A német Sky Sports GameChangerinnen magazinja látogatta meg Emilyt és édesanyját Budapesten.

A kézilabda a vérükben van. A világbajnoki ezüstérmes Emily Vogel már a bölcsőből magával hozta a sport szeretetét. Édesanyja, Andrea Bölk 1993-ban világbajnok volt. Budapesten látogattuk meg a párost. Egy erős női páros, anya és lánya a főszereplő. Mindketten a kézilabdának élnek. Emily Vogel 2025 decemberében világbajnoki ezüstérmes lett, és ezzel édesanyja nyomdokaiba lépett. Andrea Bölk ugyanis 1993-ban szerezte meg a világbajnoki címet. Budapesten kerestük fel őket, hogy nagy szenvedélyükről beszélgessünk.

– Anya továbbra is az az ember, aki a legtöbbet tudja rólam és az életemről. Sokan jönnek oda hozzám azzal: „Istenem, pont olyan vagy, mint ő!” Tipikus sportolócsaládból származom. A nagyapám profi futballista volt, a nagymamám az NDK válogatottjában kézilabdázott. Édesapám a Fredenbeckben játszott az élvonalban, édesanyám pedig szintén válogatott volt. Ennek megfelelően a sportcsarnokban nőttem fel.

– Mindig is céltudatos volt, mindig beleadott mindent, és tőlünk minden támogatást megkapott. Rengeteg tornára és mérkőzésre elkísértük.

Emily Vogel már a bölcsőben megkapta a kézilabda iránti szenvedélyt. 16 évesen Németország legjobb utánpótlás játékosa lett. Már akkor egyértelmű volt: anyjához, Andreához hasonlóan nagy dolgokat érhet el.

– Először az volt a cél, hogy Buxtehudéban a Bundesligában játsszak, aztán anya történetei és az érmek miatt, amikkel gyerekként mindig játszottam, minden annyira kézzelfoghatóvá vált. Szerettem volna Németország egyik legjobb játékosa lenni, és címeket, érmeket nyerni a hazámnak.

Andrea Bölk 1993-ban lett világbajnok a német válogatottal. Ez aranyérem csillogása a buxtehudei nappaliban különleges ösztönzést jelentett a fiatal Emily számára.

– Én ezt soha nem éreztem nyomásnak. Számomra ez olyan cél volt, amit meg tudtam érinteni. Hihetetlen teljesítmény, egyfajta „kézzelfogható álom”.

– Ő még pozitívabb alkat, mint én. Kalapot emelek előtte, hogy a negatív tapasztalatokat – amiket szerencsére ő is átél, hiszen csak így lehet tanulni – félre tudja tenni, és mindig csak előre néz.

A Buxtehude és a Thüringer HC után Emily útja 2020-ban Budapestre, a Ferencvároshoz vezetett. A német válogatott játékos itt tette teljessé külföldi kalandját: kétszeres bajnok és négyszeres kupagyőztes lett. Családja mindig mellette áll, még ha Budapest és Buxtehude nem is éppen szomszédok.

– Az persze egy kicsit rossz, hogy nem tudunk csak úgy elmenni vacsorázni, vagy nem tudok beugrani hozzá két órára. De az biztos, hogy nagyon-nagyon szoros a kapcsolatunk.

– Ő is hasonló utat jár be, de neki most több lehetősége van azzal, hogy külföldön, itt Budapesten játszhat. Ez a mi időnkben még nem volt lehetséges. Mindig azt mondtuk: ha a csúcsra akarsz érni, fejlődnöd kell. Eddig minden lépése helyes volt, Budapesten nagyon jó helyen van.

– Budapest természetesen gyönyörű város. Amikor megérkeztem, olyan volt, mintha hazajöttem volna. Egyáltalán nem volt bennem félelem amiatt, ami vár rám. Ennek megfelelően gyakran repülök „otthonról haza”.

– Szerintem ez valahol elképesztően klassz, ha mondhatom így. Nagyon büszke vagyok rá, és továbbra is szorítok neki, hogy ilyen jól menjenek a dolgai.

Amilyen az anyja, olyan a lánya!

Jó kézilabda gének – Emily Vogel tavaly Oslóban világbajnoki ezüstéremig vezette a női kézilabda válogatottat. Édesanyja, Andrea Bölk ugyanott nyert aranyat az 1993-as világbajnokságon. Budapesten találkoztunk a szimpatikus anya-lánya párossal.

2025 óta a Német Kézilabda Szövetség (DHB) minden testületét alapszabály szerint nőkkel is fel kell tölteni. Ez egy olyan döntés, amelyből esetleg Emily Vogel is profitálhat egyszer. A kézilabda tehetségét a bölcsőjében kapta: édesanyja, Andrea Bölk 1993-ban Oslóban világbajnoki aranyat, lánya, Emily pedig 32 évvel később világbajnoki ezüstöt nyert. A kudarc pillanatairól, a kemény munkáról és a hatalmas családi támogatásról beszélgettünk az anya – lánya duóval. Micsoda teljesítmény, micsoda döntő! És nem, nem az aranyat veszítették el, hanem az ezüstöt nyerték meg! Ez egy igazi szenzáció!

