Korábbi játékosunk és edzőnk emlékezett vissza a 40 évvel ezelőtti 0-6-ra és azt is elmondta, hogy az NBI színvonala emelkedett.
A magyar labdarúgás egyik legfájdalmasabb meccsének évfordulójához érkezve a máig utolsó világbajnoki gólszerzőnk, a 61-szeres válogatott, hétszeres világválogatott Détári Lajos emlékezett vissza az 1986-os mexikói VB-re, amelyen a mieink június 2-án 6–0-s vereséget szenvedtek a Szovjetuniótól a csoportkör 1. fordulójában. „Végül egy gólon múlt, hogy kiestünk, de akkor azt hittük, nem baj, jön majd a többi nagy torna, Európa-bajnokság és világbajnokság. Aztán ahogy teltek-múltak az évek, mindig lemaradtunk róluk, úgyhogy most már kicsit sok ez a negyven év.”
A múltidézés alkalmával természetesen megemlékezett a közelmúltban elhunyt Mezey Györgyről is, akinek sokat köszönhetett ő és a magyar válogatott is. „Ahogyan keresgélte a láncszemeket, akik beleillenek majd ebbe a csapatba, az tényleg nagyon jó volt. Amikor edzés volt, azt mondta, hogy most edzünk. Addig az embernek oda kellett koncentrálnia az első perctől az utolsóig. De amikor meg nem edzettünk, elvárta tőlünk, hogy viccelődjünk, szórakozzunk és jól érezzük magunkat, bár megmondta, meddig szabad elmennünk.”
Détári Lajos persze Mezey György szigorára is kitért, amikor egyszer állítása szerint úgy kapott figyelmeztetést a szövetségi kapitánytól, hogy nem is volt részese a késésnek. „Én mindig elvállaltam, ha részt vettem valamiben, de ha azt hallod, kihagynának a csapatból emiatt, a megkövetelt fél nyolc helyett inkább hatra hazaértem, nehogy gond legyen.”
Az irapuatói évforduló kapcsán megkérdeztük a 63 éves korábbi klasszis középpályást, van-e a saját elmélete arról, hogy mi történt a pályán a szovjetek ellen. „Erről mindenkinek megvan a saját elmélete. Én úgy gondolom, a legnagyobb hiba az volt, hogy minden nap tizenkét órakor edzettünk. Azok az emberek, akik Mezey Györgynek segítettek, és mondták, hogy mi is itt voltunk kint Mexikóban, és itt lettünk olimpiai bajnokok, így kell csinálni, úgy kell csinálni, nos, szerintem félrevezették Mezey Györgyöt. És ő hitt nekik, ami nagy hiba volt.”
Az akkori kapitány a kemény munka híve volt, és ezt nemcsak elvárta, hanem meg is követelte a játékosoktól Mexikóban. „A meleget nem lehet legyőzni. Ők azt mondták neki, ha így csináljuk, le tudjuk. Nem tudtuk.”
Az interjúban természetesen szóba került a mesteredző sokakat váratlanul érő halála is. „Egy Puskás-estre vártuk, és akkor mondták, nem biztos, hogy eljön, mert beteg, amit én meglepetten fogadtam, mert előtte két héttel még a válogatott meccsen találkoztunk, és remekül nézett ki.”
Vélhetően sokakban felvetődik a kérdés, a 2025. október 8-án 84 évesen elhunyt Mezey György magával vitt-e bármilyen titkot a távozásával. „Sokat. Nagyon felkészült ember volt, minden új anyaga megvolt neki a FIFA-tól, az UEFA-tól. Vártam, hogy talán négy-öt embernek, köztük nekem is átadja, de nem tette meg. Mindenesetre örülnék, ha a magyar labdarúgás érdekében akár könyv formájában még láthatnánk ezeket.”
forrás: nso.hu
