Kökény Bea és Imre Géza találkozását elevenítették fel.
Bea és Géza
Az 1996-os atlantai olimpia első játéknapjának végén a magyar női kézilabda válogatott tagjai a csapatszállás dicsőségfalán egyetlen nevet olvashattak, Imre Géza párbajtőrözőét, aki bronzérmet szerzett. „Gratulálni kellene neki. De ki az az Imre Géza?” – kérdezte egymástól Kocsis „Böbe” csapatkapitány és Kökény Bea, a válogatott irányítósztárja. A meglepetés érem 21 éves tulajdonosának nevét aztán próbálták leolvasni a küldöttség tagjainak nyakában lógó akkreditációs kártyákról, amit „Gézu” persze befelé fordítva hordott. Aztán csak összejött a megismerkedés és a gratuláció, és egy közös ebédnél Bea közölte Gézával, hogy egyrészt pocsék sütit választott, másrészt náluk a balkezesek és a kapusok mind bolondok. Na most, Géza balkezes, és most „ugorgyunk” egy nagyot az időben: fiuk, Imre Bence, a kézilabda válogatott jobbszélsője szintén „balos”, lányuk, Szofi pedig a Vác élvonalbeli kézilabda csapatában – mi más? – kapus.
