Korábbi kiváló kapusunkat borászatában látogatták meg.
Régebben kapufák, manapság már szőlősorok között tölti a hétvégéit Hajdu Attila. A Ferencváros egykori 10-szeres magyar válogatott kapusa idén egy évtizede, hogy nagy fába, pontosabban tőkébe vágta a fejszéjét. Vászoly és Balatonudvari határán vásárolt meg két romos csárdát, hogy azokból egyedülálló szállást és rendezvényhelyszínt varázsoljon, méghozzá az általa vezetett borászattal.
A Balaton északi partja felé vesszük az irányt: a mesés panorámát nyújtó útról Tihanyt éppen elhagyva letérünk, hogy a Balaton-felvidék dombjain még néhány percnyi kaptatás után megérkezzünk egy békegalambbal és ékes írású „Fürjes Udvarház” táblával jelzett célállomásunkhoz. A láthatóan korszerűsített, ám mészfehér falaival és nádtetejével mégis tájházjellegét őrző épületegyüttes előtt alighogy leparkolunk, az apró mellékházból már lép is ki a büszke tulaj, Hajdu Attila. Naná, hogy kiszúrja a vendéget, a csend és a nyugalom az egész környéket áthatja, a tavasz első énekesmadarait még egészen messziről is hallani. Az üdülőszezon ugyan csak áprilistól indul be, mi nem is titkoljuk: az egykori kétszeres magyar bajnok labdarúgó szenvedélye, a borászat miatt érkeztünk – mégiscsak ez adja igazán a szállás és rendezvényhelyszín különleges zamatát. A hajdani kapus egyből a szállás hátsó részében megbúvó hűs pincébe vezet minket. Az állítva tárolt, címkézett, illetve – a cédula sérülésének elkerülése érdekében – még szigorúan címkézetlen, fektetett palackok gyűrűjében kezd bele a mára családi vállalkozássá vált történet mesélésébe.
– A XII. kerületben születtem és nőttem fel, de a családom szívéhez mindig is közel állt a Balaton. A déli parton, Balatonszéplakon volt egy családi nyaralónk, minden nyarat ott töltöttem – mesélte gyerekkori kötődését Hajdu, aki visszavonulását követően az akkor még Testnevelési Főiskolán végzett sportmenedzseri szakon, ugyanakkor a sportpályájától elrugaszkodva inkább a vendéglátás felé fordult.
Óbudán két kávézót vezetett, ám a COVID-járvány következtében 16, illetve 20 év után le kellett róluk mondania. Szülei ekkorra már eladták a családi nyaralót, és Balatonfüreden nyitottak panziót, amelynek a település névadó madara után a Fürjes Villa nevet adták. Hajdu ekkor határozta el, hogy tovább bővíti a családi vállalkozást, és borászatot indít.
– Furcsa szokásom, hogy gyakran fogok olyanba, amihez nem értek. Mindig is nagyon érdekelt a bor, valamint a Balaton-felvidék, és szerettem volna a részese lenni. Végül 2015-ben adódott a lehetőség, hogy két romosabb vendéglőt megvásároljak a hozzájuk tartozó szőlőfölddel együtt – mesélte az évek múlásával hivatássá érett hobbi kezdetét.
Azóta egészen sokszínű kínálattal büszkélkedik. Mintegy másfél hektáron kétféle olaszrizling terem: egy 2016-ban telepített saját ültetésű és egy 1972-es, a területtel együtt vásárolt öreg tőkés parcella. Kék szőlőből a shirazra esküszik, melyből rozét, gyöngyözőt, újonnan pedig vörösbort állít elő.
– Sportolóként a kellő alázatot már elsajátíthattam, de a borászat arra is megtanított, hogy a munkát nem lehet halogatni. Amikor az időjárás lehetőséget ad valamire, akkor azt azonnal meg kell csinálni. Kezdetben egy szomszédos borászt kértem meg, hogy amikor nem érek rá, a saját szőlője után az enyémet is gondozza, de hamar rájöttem, hogy ez így nem működik – mondja Hajdu, aki azóta oroszlánrészt vállal a munkából, legyen szó traktorozásról, a hazai szőlőföldek kétharmadát veszélyeztető fitoplazma elleni küzdelemről vagy a tetejezésről, amelyből gyakran még feleségének és két lányának is kijut.
