Petra lett a Bajnokok Ligája csoportkör záró fordulójának legjobb játékosa az EHF-nél.
Az M4 Sport Kézilada Magazinjában is beszélgettek a mérkőzésről.
– Úgy tűnt a mérkőzés alatt, mintha a szemetekben kiolthatatlan láng égne…
– A Bukarest ellen is ilyen tűzzel akartunk játszani, de akkor nem sikerült, ezért nagyon fontos volt, hogy most már az elejétől kezdve lássuk ezt egymás szemében, és hogy azt mutassuk: csak mi nyerhetünk. Úgy éreztem, hogy befolyásolta a mérkőzést, hogy jól kezdtünk, ezért tudtunk nagyon sokáig vezetni, dominálni, és abban a pillanatban is hittem benne, hogy ez a mi meccsünk, amikor átvették a vezetést a hajrában, mert nagyon látszott mindenkin az elszántság, az eltökéltség, hogy nekünk ezt ma meg kell nyerni.– Tényleg nem inogtál meg, amikor négy gólt kaptunk zsinórban, és már-már nyerő helyzetből hirtelen hátrányba kerültünk?
– Nem. Tudtam, hogy valahogy meg tudjuk oldani. Erősek voltunk csapatként, és egyre erősebbek leszünk, ezért tudtam, hogy ha ők támadnak, akkor kivédekezzük, ha mi, akkor belőjük, van öt perc, ott dől el minden. Ilyen mérkőzéseknél, ilyen szoros hajránál szinte nem is számít, hogy addig mi történt. Amikor egy perc maradt, és mi támadtunk, akkor pedig már teljesen nyugodt voltam.– Ha azt mondod, hogy a CSM ellen is ugyanilyen mentalitással indultatok neki a meccsnek, akkor lehet, hogy a kezdés jelentette a különbséget? Érden 3-6-tal, Odensében 3-1-gyel „rajtoltunk”.
– Az eleje igazából azért fontos, mert kiderül, hogy melyik csapat akarja vagy tudja dominálni a mérkőzést, hogy melyik kerül gyorsabban meccsritmusba. A Bukarest ellen utólag nézve sajnos olyan volt, mintha az első hat-hét percben még melegítettünk volna, nem voltunk élesek, de erre itt már nem volt idő. Szerettük volna ezt kijavítani, és valóban az egész mérkőzést meghatározta, ahogy elkezdtük.– Ritkán fordul elő, hogy rontott hetes után ilyen éles szituációban újra ugyanaz a lövő áll a vonal elé. És ezek után döntöttél az ejtés mellett.
– Angie lett volna eredetileg a következő, de valamiért úgy érezte abban a pillanatban, hogy inkább én menjek. Visszakérdeztem, hiszen az előzőt kihagytam, van több heteslövőnk, de mutatta Jesper, hogy az enyém. Ez ilyenkor sakkjátszma a kapussal szemben… Kettővel előtte lőttem egy alsót, azt majdnem megfogta, de gól lett, aztán egy felsőt a másik oldalra, azt kivédte, szóval gondolkodtam, hogy egyenest lőjek vagy visszát, felsőt vagy alsót. Nehéz volt… Örülök, hogy bement az ejtés, szerintem ő sem számított rá, mert ritkán ejtek, pláne hetesből.– A melegítés alatt egy ziccernél Böde-Bíró Blankával szemben is ejtettél egyet.
– Tényleg? És bement?– Igen, talán tudat alatt benned volt a meccs közben is, hogy nemrég sikerült.
– Akkor ezért volt… Most, hogy beszélünk róla, emlékszem rá, de amúgy a meccs közben nem jutott eszembe.– Dupla vagy semmi helyzetnek tűnt, ami ha sikerül, szárnyakat ad, ha nem, megfoghatja a lendületet.
– Merész dolog volt, de a váratlanság miatt jó lehetett. Plusz az is jó volt, hogy a hibám után Jesper küldött vissza, szóval a teher is lement rólam. Könnyű úgy extrát csinálni, hogy nem rajtad van a teher, hanem mondjuk az edző veszi fel.– A harmadik helyen végeztünk a Bajnokok Ligája csoportunkban. Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?
– Vegyesek, mert lehettünk volna másodikak, csak rajtunk múlt, és akkor egy kört kihagyhattunk volna. A Bukarest elleni meccsen ment el, de az nagyon pozitív, hogy Dániában tudtuk nyerni, mert egyrészt így a hátrébb végzett riválisokkal találkozunk a folytatásban, másfelől sok önbizalmat adhat a jövőre nézve, nagyon jó csapatot múltunk felül. Felemás volt a szezon eddig, ezért összességében elégedett vagyok ezzel a hellyel. Voltak nagyon jó dolgaink, de nagyon rosszak is, az elmúlt hetekben a sérülések is jelentős gondot okoztak, tizenegyen utaztunk ki például Odensébe, az, hogy így is meg tudtuk csinálni, fenomenális. Illetve a szurkolók sokat jelentettek, volt, hogy csak őket hallottam a csarnokban, ez jó érzéssel töltött el a meccs során. Velük együtt, végül is akkor már-már tizenketten tudtunk nyerni.
