Bemutatjuk mai ellenfeleinket, az athéni Panathinaikoszt.

Athén a világ egyik legrégebbi városa, amely legalább 5000 éve folyamatosan lakott. A legkorábbi ismert emberi jelenlét a Kr. e. 11. és 7. évezred közé tehető a Skist-barlangban. A város neve a mítosz szerint Pallasz Athéné és Poszeidón a város védnökségéért vetélkedéséből származik. Poszeidón a földbe csapott, hogy sós vizű forrást fakasszon, míg Athéné az első nemesített olajfát adta. Kekropsz király Athénét hirdette ki győztesnek, így ő lett a város védelmezője. Ma már a történészek általában egyetértenek abban, hogy valójában az istennő kapta a nevét a városról, nem pedig fordítva. A klasszikus irodalomban a várost gyakran „az ibolya koronás városnak” vagy „a dicsőséges városnak” nevezték.

Pallasz Athéné és Poszeidón vetélkedése

A klasszikus Athén hatalmas városállam, valamint a művészetek, a filozófia és az oktatás központja volt. Vezető szerepet játszott a perzsák visszaverésében a görög-perzsa háborúk során, serege által döntő győzelmeket aratva Marathónnál és Szalamisznál, bár magát a várost kétszer is kifosztották a perzsák. Az ezt követő „aranykor” során épült fel Periklész irányításával az Akropolisz és a Parthenon, valamint virágzottak az olyan drámaírók, mint Szophoklész, és filozófusok, mint Szókratész. A birodalmi ambíciók azonban a peloponnészoszi háborúhoz (Kr. e. 431–404) vezettek, amely Athén Spártával szembeni vereségével végződött.

A Római Birodalom alatt Athén „szabad város” státuszt kapott a nagyra becsült iskolái miatt. Hadrianus császár, aki maga is athéni polgár volt, könyvtárat, gimnáziumot és egy ma is működő vízvezetéket építtetett, valamint finanszírozta az Olimpiai Zeusz templomának befejezését. A kereszténység felemelkedése végül az ókori emlékművek, például a Parthenon templommá alakításához vezetett. A város ókori történelme általános vélekedés szerint Kr. u. 529-ben ért véget, amikor I. Justinianus császár betiltotta a filozófia oktatását a pogányok által.

A Parthenon

A negyedik keresztes hadjáratot követően, 1204-ben a várost a frankok hódították meg, és hűbérbirtokként kormányozták az oszmán hódításig. II. Mehmed szultán 1458-ban foglalta el Athént. Az ókori műemlékek szépségétől lenyűgözve rendeletet adott ki, amely halálbüntetés terhe mellett megtiltotta azok fosztogatását. A Parthenont ezt követően mecsetté alakították. A moreai háború során, 1687-ben a velenceiek ostrom alá vették az Akropoliszt, és egy lövedékük felgyújtotta a Parthenonban tárolt lőporraktárat, ami azt a robbanást okozta, amely az építmény jelenlegi romos megjelenését okozta. Ebben az időszakban a város lakossága jelentősen csökkent.

A görög függetlenségi háborút követően 1834-ben Athént választották az újonnan függetlenné vált görög állam fővárosának, főként történelmi és érzelmi okokból. Abban az időben a lakosság száma nagyjából 4000 főre apadt, és az Akropolisz lábánál éltek. Ottó király építészeket bízott meg egy modern városterv elkészítésével, amely egy háromszögön alapult, a csúcsai az Akropolisz, a Kerameikosz temető és az új palota (a mai görög parlament) volt.

A 20. század robbanásszerű növekedést hozott. A lakosság az 1920-as években a kis-ázsiai katasztrófa miatt kiutasított görög menekültekkel (az AEK Athént ők alapították meg) duzzadt fel. Ezt az 1950-es és 1960-as években építési bumm követte. Az 1980-as évekre a város súlyos kihívásokkal nézett szembe a szmog (nefos(z)) és a zsúfoltság miatt. A 2004-es nyári olimpiai játékokra való felkészülés azonban hatalmas infrastrukturális fejlesztéseket eredményezett, beleértve az új nemzetközi repülőteret és a metróhálózat bővítését.

Az athéni olimpia megnyitója

A Panathinaikosz története 1908. február 3-án kezdődött, amikor Jeórjosz Kalafátisz megalapította a „Podosfairikosz Omilosz Athinon” (Athéni Labdarúgó Klub) nevű egyesületet, azzal a céllal, hogy elterjessze a labdarúgást a városban. Az eredetileg fehér színű Panathinaikosz 1911-ben vette fel a zöld-fehér színeket. 1918-ban Mihalisz Papazoglu javaslatára a lóherét (trifolium) választották jelképül, amely a harmóniát, az egységet, a természetet és a szerencsét szimbolizálja – ma is ez a címerének központi eleme. 1924-re a klub Panathinaikosz Athlitikosz Omilosz (PAO) nevet vette fel, megerősítve „Pán-Athéni” jellegét. A csapat történelmi otthona a mai 16.000-es Leoforosz Alekszandrasz Stadion lett, amely a mai napig a görög futball ikonikus pályája, mai ellenfelünk történelme során nagyrészt itt játszott, bár a nemzetközi meccseit rendszeresen az olimpiai stadionban rendezte meg.

