Másodedzőnk magára vállalta Csányiék haragját.

Amit elterveztünk, az a kiállításig nagyon jól működött, szinte kapuralövése sem volt a Zalaegerszegnek, tudtuk, hogy pontrúgásból tudunk sok helyzetet teremteni. Játékban jól kontrolláltuk a meccset, de sajnos jött az elkerülhető kiállítás, nem szabad ilyen butaságba belemenni vezetésnél. Adható piros, eltalálta tisztán a labdát, de aztán a lábat is azzal a lendülettel. A középpályán, a meccs elején nem megyünk ilyenekbe bele, főleg egy ilyen rutinos játékosnak nem szabad. Ezután sem volt nagyobb probléma, talán egy oldalról érkező szabadrúgás utáni visszafejelésre lehet azt mondani, hogy helyzet. Nekünk voltak tiszta helyzeteink szögletekből, kapufa, másik fejes és Osváth kilépése, amikor beadás helyett rosszul döntve lőtt, ott a hosszún talán Zaki volt teljesen üresen. Az első gólt nem nagy helyzetből kaptuk, egy átlövés volt, ahol elcsúsztunk, nem reagáltunk elég gyorsan a kipattanóra. De 1-1 után is azt éreztük, hogy benne lehet a gól. Aztán jött egy „tizenegyes”, ami a bíró meg a VAR szerint tizenegyes. Nem tudom… Mondtam a TV-ben is, mindig nézem a Bajnokok Ligáját, Európa Ligát, keresem a magyar bírókat, de nincsenek ott. Talán nem véletlenül. Robbie azért nem jött ide a sajtótájékoztatóra, mert ha mond valamit az ember, akkor eltiltják tíz meccsre, akkor is, ha igaza van. Hogy mi nem működött a játékban? Az, hogy eggyel kevesebben voltunk, sokat számított, a ZTE egy jó csapat, velünk együtt talán a legtöbbet birtokolják a labdát a bajnokságban. Rövidpasszos játék után középről kiteszik a szélre és jön a beadás. Jó kis csapat, de míg egyenlő létszámban voltunk, nem is nagyon volt kapuralövésük. 1-0-ás vezetésnél, emberhátrányban azt őrzi inkább az ember. Nem éreztük, hogy probléma lesz, mert nem voltak nagy lehetőségeik. De ilyen a foci, egy átlövés, egy rossz bírói döntés után könnyen kikapsz. Csütörtökön fontos meccs jön, megyünk tovább, aztán egy újabb az MTK ellen. Naby pár percet ma már játszott a második csapatban, Dénes is egyre jobb állapotban van, hamarosan visszatérnek.

– Leandro