Orosz Pállal a Ma estében beszélgettek – téma volt az Európa Ligás és hazai szereplés, valamint a keretmozgás is.

Az Európa Liga alapszakaszos szereplésről:

Amikor megtörtént a sorsolás, azért láttuk, hogy ez nem lesz egy könnyű menet. Az a 15 pont, amit gyűjtöttünk, az egy túlteljesítés. Ha belegondolunk, nyolc mérkőzést játszottunk a ligafázisban – most nem beszélek az előtte lejátszott BL-selejtezőkről és playoffról –, ebből hét mérkőzésen keresztül veretlenek maradtunk. Az utolsó meccsen, hát ott elvertek minket, ez történt, de ott ugye azért szembejött a Premier League, azt azért lássuk, hogy az egy másik kávéház. És nagyon büszkék vagyunk, mert tényleg olyan skalpokat gyűjtöttünk be, ami európai szinten is azért felkeltette a figyelmet. Akármikor jövök-megyek különböző szövetségekben, szervezetekben, mindig megemlítik, hogy mekkora fejlődésen ment végig a Ferencváros az elmúlt időszakban. És azért ez most már egy más szint, azt kell hogy mondjam. Persze becsúszik néha egy-egy ilyen vereség, bele kell hogy férjen, mert aki ismeri a labdarúgást, az pontosan tudja, hogy azért a Premier League az a világ legjobb bajnoksága. És Nottinghamben játszani megtiszteltetés volt, teszem hozzá, főleg egy ilyen klubbal, aki kétszeres BEK-győztes és 1865-ben alapították meg. Tehát olyan tradíciójuk van, ami hihetetlen. Ezt volt alkalom ott megtapasztalni, a legendáikkal találkozni, és mi is nagyon büszkék voltunk, mondhattuk, hogy mi egy 1899-ben alapított klub vagyunk. Jó érzés volt az a kedvesség, az a tisztelet, ahogy fogadtak minket és mi is próbáltuk ezt viszonozni nekik. Ebben a lebonyolítási rendszerben ugye nincs az, hogy idejönnek ők is, hanem kint játszottunk, de ennek mi örültünk. Sajnos az eredmény az úgy alakult, ahogy, azt megtudtuk, hogy nem nyerjük meg a Premier League-et. A vereség az nagyon fájt. Nyilván minden fradistának rosszul esik, nekem is és nagyon fájt. De amikor egy picit az ember azért átgondolja és azt mondja, hogy egy Premier League csapattal játszottunk a saját pályáján, ha megnézzük a két csapatnak az értékét, tudom hogy ez unalmas, de azért a miénk az 40 néhány millió euró, az övéké 600 körül van, tehát a realitás az ez, valljuk be. Tudomásul kell venni, el kell fogadni, gratulálni kell nekik és menni tovább. Ha az egész sorozatot végiggondolom, ugye a Genk elleni győzelem, az is egy kiemelkedő dolog volt, a Rangers elleni győzelem az megint fantasztikus volt. De idegenben a Fenerbahce ellen játszani… Most már az elmúlt hét évben folyamatosan ott vagyunk a ligafázisban vagy előtte csoportkörben, ez most már a negyedik év hogy továbbjutunk a tavaszba. Bejártunk rengeteg stadiont, de hát ami a Fenerbahce stadionjában volt, az tényleg döbbenetes. Amikor 40-50 ezer ember az elejétől a végéig ordított és olyan hangulatot csináltak, hogy tényleg a lelátón nem hallottuk egymást. És ott sikerült egy döntetlent lehoznia ennek a csapatnak, ami egy óriási fegyvertény és megmutatja azt, hogy milyen erő tud lenni ebben a csapatban nemzetközi szinten. Szeretném ezt látni itthon is.

A playoff körről:

