Folytatás ma kora délután Szerbia ellen – a tegnapi meccs után többek között Fekete Gergő és a válogatottban debütáló Lugosi Csongor is értékelt.

Férfi vízilabda, Világkupa, selejtező, A-csoport, 2. forduló
Hollandia 11-11 (bü.: 4-5) Magyarország
Negyedek: 4-3, 0-3, 3-2, 4-3
Fradista gólok: Fekete 3, Vigvári Vendel 2, Vismeg 1

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, NSO, VLV

Fekete Gergő

Azt szeretném kiemelni, hogy milyen jól visszajöttünk, amikor a hollandok 10-8-ra elléptek. Nyilván sok hibánk volt mind elöl, mind hátul, de ugye nem tudtunk annyit készülni rájuk, mint mondjuk az Európa-bajnokság idejében. Elég nehéz a csapatokra készülni úgy, hogy minden nap meccsed van. Viszont örülök, hogy a végén győzelemmel tudtuk befejezni a meccset. Ez nagy erőről tesz tanúbizonyságot.

Lugosi Csongor

Izgalmas volt, különösen a vége, számomra pedig kétszeresen is, a debütálás miatt. A meccs előtt kicsit jobban izzadt a tenyerem, meg gyorsabban vert a szívem, de szerencsére a hideg víz általában ezt a fajta izgulásomat el szokta venni, már a bemelegítésnél el szokott tűnni. Szerencsére most is így történt, bár nem teljesen. A meccsen, amikor benn voltam, talán tudtam volna többet tenni, de alapvetően nem gondolom, hogy nagyot hibáztam volna, és minden percet élveztem. A meccs izgalmas volt, és így, hogy túl vagyok rajta, a lelkem megnyugodott. Nyilván szeretnék máskor is legalább így teljesíteni, talán jobban, de azzal hogy az első válogatottság megvolt, egyfajta nyugalmat szerintem jogosan érezhetek, nyilván mások is így voltak ezzel.

Varga Zsolt

Ami jó volt a mai meccsben: ahogy elkezdtük. Taktikailag fegyelmezetten megcsináltuk a kiállításokat ott, ahol a hollandok gyenge pontjai vannak, s bár közben kaptunk egy-két gólt, azokat aztán tudtuk ellensúlyozni. És át is vettük a második negyedben a kontrollt, haladt a meccs, elmentünk hárommal, ott jött egy olyan fázis, amire nem mondanám azt, hogy blackout, viszont mégiscsak sorban kaptuk a gólokat, amit soknak gondolok. Rengeteget beszélünk a védekezés minőségéről, arról, hogy az mennyire szoros összefüggésben van a támadásbefejezéssel. Ma is látszott, hogy miután elkapkodtunk néhány helyzetet, abból már nem úgy értünk vissza, rendezetlenebbé vált minden, ebből lőttek gólokat, idővel a hátrány is szétcsúszott, a kapufától fejeztek be kettőt is, amit máskor jobban le tudtunk védekezni. Nyilván nem egyszerű húsz órán belül meccset játszani, de nekik sem volt sokkal több pihenőjük. Azt hiszem, kicsit higgadtabban kellett volna kezelni azt a hullámot, amivel elmentünk 7-4-re. Annak viszont örülök, hogy ezek a mérkőzések is érlelnek minket: ma nem mondhattuk, hogy jól játszottunk, belebonyolódtunk a meccsbe, a végén vezettek kettővel is, mégis vissza tudtunk jönni, és lélektanilag nagyon fontos hatása van annak, amikor egy ilyen szenvedős mérkőzésből is össze tudjuk hozni a győzelmet.