A Spartacus jó napot kifogó kapusa értékelt a tegnapi bajnoki után.
Kovács Dániel
Szeretném azzal kezdeni, hogy édesanyámnak szeretnék boldog nőnapot kívánni. Szegény eltörte a lábát nemrég, és jobbulást szeretnék neki kívánni, s innen is üzenem, hogy bárcsak ott lehetnék vele, és hogy nagyon szeretem, és jobbulást kívánok neki és boldog nőnapot, meg boldog nőnapot a család összes többi tagjának is. A meccsre visszatérve pedig én azt gondolom, hogy sokkal több lehetett volna benne. Egy nagyon rossz 20 perc volt az elején, nem azt mondom, hogy kerestük a tempót, hanem rosszul érkeztünk meg a meccsbe. Ha egy egy kicsit agresszívabb hozzáállással meg magasabb intenzitással érkezünk meg a meccsbe, akkor valószínűleg nem 2-0 lett volna az első 20 perc, viszont utána szerintem nagyon jól belenőttünk a meccsbe, abszolút felvettük a harcot. Nyilván tudtuk, hogy a pontrúgások az erősségeink és építettünk rájuk. Helyenként azért nagyon jól is játszottunk, elég sokat birtokoltuk a labdát. A csapat mind a két oldalát nagyon jól megmutatta. Van mindenkiben egy kis hiányérzet, kicsit az van az emberben, hogy így ki lehet kapni, mert jól játszottunk, küzdöttünk, voltak helyzeteink, de benne volt a hiba is, a másik oldalról pedig az van, hogy egy kis hiányérzet maradt az emberben, mert egy pontot itthon lehetett volna tartani egy nagyon jó Fradi ellen, akiknek gratulálunk és nyilván figyeljük, hogy mennek Európában, meg sok sikert kívánunk nekik. Elvégeztük a munkát, amit el kellett, majd zárt ajtók mögött ki kell analizálni, hogy milyen hibák voltak, mert nyilván voltak.