Az előjelek, pont erről beszélgettünk bent a Fradiban, hogy nem szabad az előző három meccsből kiindulni. Abból kell kiindulni, ha megnézzük a két csapatot, akkor nagyjából 50% esély van a továbbjutásra. Nyilván az oddsok mellettünk vannak, ha azt nézzük, hogy mi azért elég sokszor győztesként hagytuk el a pályát a Ludogorec elleni mérkőzéseinken, annyiszor játszottunk már velük, hogy van olyan magyar csapat, amelyikkel nem játszottunk annyit itthon az elmúlt néhány évben, mint a Ludogoreccel. Biztos, hogy bajban leszünk az UEFA vacsorán, milyen ajándékot adjunk, mert már minden fajta mezünkből van nekik. De a lényeg az, hogy egy jó csapat, nyilvánvaló rossz csapat idáig nem jut el. Ők is tovább akarnak jutni, ez evidens. Fel fogunk készülni belőlük és talán mellettünk szól az, hogy a sorsolásnál mi kiemeltek voltunk és kiemeltként idegenben kezdhetjük a párharcot és február 26-án játszunk Budapesten, és az a második meccs, én azért biztos vagyok benne hogy a közönségünk is oda fogja tenni magát és remélem, hogy sikerrel vesszük ezt az akadályt is. De még egyszer mondom, a kitűzött célunk az volt hogy eljussunk a playoffig, odáig eljutottunk, csak közben megjön az étvágy és most már azért tovább akarunk jutni.

Az átigazolásokról:

Három helyen tudunk most cserélni a keretben. Ezt még a szakmai stábnak kell eldöntenie, hogy ki az a három csere, ki az aki esetleg kikerül, illetve nyilván ha van csere, akkor ki az, aki bekerül. Ez egy szakmai döntés lesz. Én úgy gondolom, hogy erősítést jelentenek az új érkezők. Azért azt se felejtsük el, hogy távozott a Barna, távozott az Alex, de ez benne van a futballban. Ez egy olyan dolog, ha egy 21 éves gyerek kap egy ajánlatot a Premier League-ből, akkor ez a klubnak is egy jelentős bevételi forrás, akkor nem fogjuk megakadályozni abban, hogy az álmait betöltse és eljusson oda. És én biztos vagyok benne – mert jól ismerem Alexet –, hogy ő egy nagyon jó fejű gyerek és nagyon messze fog jutni a labdarúgásban és nagyon sok örömöt fog szerezni a magyar szurkolóknak. Bízom benne, hogy még több magyar játékos fog tudni kikerülni ilyen szintű bajnokságba, hiszen most láttuk, hogy milyen szintű bajnokságról beszélünk. Ha hétről hétre ott tudnak játszani, az a magyar labdarúgásnak az érdekeit szolgálja. Barna pedig ugye 31 éves, azt ne feledjük el, tehát neki nagyjából ez volt az utolsó lehetősége arra, hogy ő valóban egy olyan szerződést kapjon, amit megérdemel. Nálunk is nagyon jó szerződése volt, de azért a lehetőségek nem feltétlenül ugyanazok, mint az AEK Athénnál, financiálisan tekintve. És ennyi idősen kapott egy hosszú időre szóló szerződést, ráadásul a klub is jól járt. Biztos vagyok benne, ha őt nem engedtük volna el, akkor egy nagyon demotivált játékos maradt volna itt a Ferencvárosban. Tényleg más szinten vagyunk, mint voltunk, az biztos, és ennek több összetevője van. Egyrészt a pályán mutatott teljesítmény, ami azért meghatározza azt, hogy valakiről hogyan beszélnek a labdarúgás világában. A másik pedig az, hogy most már olyan lehetőség van a Ferencvárosból tovább igazolni. Ha egy játékost ide akarunk hozni és azt látja, hogy mondjuk a Barnát nem engedtük volna el, akkor azt mondja, hogy idehoznak, befalaznak és itt maradok, ez nem egy opció egy karrier szempontjából. Most mindenki láthatja azt, hiszen a TOP5 bajnokságba már mindenhova adtunk el játékost, játékosokat, hogy innen tovább lehet menni, innen lehet karriert építeni, bizonyítani kell itt, és ha valaki megteszi, akkor jól járhat. A Bournemouth-szal Hajnal Tomiék nagyon sokat tárgyaltak, és azért ez kiderült, hogy ők nem azért viszik oda az Alexet hogy ott idézőjelben „szárítsák”, hanem azért, mert valóban látnak benne potenciált. Az a poszt, ahol ő játszik, az most egy hiányposzt lett sérülések és egyéb okok miatt, így neki lesz lehetősége is. És ez egy nagyon jó visszajelzés volt, hogy rögtön kapott is lehetőséget. Meg kell szoknia még azt a tempót, azt az intenzitást, azt a gondolati gyorsaságot ami egy Premier League-ben van, mert ehhez idő kell. Viszont ez csak akkor lehetséges, ha ő játéklehetőséget kap, és az angoloknak is az az érdekük hogy ő játéklehetőséget kapjon és majd egyszer eladják egy másik klubnak, jobb pénzért, ami nekünk is jó lesz. Nyilván ha két ilyen meghatározó játékos elmegy, azt megérzi a csapat. Nincs olyan csapat, amelyik nem érzi ezt meg. Én nagyon szeretem mindkettejüket emberként is, és játékosként is nagyon tisztelem. De azért nem csak rajtuk múlik ez. Ha belegondolunk – és most bocsánat –, de hazai pályán úgy kaptunk ki egy Nyíregyházától vagy egy Zalaegerszegtől, hogy ők itt voltak. Tehát nem azon múlik csak feltétlenül, hogy ők jelen vannak vagy nem. Természetesen nagyon sokat hozzátettek. Az a dolgunk, hogy őket tudjuk pótolni és új játékosokat úgy beépíteni, hogy ez a lehető legkisebb megingást hozza. Ezen dolgozik a szakmai stáb. Amíg tart az átigazolási időszak, addig nyitott szemekkel járunk és vannak olyan játékosok, akiket nézünk, megnézzük milyen opciók vannak, hogy lehetne esetleg idehozni, de most nevekről nem beszélnék, mert sosem szoktunk nevekről beszélni egészen addig, amíg valami nem történik. Én azt mondom, hogy nagyjából megvagyunk. Ha még valami történik, annak még pluszban fogunk örülni, de szerintem azért a keret most már úgy nagyjából összeállt.