– Ez olyasmi volt, amiről sok-sok éven át álmodtam, igen.

18 hosszú év várakozása ért véget. Németországnak ismét van világbajnoki érme, és ez ezüstben tündököl.

– Ezek olyan lépések, olyan eredmények, amiket ezen a tornán értünk el.

Andrea Bölk és Emily Vogel. Anya és lánya, két generáció, két nagy karrier. És mégis annyira hasonlóak. Mindketten tovább írták a német kézilabda történelmét.

– Valójában hatalmas csalódással utaztunk oda a ’92-es barcelonai olimpia után, ahol sajnos csak a negyedik helyet szereztük meg. Olyan előzményekkel mentünk Oslóba, hogy nem voltunk túl jó formában. Aztán jött az a „mindent vagy semmit” meccs Ausztria ellen. Úgy volt, ha veszítünk, a 7. és 8. helyért játszunk, viszont ha nyerünk, ott vagyunk a VB-döntőben. Az a meccs zseniális volt. Egyöntetűen jól játszottunk, és végül bejutottunk a döntőbe Dánia ellen. Ott pedig egyszerűen mi voltunk a jobbak a végén, és egy góllal tudtunk győzni.

– Amikor ott álltunk a döntőben, és tudatosult bennünk, hogy mindenképpen hazaviszünk valamit, az mindannyiunk számára óriási álom volt. Nem akarom azt mondani, hogy végül „tök mindegy” volt, hogy arany vagy ezüst, de számunkra az ezüst nem egy elveszített döntőnek érződik, hanem egy abszolút megnyert éremnek.

32 évvel édesanyja világbajnoki diadala után lányától, Emilytől megtagadták az „aranykoronát” Rotterdamban. A DHB női csapatának azonban így is valami egészen nagy dolgot sikerült elérnie.

– Ebben az évben azt hiszem, sok kritikusnak megmutattuk, hogy megvan bennünk a képesség, megvan a minőség. Volt bennünk egyfajta elégtétel is idén.

Nézzék ezeket az érzelmeket Emily Vogelnél! Az átok megtört! Először az elődöntőben 2007 óta!

– Kétszer is elsírtam magam ezen a tornán. Egyszer, amikor megnyertük a negyeddöntőt, és végre átléptük azt a bizonyos „mágikus vonalat”. Aztán a döntő után, amikor átvehettem az egyéni kitüntetést, akkor is kijöttek belőlem az érzelmek.

A Norvégia elleni döntő után Emily Vogelt beválasztották a torna All-Star csapatába. Mérföldkő ez a 27 éves játékos nehéz útja során. 18 évesen a német kézilabda csodagyerekeként ünnepelték, később a sikertelenség arcává vált. A mélypont 2025 márciusa: Markus Gaugisch szövetségi kapitány kihagyja a keretből és megfosztja helyettes csapatkapitány posztjától.

– Természetesen először meglepő volt, egy másfajta perspektíva. Két kezemen meg tudom számolni azokat a válogatott meccseket, amiket kihagytam. Ez egy fix pont volt az életemben, ahogy a csapatkapitányi szerepkör is. De végül… hát, nem jutottunk közös nevezőre, ezt őszintén ki kell mondani.

– De azt mondta: ezen át kell mennem, tovább akarok játszani és érmekért küzdeni. Mindent bele fogok adni továbbra is. Ahogy mondtam, rögtön megtalálta benne a pozitívumot. És most, ezen a világbajnokságon nagyszerűen játszott.

Ebben a nehéz időszakban édesanyja volt Emily legnagyobb támasza, mert közel 30 évnyi profi kézilabdázás alatt szinte mindent megélt. Andrea az egykori NDK-ban kezdte karrierjét, a kézilabda mellett teljes munkaidőben banki ügyintézőként dolgozott. 1993-as diadala alig hasonlítható a mai körülményekhez.

– Azt mondhatom, hogy világbajnokok lettünk, és senki sem vette észre. Akkoriban úgy volt, hogy másnap hazajöttem, és már álltam is vissza a bankpult mögé. Szóval ebből a szempontból kicsit elszomorító volt. De remélem, hogy ez a mostani VB, vagy ez az ezüstérem egy kicsit változtat ezen.

Andrea Bölk és Emily Vogel, egy összeszokott anya-lánya csapat. Meghatározó alakjai a német kézilabdának. Sportteljesítményükkel és empatikus lényükkel egyaránt. Útjuk megmutatja: a siker minden, csak nem véletlen. Az év végén Emily Vogel a csapatával az Európa-bajnoki címért küzd majd.

(Köszönet a segítségért fradista társunknak, Viktor.N.-nek!)