A ma már a Red Bull Salzburgban szereplő Damir a Fradinál eltöltött időszakáról is mesélt.
– Noha ferencvárosi nevelés, a DAC-ból tudott erősebb bajnokságba szerződni.
– Amiért mindig is hálás leszek a Dunaszerdahelynek. Sokat fejlődtem a csapatnál, elegendő tapasztalatot szereztem, amelynek birtokában készen álltam a salzburgi kihívásra. Nem mellesleg a szlovák liga a magasabb tempójával jobban felkészített az osztrák Bundesligára, mint az NBI.– Pedig az FTC-nél óriási tehetségnek tartották – Hajnal Tamás az egyik korábbi nyilatkozatában elmondta, képességei alapján a német Bundesligába kerülhet. Hogyhogy nem tudta beverekedni magát az első csapatba?
– Tizennégy évesen kerültem a Fradiba, tizenhét évesen tíz gólt szereztem az NBIII-as tarcsiban, amivel kiérdemeltem, hogy az első kerettel készüljek, Spanyolországban a nagyokkal edzőtáboroztam. Az egyik edzőmeccsen gólt szereztem, azonban ekkor kezdődött a sérülékenyebb időszakom. Későn érő típusként sokat bajlódtam azzal, hogy hirtelenjében sokat nőttem. Ennek tulajdonítom, hogy nem tudtam kibontakozni, pedig Szerhij Rebrov hitt bennem – még azt is mondta, hogy labdával jobb vagyok Myrto Uzuninál. A felnőtteknél mindössze hatszor játszottam, viszont Soroksáron hasznos tapasztalatot szereztem, ami felkészített arra, ami a DAC-nál várt.– Sok fiatal megtört volna attól, ha folyamatosan azt hallja, mekkora tehetség, mégis az NB II-ben játszatják. Hogyan birkózott meg ezzel lelkileg?
– Sohasem gondoltam azt, hogy nekem ezért vagy azért a Real Madridban kellene játszanom. Kellő alázattal dolgoztam abban a csapatban, amelyben számítottak rám. Nyilván voltak nehezebb időszakok, de a futball megtanította, hogy egyszer fent, másszor lent, és sokat kell teperni azért, hogy mellénk álljon a szerencse. A Fradinál egyébként sokat lehetett ellesni a társaktól: Marko Marin hihetetlenül futballozott az edzéseken, Myrto Uzuninak a munkamorálja volt példás, Tokmac Nguen megoldásai élményszámba mentek, és Mohammed Abu Fanit is sokat figyeltem.A teljes interjú: NSO
