Erről és a Fradit ért támadások fő forrásáról.
Az elmúlt hetekben csak kapkodja a fejét az ember, amikor a Fradiról szóló „tuti” információkat hallja. Tőlünk is sokan kérdezik joggal aggódva: „Igaz ez? Igaz az?”
Nincs értelme mindent külön cáfolni, mert akkor mást sem csinálnánk, valamint felemelnénk ezeket az oldalakat. Úgyhogy elégedjetek meg most a legképtelenebb állítással, azzal, hogy csapatunk sportigazgatója, Hajnal Tamás távozna, vagy éppen kirúgnák.
Nem. Ilyenről szó sincs.
Aki ismeri a Fradin belüli folyamatokat, az pontosan tudja, hogy az elmúlt évek sikereiben Hajnal Tamásnak komoly szerepe van. Amikor az ember más klubokhoz kötődő szakemberekkel beszél, nagyjából három dolog kerül elő rendszeresen, amit irigyelnek a Ferencvárostól.
Mindenekelőtt magát a fradizmust: a szurkolókat, az életérzést, azt a különleges közeget, amit megvenni nem lehet. Aztán a klubelnök elkötelezettségét a Fradi iránt. És harmadikként Hajnal Tamás szakmai munkáját, kapcsolatrendszerét, azt a háttérben végzett munkát, amely nélkül ezek az évek egészen másképp néztek volna ki.
Ezt részrehajlás nélkül mondom. Volt olyan történet vele kapcsolatban, ami nekem személyesen nagyon rosszul esett. De nem a személyes sérelmek döntik el, hogy ki mennyire hasznos a Fradinak. Hanem az, hogy mit tesz le az asztalra. Hajnal Tamás pedig nagyon sokat tett le.
Tehát még egyszer: fel sem merült a távozása, és az sem, hogy kirúgnák. Természetesen – éppen az elismert munkája miatt – elméletileg mindig benne van a pakliban, hogy egyszer egy magasabban jegyzett bajnokságból kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Lehetnek személyes okok is. De most egyikről sincs szó.
Szóval, hogy maradjunk a hagyománynál mi úgy tudjuk Hajnal Tamás marad a Fradinál.
És szólni kell arról is, hogy nem véletlenül az Index sportrovata lett ezeknek a kamu híreknek a fő kiindulópontja. A legújabb példa: hiába cáfolta a miniszterelnök és a Fradi is, hogy a klub vezetése hozzá fordult volna, ők tovább szajkózzák ezt a hazugságot. Ez méltatlan Magyarország legolvasottabb portáljához.
Ennek személyi okai is vannak. Az Index sportrovatánál van két ember, aki engesztelhetetlenül gyűlöli a Ferencvárost.
Az egyik a méltán ismeretlen Kocsmár-Tóth István, aki az Újpest sajtóosztályától meg a hajráliláktól indult, majd olyan „kiváló műhelyeken” át, mint a KlubRádió és a Nemzeti Sport, érkezett az Indexhez. Mesterséges intelligenciával írt, magyartalan cikkei hűen tükrözik a Fradi iránti ellenszenvét.
A másik Ch. Gáll András, aki szintén lila kötődésű — bár ez annak idején nem akadályozta meg abban, hogy akkori röplabdázó feleségét „egy maréknyi dollárért” onnan a Tungsramhoz szerződtesse. Az ő esetében a magyar sportújságírás talán legnagyobb köpönyegforgatójáról beszélünk. Pedig elég erős a mezőny.
Megfordult a kommunista MTI-nél, az SZDSZ sportkabinetje környékén, a G-nap előtti Magyar Nemzetnél, a Népszavánál, a Heti Válasznál, fideszes helyi lapoknál, hogy aztán most néhány éve az Indexen írjon. Azért nagyobb a bűne, mert Kocsmár-Tóthtal szemben neki valamikor még valamennyi tehetsége is volt. Csak valamelyik köpönyegváltásnál a kabátzsebben maradt. Ő volt az, aki már 2006-ban is a Fradi kizárását követelte, mondván Kistelekinek le kell mondani és súlyos perek elé néz az MLSZ, ha nem zárják ki a Fradit.
A céljuk most is ugyanaz, mint az akkori sportsajtó jelentős részének volt: olyan hangulatot kelteni, amelyben az emberek elhiszik, hogy rosszul használták fel a pénzeket, hogy a Fradival kivételeztek, és hogy ezért meg kell büntetni a klubot.
Ez az a pont, ahol a tényeket elkezdik felváltani a vélekedések. Ahol már senki nem kérdezi meg: „Álljunk meg egy pillanatra, miről is beszélünk?!”
A Fradi – akár a focicsapatot, akár a többi szakosztályt nézzük – sikert sikerre halmozott. Akkor mi van például a Dózsával, ahol két egyesület után kaptak TAO-t, ömlött hozzájuk a MOL pénze nulla eredménnyel? Mi van azokkal a klubokkal, amelyek a Ferencvárosnál jóval szerényebb teljesítményt tudnak felmutatni?
A szándék tehát világos. Ezzel a háttérrel olvassátok (vagy inkább ne) ezeket a termékeket. Nekünk, fradistáknak pedig az a felelősségünk, hogy ezúttal ne legyen eredményes azoknak az aknamunkája, akik kívülről és belülről is támadják a Ferencvárost. Lehet és kell is kritizálni, de ilyenkor dől el kinek mi a fontosabb, önmaga vagy a Ferencváros. Mert fradistának lenni mindig felelőség és adomány, szerencsére láthatóan az internetes fórumok, honlapok világában is megértette ezt a többség, az árulók sorsa meg végül úgyis mindig a megvetés.