A Leoforosz Alekszandrasz stadion

1919-től újabb és újabb szakosztályok indultak, a ’20-as években már volt kosár- és röplabda csapatuk is. A focicsapat első sikereit egy magyar edzőnek, Künsztler Józsefnek köszönhette. A budapesti születésű Künsztler focistaként nem alkotott nagyot (a Nemzeti SC-ben kezdett, volt 1-1 évet az Újpestben és a Kerületben is). 1928-ban, 31 évesen került a Panathinaikoszhoz, 1929-ről kezdve tíz év alatt hat athéni és egy görög bajnoki címet gyűjtött be, ez utóbbit 1930-ban. Érdekesség, hogy a Panával párhuzamosan a ciprusi APOEL-nél is dolgozott – 1937-ben és 1939-ben mindkét klubbal bajnok lett (8 bajnoki címe a mai napig ciprusi rekord).

Künsztler József

A II. világháború alatt a klub rengeteg sportolója meghalt a görög-olasz fronton, az 1941-ben kezdődő német megszállás során pedig többen az ellenállás tagjai lettek. A második világháború után lassan éledt újjá a klub, az 1952-53-as bajnokságot azonban megnyerték. Az ötvenes években újra beindultak a szakosztályok is, az athéni bajnokságot pedig kisajátították magukat. 1959-60-ban, amikor új rendszerben kezdték szervezni az országos bajnokságot, szintén győzött a csapat, megszerezve a negyedik bajnoki címét.

A hatvanas évek volt a csapat aranykora: 1961-ben, ‘62-ben, ‘63-ban, ‘64-ben, ‘65-ben és 1970-ben is bajnokok lettek. 1963-tól a horvát Stjepan Bobek volt a csapat edzője. Az 1967-es katonai hatalomátvételkor eltávolították a csapat elnökét, és kirúgták Bobeket, majd kinevezték a klubhoz a Benficával két BEK-et nyerő magyar edzőlegendát, Guttmann Bélát, aki hamar távozott a kispadról.

A nemzetközi kupákban hosszú ideig nem sok sikert ért el a klub, egy-egy előselejtezős sikeren (Glentoran, Sliema Wanderers) kívül csak kieséses jöttek. 1965-ben mi búcsúztattuk őket. 1965 novemberében 12.000 néző előtt fogadtuk mai ellenfelünket a Népstadionban, a felállás ez volt: Géczi – Novák, Mátrai, Horváth – Juhász, Orosz – Szőke, Varga, Albert, Németh, Fenyvesi. Az eredmény 0-0 lett, a visszavágón egy hét múlva, Athénban aztán megráztuk magunkat: Karába már a hatodik percben betalált, Fenyvesi még az első félóra végén megduplázta az előnyt és a görögök szépítése után Flóri alakította ki a 3-1-es végeredményt.

1970-ben az akkor 42 éves Puskás Ferenc került a klubhoz és első évében egyből csodát tett: a Jeinesse Esch (7-1), Slovan (4-2), Everton (1-1, idegenben lőtt több gól), Crvena Zvezda (4-4, idegenben lőtt több gól) útvonalon egészen a Wembleyben rendezett teltházas BEK-döntőig vezette a csapatát. Ez volt a görög futball első és eleddig egyetlen BEK/BL-döntője. Az ellenfél, az Ajax azonban nem adott igazán esélyt Puskás Öcsi csupa görögből álló csapatának – könnyedén győztek 2-0-ra. A vereség ellenére a Panathinaikosz képviselte Európát az Interkontinentális Kupában – ott az uruguayi Nacionaltól szenvedtek összesítésben 3-2-es vereséget. Érdekesség, hogy a görög foci ekkor még – hivatalosan – amatőr volt.

