Női pólósaink vezetőedzője, Márkó értékelte az évet.

– Ha összegezni kellene 2025-öt, milyen érzésekkel vonultál el pihenni?
– Abszolút elégedett lehetek, ha visszatekintek erre az évre. Kettébontanám az egészet, és nem is januártól, hanem 2024 decemberétől nézem a folyamatot. Tavaly ilyenkor ugyanis a Magyar Kupa döntő elvesztése miatt volt hiányérzet bennem, de nem törtek meg a lányok. Tavasszal bejutottunk a legjobb négy közé a Bajnokok Ligájában, és sikerült megnyerni a bajnokságot, ami azért is tekinthető különlegesebbnek, mert ez volt a szakág első bajnoki címe. A nyáron történtek erősítések a keretben, ezzel az új felállással pedig elhódítottuk a kupát, az OBI alapszakaszát hibátlanul nyertük meg, a BL-ben pedig ott vagyunk a csoport élén.

– Hogyan emlékszel vissza erre a mostani menetelésre? Mi volt szerinted a kulcsa annak, hogy több elvesztett döntő után révbe értetek?
– Bevallom, előtte féltettem a csapatot, mert két nappal a döntő előtt úgy repültünk haza Athénból, hogy két meccset elvesztettünk a Bajnokok Ligája Final Fourban. Nem mondanám a negyedik helyet rossz eredménynek, de nem tudtam pontosan, hogy mentálisan mennyire viseli meg a társaságot a két vereség. Ennek ellenére óriási teljesítményt raktak le a lányok, és emiatt is borzasztóan fontos volt a párharc első meccse, ami akkora erőt adott nekünk, hogy sorozatban háromszor is le tudtuk győzni az UVSE-t.

– Láthattuk a döntő végén, hogy óriási érzelmeket váltott ki belőled is ez a siker, ahol ordítva ugrotok be a népligeti medencébe. Emlékszel még azokra a pillanatokra?
– Egyfajta euforikus örömöt éreztem, és egyben megkönnyebbülést, ha lehet ilyet mondani. Bajnoki címet nyerni a Fradival, beugrani a vízbe, leírhatatlan érzés. 25 évvel ezelőtt nekem sikerült az edzőnket, Vad Lajost bedobni a medencébe ugyanitt, úgyhogy több szempontból különleges pillanatok voltak ezek.

– Alig több, mint két hete a Magyar Kupa döntő végén is az FTC ünnepelhetett. Itt frissebbek az élmények, más volt ez a győzelem?
– Nyerni mindig jó érzés. Ez a trófea úgymond hiányzott a vitrinből, mert tavaly nem tudtuk elhódítani. Nem volt most sem elvárás a vezetőségtől, hogy győznünk kell, de mi tettük a vállunkra a terhet azzal, hogy elvártuk magunktól a sikert és hogy illene nyerni. Az elődöntő nagyon kiélezett mérkőzést hozott az UVSE-vel. Bár vezettek kettővel, nem törtek meg a lányok, összeszedték magukat és egymásért küzdve fordítottak zseniális teljesítménnyel. A fináléban pedig már extázisban játszottak, és ha simább is lett a vége, az ünneplés ugyanolyan édes volt, mint a bajnoki cím után.

– Hogy láttad a csapatod teljesítményét és játékát az őszi szezonban? Megvan benne az a potenciál, hogy még magasabbra érjen?
– Minden téren előre léptünk, hiszen a keret magja egyben maradt, az összeszokottság mellettünk szól, emellett pedig jött három nagyon rutinos játékos. Fantasztikus csapatom van, amiért edzőként hálás vagyok, és hatalmas nagy megtiszteltetés nekem, hogy velük dolgozhatok. Amikor lemegyek az uszodába, nap mint nap arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen játékosokkal dolgozhatok, akiknek egytől egyik nagyon jó hozzáállása van. Remek sportolók és nagyon jó csapatemberek, és ez lehet az egyik legnagyobb erényünk. Biztos vagyok benne, hogy ez az együttes még nagyon sok szép élményt ad a klubnak és a szurkolóknak.

A teljes interjú: Fradi.hu