Kristoffer Zachariassen honosításáról:

Ezek megint ilyen pletykák. Ha az ember ilyenkor mond valamit, akkor annak utána következménye lesz a következő napon, vagy az azutáni napon. A pletykák addig pletykák, amíg nem lesz valami konkrétum. Nyilván ugyanakkor meg nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, tehát van rá esetleg lehetőség. Majd meglátjuk, ha aktuálissá válik, akkor fogunk róla beszélni, ha nem, akkor pedig nem.

A hazai szereplésről:

A bajnoki cím szempontjából nagyon jelentős időszak vár ránk, mert azért itthon nagyon könnyedén vettük az elmúlt időben ezeket a dolgokat, ami nem jó. És nem azért vettük könnyedén, mert nem érdekelt, hanem egész egyszerűen szerintem a játékosok is időnként a nemzetközi és a magyarországi párhuzamos terhelés mellett lehet, hogy jobban koncentráltak esetleg a nemzetközire. De azért van egy szakmai stábunk, hogy rendberakja a fejeket. Most ezt pontosan tudjuk, hogy milyen fontos mérkőzés vár ránk hétvégén. Nagyon sok pontot lehet még szerezni, meg veszíteni is, én nem azt mondom, hogy sorsdöntő, de nagyon fontos mérkőzés vár ránk a hétvégén, ezt a játékosok is tudják és úgy fogják magukat odatenni. Utána a derbi jön, a derbi az meg derbi. Annak mindig van egy pikantériája, főleg azért, mert az utolsó újpesti győzelem tavaly novemberben volt tíz éve. Ilyenkor a nagy számok törvénye alapján bármi előfordulhat, de hát a nagy számok törvénye azt mutatja, hogy mi nyerünk, úgyhogy majd meglátjuk. Mindenesetre tényleg úgy fogunk nekimenni ennek a két mérkőzésnek, illetve az utánunk következő mérkőzéseknek is, hogy most nem az van, hogy ez ezért fontos, az azért fontos, hanem az van, hogy mindegyik három pontot ér, és jó lenne most már az összes három pontot begyűjteni. A Magyar Kupa is egy versenysorozat. Ahogy Kubatov Gábor szokta mondani mindig, hogy minden sorozatot meg akarunk nyerni és akkor is ez lenne, ha az U19-es csapatunkkal kellene kiállni. De ez nem vicc, nyilván minden sorozatot meg akarunk nyerni, azért vagyunk mi a Ferencváros. Rengeteg szurkolónk van, a legutóbbi felmérések szerint több mint 2.3 millió szimpatizánsunk van az országban. Ebben nyilván óriási szerepet játszik az, hogy tényleg egy nagyon sikeres időszak van mögöttünk. Szeretnénk ezeket a sikereket folytatni és ezért mindent megteszünk mind a pályán, mind a pályán kívül. Azok a kollégák, akik a háttérben vannak, ugyanolyan keményen dolgoznak adott esetben, mint azok, akiket a pályán látnak. Ez egy közös munka, ez egy közös szerelem: a Ferencvárosban dolgozni az egy kiváltság, legyen az futballista vagy dolgozó vagy vezető.