Puskás Ferenc a PAO vezetőedzőjeként a Wembleyben

Ezen a szezonon kívül az első 17 nemzetközi próbálkozásából mindössze egyszer jutottak tovább az első körön, az sem segített, hogy az egy bajnoki címet nyerő Puskást egy másik legenda, az 1962-es világbajnok brazil csapat vezetőedzője, Aymoré Moreira váltotta. A hetvenes évek végétől már légiósok is érkeztek a klubhoz, jellemzően Dél-Amerikából. 1982-ben megnyerték az első profi bajnoki címüket, ezt további kettő követte ‘84-ben és ‘86-ban. Jacek Gmoch irányításával aztán a Feyenoord (2-1), a Linfield (5-4) és a Göteborg (3-2) együttesén át a BEK-elődöntőbe jutottak, igaz ott a Liverpool nagyon lesimázta őket (0-5). Az 1987-88-as szezonban az UEFA-kupában mentek jól: a Juventus ellen idegenben szerzett több góllal jutottak tovább (1-0, 2-3), a Honvéd ellen egy rendkívül emlékezetes párharc során 7-6-os összesítéssel győzedelmeskedtek (5-1, 2-5). A negyeddöntőben a Brugge volt a végállomás (2-3).

1991 őszén bejutottak a BEK főtáblájára (Reykjavik – 2-2, idegenben lőtt több gól, Göteborg – 4-2). A csoportkörben az Anderlecht és a Sampdoria ellen két-két döntetlent játszottak, a Crvena Zvezda ellen azonban oda-vissza vesztettek, így a csoport utolsó helyén végeztek.

1995 nyarán, amikor mi az Anderlechtet, addig ők a Hajduk Splitet kapták a selejtezőben (1-1, idegenben lőtt több gól) és ők is bejutottak a Bajnokok Ligájába. Nagyon szerencsés csoportba kerültek (AaB, Nantes, Porto), onnan 11 ponttal az első helyen jutottak tovább, a nyolcaddöntőben a Legia Varsó következett (3-0), az elődöntőben az Ajax állította meg őket (1-3).

A ‘90-es évek első fele egyébként is a klub egyik aranykorszaka, négy bajnoki címmel (1990, ‘91, ‘95, ‘96) és ugyanennyi kupagyőzelemmel (1991, ‘93, ‘94, ‘95). A bajnokságot ezután 9 éven át nem nyerték meg, de bajnoki másodikként is rendszeresen BL-selejtezősök voltak és a csoportkörbe is szinte mindig bejutottak. A 2000-01-es szezonban az akkor még létező második csoportkörben is ott voltak, egy évvel később pedig ezen is túljutottak. Akkor a nyolcaddöntőben a Barcelona volt az ellenfél, az odavágót a görögök 1-0-ra nyerték Athénban, a visszavágón is hamar vezetést szereztek, innen azonban a katalánok fordítani tudtak (1-3) és búcsúztatták is a Panát. A BL-ben legutóbb 2010-11-ben jutottak a csoportkörbe, azóta hat próbálkozásból egyszer sem sikerült ez nekik, az idei szezonban a Rangers (1-1, 0-2) volt számukra a végállomás a selejtezőben.

Az EL-ben legutóbb 2009-10-ben jutottak tovább a csoportkörből, akkor a Galatasaray mögött, a Dinamo Bukarest és a Sturm Graz előtt lettek másodikak, majd az AS Romát verték oda-vissza a 32 közt (3-2, 3-2), a nyolcaddöntőben a Liege volt a végállomás (1-3, 0-1), azóta az idei az ötödik főtáblás szereplésük. A csoportkörökben háromszor negyedikek, egyszer harmadikak voltak, a KL tavalyi szezonjában pedig a Fiorentina búcsúztatta őket a legjobb 16 között.

Jó mediterrán szokás szerint a csapat rendre túlköltekezte magát, olyan sztárokat véve, mint Gilberto Silva, Flavio Conceicao, Igor Biscan, Djibril Cissé. Az edzői poszton két Magyarországon is szerepet vállaló edző is megfordult a 2000-es évek elején: az ex-debreceni Zdenek Scasny és az ex-MTK-s Henk ten Cate. Ennek ellenére 1996 óta csak kétszer tudtak bajnokságot nyerni, 2003-04-ben, majd 2009-10-ben, ez utóbbi a 20. bajnoki címük volt. Kupagyőzelmük is 20 van, ebben az évezredben abból jóval többet, ötöt sikerült begyűjteniük, legutóbb 2021-22-ben és 2023-24-ben.

2012-ben egy nagy nézőtéri balhé után lemondott az egész vezetőség, a klubot a Szkaj TV tulajdonosa, Dzsiannisz Alafuzosz vette át és kialakított egy tagsági rendszert, amelybe 8606-an léptek be. 2018-ban a folyamatos pénzügyi gondok miatt három szezonra kizárta az UEFA a Panathinaikoszt a nemzetközi porondról. 2020 őszén egy újabb magyar edzőt, a veterán Bölöni Lászlót szerződtették, de a bajnokság végén – miután ötödikek lettek – ki is rúgták. A következő években megfordult Fatih Terim is a klub kispadján, az őt 2024-ben követő Rui Vitóriát októberben váltotta a liverpooli legenda, Rafa Benítez. Közben, a 2022-23-as szezonban volt játékosunk, Kleinheisler László is megfordult a csapatban – nem sok nyomot hagyva maga mögött

