat, remek fizikai állapotban volt. Így még inkább mellbevágó a hír.
– Megdöbbentem, hogy a Facebookon mindenhonnan kapom a részvétnyilvánításokat – árulta el a felesége, Cristina. – Svájcban, Olaszországban is gyászolják, a régi trénerek kerestek, de volt, aki Mexikóból üzent. Sokfelől érkezik részvétnyilvánítás, rengeteg osztálytárs, vízilabdás csapattárs vette fel velem a kapcsolatot. Itt is megjelent róla több videós megemlékezés. A sógora, Nyéki Balázs a Fradi edzője, a férjem testvére Balázs felesége, ők a lányom keresztszülei. Gyászszünetet tartottak a Hannover elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen a Ferencvárosnál, erről láttunk egy kis videót. Őszintén szólva jól esett, mutatták a sógornőmet, Balázst, nagy képernyőn láttuk Tomit, a gyerekeimnek is megmutattam a felvételt.
Haufe Tamás az FTC mellett játszott két szezont a svájci Schaffhausen együttesénél, megfordult Cegléden, erősítette a római Lazio Nuotót, 2008-tól a francia, a CN Senlist, 2014-től pedig a Livry-Gargan csapatát. Rengeteg helyen fogadták örömmel, felesége szerint többek között azért is, mert a balkezes posztra mindig van kereslet a vízilabdában, illetve Nyugat-Európában tisztelik a közep-kelet európai vízilabda nevelést, technikát es fegyelmet, Tamás pedig megbízható, lelkiismeretes es szakmailag rátermett, precíz volt.
– Sok KEK-győztes játékossal tartjuk a kapcsolatot, Tomi a TF-et is elvégezte, már a szakdolgozatát írta a mesterihez, csak sajnos halasztania kellett éppen a betegsége miatt. Betegségben hunyt el, nem balesetben, de nem szeretném részletezni, mert nem tudom, Tominak hogy esne. Az itteniek tisztában voltak vele, hogy nincs jól, de a régi csapattársak szerintem egyáltalán nem tudták. Erős és bátor volt végig, ezt azért elmondom – tette hozzá a feleség. – Az előző szezonban még játszott, a vízilabdát azért hagyta abba, mert vállműtétje volt.
Haufe dolgozott edzőként több uszodában sok tanitvanya volt. Szerették a játékosai, csapattársai, klubtársai. Most marad a fájdalom és a gyász.
– Van egy nagyobb fia, aki az előző házasságából született, Budapesten lakik 26 éves lesz. A fiunk 19 esztendős, a lányunk hamarosan betölti a tizennyolcat. Volt egy tervünk, hogy rendezünk neki egy nagy bulit, ha eléri a nagykorúságot, az apukája segítette volna a szervezésben. Ez így már sajnos nem történik meg – árulta el Cristina. – De azt is terveztük, hogy ha együtt megöregszünk, ha nyugdíjasok leszünk, akkor Magyarországon élünk újra.
Az élet, a betegség, ez a feldolgozhatatlan tragédia átírt minden elképzelést. Most a gyászszertartás előkészítése a feladat. Tamást idehaza szeretnék örök nyugalomra helyezni.
– Gyűjtést kezdeményeztek a barátok, mert ez költséges lesz… Haza kell szállítani, ugyanis Tominak az volt a kívánsága, hogy otthon nyugodhasson. Sajnos, bár szerettünk volna, már nem sikerült az utolsó hónapokban hazamenni, utoljára októberben voltunk egy hetet voltunk Magyarországon. Ha valaki külföldön hal meg, akkor hosszadalmas az ügyintézés, nagykövetség, önkormányzat, papírok… Sok barát kérdezi, mikor lesz a temetés, szerintem június közepére sikerül elrendezni mindent, az időpontot majd közzétesszük. Nem gondoltunk erre, amikor az ember fiatal, nem gondol arra, hogy sírhely kell majd, azt mondja, ráérek, ha nyugdíjas leszek… Most a barátok is azért indították el ezt az adományozást, mert így könnyebb lesz megoldani mindent. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, köszönöm, aki segített vagy gondolt ránk, és bárhogy is támogatott ebben a szörnyű tragédiában.
