Fiatal középpályásunkkal beszélgettek.

– Budaörsön kezdted a focista pályafutást, de hogy kerültél a Fradiba?
– Igazolt játékosként valóban Budaörsön kezdtem focizni a Liver FC-ben, 10 éves voltam, amikor átjöttem a Fradiba. Volt egy úgynevezett Bozsik-torna éppen itt a Fradinál, amin mi is szerepeltünk. Nem mehetett rosszul a játék, mert gyakorlatilag rögtön a torna után megkerestek, hogy jöjjek próbajátékra, és itt ragadtam.

– Nem sokat kellett győzködni ezek szerint, hogy klubot válts.
– Nem, nem is volt kérdés, hogy jövök.

– Melyik volt az első kedvenc csapatod, ki volt az első kedvenc játékosod?
– Mármint a Fradi előtt? Én ugyanis már akkor a Fradit szerettem, amikor még nem játszottam itt. A nemzetközi fociból pedig a Barcelona a kedvencem. Bár gyerekként még nem tudtam annyi meccset nézni, meg Lionel Messiből is keveset láttam, de vele kezdődött a rajongás. Ma már, hogy focistaként más szemmel nézem a meccseket és a játékot, Pedri a kedvencem, aki a középpálya közepén játszik, hasonló poszton, mint én.

– A Fradinál a korosztályos csapatokat végig járva jutottál el az első keretbe.
– Kezdetben, ahogy minden 10-11 éves kisgyereknek, nekem is az volt az álmom, hogy egyszer a nagy csapatban focizzak. Most már elmondhatom, hogy ezt az álmomat sikerült megvalósítanom: az utánpótláson, az NBIII-on és a Soroksáron keresztül eljutottam az első csapatig.

– Az előző idényben egy Nyíregyháza elleni meccsen mutatkoztál be az első csapatban. Milyen volt belépni a nagyok öltözőjébe?
– Nagyon jó érzés volt. Szerencsére nem volt nehéz dolgom a beilleszkedéssel, mert mindenki nagyon segítőkész volt. Akkor már ott volt Tóth Alex is, akit már ismertem, mert az NBIII-ban játszottam vele együtt. Nagyon befogadó volt mindenki, egy percig sem éreztem azt, hogy mivel ilyen fiatal vagyok, nem tartozom közéjük. Nem beszélve a meccsek hangulatáról a Groupama Arénában, a rengeteg néző előtt még mindig óriási élmény pályára lépni.

– A jelenleg is futó idényben már 15 meccsed van az első csapatban. Miben léptél előre, hogy érzed, miben fejlődtél?
– Leginkább szerintem a játék gyorsaságban. Azért az NBI intenzitása jóval nagyobb, mint az NBIII-é. Egy lépcsőfokot kihagyva kerültem az első csapathoz, ami azért elég nagy ugrás. De az elmúlt fél évben, mióta folyamatosan itt vagyok a csapatnál, nap mint nap együtt edzek a kerettel, az rengeteget jelentett a fejlődésem szempontjából. Sokkal gyorsabb lett a játékom, jobban tudok figyelni a pályán, jobban átlátom, hogy mi történik.

– Mi a legnagyobb erősséged, amire a legbüszkébb vagy?
– A játéképítést mondanám, abban tudok talán leginkább a csapat segítségére válni. Illetve, szerintem a rosszabbik lábam sem olyan ügyetlen. Jobblábas vagyok alapból, de szerintem ballal is elég jót tudok bánni a labdával.

– Milyen célok lebegnek a szemed előtt, előre tekintve a következő évekre?
– A következő szezonra szeretném elérni, hogy kezdő játékos legyek. Az idényben eddig kétszer voltam kezdő, ezt a számot szeretném feljebb tornázni. Szeretnék alapember lenni a Fradiban. Hosszabb távon természetesen szeretnék bekerülni a felnőtt válogatottba, ha már a korosztályos válogatottakat végig jártam, és ha úgy adódik, egyszer majd egy komolyabb külföldi csapatig is jó lenne eljutni.

A teljes interjú: Fradi.hu