Az idei évben a Rangers ellen játszottak a BL nem bajnoki ágán, a hazai 1-1 után idegenben 2-0-ra kikaptak. A főtáblán tíz ponttal állnak a 15. helyen, a Sturm Grazot (2-1) hazai pályán, míg a Young Boyst (4-1) és a Malmőt (1-0) idegenben verték, míg idegenben kikaptak a Feyenoordtól (1-3), hazai pályán meglepetésre a Go Ahead Eaglestől (1-2) és ikszeltek ők is a Viktoria Plzennel (0-0). A görög élvonalban jelenleg ötödikek, 9 pontra a felsőházi rájátszást érő negyedik Levadiakostól, 10 fordulóval az alapszakasz vége előtt.

A klub anyagi helyzete továbbra is zűrös, a klubot az UEFA meg is büntette, miután kiderült, hogy a 2024-es pénzügyi évben túllépte a bérekre költött összeg a bevétel 80%-át – a bevétel 38.6 millió euró volt, a kiadások azonban 68 millió eurót tettek ki. A különbözetet a tulajdonos állta tőkeemeléssel. Sokat remélnek a 2023-ban építeni kezdett, a tervek szerint 2027-re elkészülő új 40.000-es stadiontól, ami állami és EU-s pénzekből épül 125 millió euróért (48 milliárd forint), a Panathinaikosz évi 500 ezer euróért fogja bérelni 99 éven át.

A nyáron két görög válogatottat adtak el a Sporting Lisszabonnak 32 millió euróért, Fotisz Joanidiszt és Georgiosz Vagianidiszt, ez hozta egyensúlyközeli helyzetbe az elmúlt három év költéseit (56 milliós vétel, 48 milliós eladás).

A télen öt játékost is igazoltak: Santino Andino az elmúlt tíz év legdrágább érkezője (a rekordot Cissé tartja, 8 milliós árával). De természetesen ő, Andreas Tetteh, Pavlosz Pantelidis vagy Szotirisz Konturisz sem játszhat ma. Az UEFA keretből télen többen is távoztak (többek közt Tete, Dragowski, Jeremejeff). A 33 éves Djuricsity és a Rangerstől vett belga csatár, Cyriel Desserts pedig sérülés miatt hagyhatja ki a mai meccset.

Játszhat azonban a csapat két első számú gólvágója, a lengyel Karik Swiderski (4 találat az EL-ben) és a marokkói szélső, Anass Zaroury (3+1), rajtuk kívül csak a már említett Djuricsity és az ex-milanos Davide Calabria talált be egyszer-egyszer.

Benitez négy védővel játszik legtöbbször, bár a Sturm Graz ellen 5-4-1-ben állt fel novemberben – a két leggyakoribb formáció a 4-4-2 és a 4-3-3 volt. A kapuban a francia Lafont védhet, a védelemben Calabria, a belső két poszton Ahmed Touba (27 éves, algériai) és az amerikai Erik Palmer-Brown játéka várható (28) – a hétvégén kezdő Jedvaj nem tagja az EL-keretnek. A balbekk poszton Kotszirasz kezdhet.

A középpályán a nyáron a Nantesból 2 millióért érkezett Pedro Chirivella abszolút alapember, mellette a szlovén Adan Cerin játszhat. 4-4-2 esetén a 2024 nyarán a Manchester Unitedtől 6 millióért vásárolt Facundo Pellestri (ő vett részt a tegnapi UEFA-sajtótájékoztatón) és a már említett Zaroury játszhat. Pellestri sérülésből épült fel, de eddig nem feltétlenül igazolta az árát: 44 meccsen 4 gólt és 5 gólpasszt jegyzett, de ebben a szezonban még nulla pontos a kanadai táblázaton. Amennyiben 4-3-3-at választ Benítez, akkor Manolisz Sziopisz léphet be a középpályára.

Elől a csapat egyik legjobbjának, a Trabzonsporból ismerős Bakaszetasznak a helye vitán felül áll, Swidorski a januári igazolások óta kezd kiszorulni a csapatból, de alighanem vagy ő, vagy az ex-topolyai Milos Pantovity kezdhet majd – főleg ha Djurisity nem tudja vállalni a játékot.

A Panathinaikosz az Olimpiakosz után Görögország második legnépszerűbb csapata, a legnagyobb szurkolói csoportja a Θύρα 13 (Gate 13, 13-as kapu), amelyet 1966-ban alapítottak. A Rapid Wien szurkolóival baráti kapcsolatot ápolnak, a bécsiek pár éve egy „hármas” kitűzőt is kiadtak, amin a Rapid mellett a PAO és a Fradi címere van, egy példánya megtekinthető a Fradi Múzeumban.

PAO – Rapid – Fradi