Clubunk „örökös” technikai vezetője a héten ünnepelte születésnapját, Isten éltesse!

– Egy nagyon apró tolnai faluból származol. Hogy vezetett Gerjenről az út a Ferencvárosba?
– Igen, egy apró, mindössze 1200 fős települése születtem. Kilenc éves koromig ott laktunk és ott is fociztam. Édesapám munkahely váltása kapcsán átkerültünk Paksra, és leigazolt az akkori Paksi SE. Két évet játszottam a serdülőcsapatban, majd visszakerültem Gerjenbe, és 14 éves koromig a helyi EDOSZ-ban fociztam.

– Ott figyeltek fel rád? Valaki meglátta, hogy van egy tehetséges fiú, megállná helyét magasabb szinten is?
– Pályaválasztás előtt voltam, és édesapám javaslatára Budapestre kerültem az akkori I. Istvánba. Ez a mostani Szent István közgazdasági szakközépiskola, és annak a csapatában futballoztam két évet. Aztán megnyertük az 1982-es országos középiskolás bajnokságot, és az edzőm, aki kapcsolatban állt a Ferencvárossal, beajánlott a klubhoz. 1982-ben kerültem ide próbajátékra, és azon a nyáron le is igazoltak.

– Milyen volt az a ferencvárosi csapat, amibe akkor bekerültél?
– Az a csapat az ifi kettő volt, Horváth Api bácsi volt az edzőnk. Onnan került ki később Dukon Béla, Szeiler Józsi, Répási Laci és Simon Tibi is. Végigjártuk a szamárlétrát, felkerültünk az ifi egybe, ahol Vincze Géza bácsi lett az edzőnk.

– Nagyon jó utánpótlás munka folyt a Fradinál, hiszen folyamatosan adta fel Vincze Géza a játékosokat az első csapathoz.
– Abszolút, de ez korábban is így volt. Előttünk is voltak nagyon jó játékosok, akik felkerültek az első csapatba, de ez a korosztály, ez valóban kiemelkedő volt.

– Az NBI-es karriered aztán nem lett hosszú.
– Mindig felteszik a kérdést, hogy miért nem lettem válogatott. Mindig ugyanaz a válaszom: abban az időben, a 80-as évek közepén, 1984-85-ben az ifi Eb-győzelem nem volt egyenes út a felnőtt válogatottba. Abban az időszakban azért a Budapest Honvédban, az Újpestben is nagyon jó focisták voltak. Nem beszélve arról, hogy a magyar válogatott kijutott a mexikói vébére, a Videoton meg UEFA kupa döntőt játszott. Abban az időszakban nagyon dübörgött a magyar futball, nem volt egyszerű bekerülni a válogatottba. Nagyon sok jó hátvéd volt akkoriban. Én ezt tudomásul vettem, nem is volt ebből problémám. Az NBI-ből nem kerestek miután leszereltem, így Budafokra kerültem. Illetve Csepelre hívtak, de inkább a Budafokot választottam, mert minden szempontból jobb ajánlatott tettek, mint a Csepel, ráadásul a szponzoruk is ugyanaz volt, mint a Fradié, a Hungarovin. Budafokon voltam három évet, a második idényben feljutottunk az NBII-be, végül Százhalombattán fejeztem be az aktív játékot 1997-ben, miután a klub főállású technikai vezetői állást kínált. Mindig is érdekelt ez a része a focinak, szerettem volna edző is lenni, ez Pakson az NBIII-ban sikerült is. Aztán 2000-ben, Páncsics Miklós bácsi, Isten nyugosztalja, megkeresett, hogy nem venném-e át Gál Laci helyét technikai vezetőként a Ferencvárosnál. Ezzel véget ért az edzői pályafutásom és megkezdődött a munkám a Fradinál.

– Ami immár negyedszázada tart.
– Ha nem is folyamatosan, mert 2008-ban, az akkori vezetés ügyei miatt jobbnak láttam, ha távozok, és visszamegyek Százhalombattára. Aztán az a vezetőség távozott, Prukner Laci pedig rögtön visszahívott a Fradihoz.

– Miután visszajöttél, akkor kezdődött a Ferencváros mai napig tartó modern korszaka. Hogy látod ezt visszatekintve, mekkora utat tett meg a Fradi odáig, hogy sorozatban a hetedik idényben jut főtáblára egy európai kupasorozatban?
– Ez egy óriási eredmény, ami lényegében az elnökünknek, Kubatov Gábornak, valamint a klubot és a csapatot irányító szakmai stábnak köszönhető. A Fradi mára egy nagyon tudatosan felépített klub lett. Van viszonyítási alapom, mert én tényleg megjártam a poklot is, amikor kizártak bennünket az NBII-be, pénztelenség volt, meg egyebek. Ahhoz képest a Fradi most egy ugyanolyan klub, mint a Bayern München vagy bármelyik európai topcsapat. Szoktam beszélgetni játékosokkal, akik külföldön élnek, ők is ugyanazt mondják: itt nem, hogy semmivel nem rosszabb, sőt, még jobb körülmények vannak, mint máshol Európában. Mindenki szeret itt lenni, minden edző jól érzi itt magát. Szerintem a Fradi most egy ötcsillagos klub Európában. Nagyon jól föl van építve az egész történet, az utánpótlástól kezdve az első csapatig. Most már az is jól látszik, hogy az utánpótlásnál milyen munka folyik. Szisztematikusan föl van építve az 5 éves korosztálytól végig az U19-en keresztül az NBIII-ig. Onnan lehet menni Soroksárra, onnan pedig fel lehet kerülni az első csapatba. Meg lehet nézni, hogy az utóbbi 10 évben, most nem számoltam össze, hogy hány olyan futballista van, aki saját nevelésű és az első csapat keretében van. Arról nem is beszélve, hogy az NBI-ben hány Fradi-nevelésű játékos focizik hétről hétre.

– Zárásként még abba avassuk be az olvasókat, hogy mi is a technikai vezető feladata egy focicsapat mellett.
– Tizennyolc évig voltam az első csapat technikai vezetője, majd, amikor elindult az NBIII-as csapatunk, akkor átkerültem oda. Jelenleg Kökény Anti barátom viszi az első csapatot, aki szerintem most a topot jelenti Magyarországon ebben a kategóriában. Korábban én segítettem neki sokat, ma már inkább fordítva van ez. Ez egy nagyon komplex feladatkör, kezdve a mérkőzések szervezésétől, az MLSZ-szel és a csapatokkal való kapcsolattartáson át az átigazolásokig, a fegyelmi dolgok intézéséig, vagy akár a létesítmények állapotának figyelemmel kiséréséig. Az mindegy, hogy NBI vagy NBIII, ugyanúgy 0-24-ben jár az agyam a munkán. Két okból sem lehet hibázni: egyrészt a szakmai okokból, másrészt a Fradi folyamatosan reflektorfényben van, ezért is kell észnél lenni.

A teljes interjú, valamint galéria Haaz Ferenc relikvia gyűjteményéről: Fradi.hu