Keane legkeményebb Rangers elleni összecsapását felidézve hangol a skót sajtó.

Majdnem 16 év telt el azóta, de talán még mindig leginkább Kevin Thomson brutális belépőire emlékeznek Robbie Keane ellen – aki ma már a Ferencváros edzője, és csütörtökön a Rangers ellen áll majd a kispadnál. A középpályás akkor az Ibrox közönségét is lázba hozta, amikor 30 másodpercen belül két kemény becsúszással  lezúzta a csatárt, ezzel alapozva meg a később rendkívül heves mérkőzés hangulatát. Thomson a Record Sportnak 2023-ban azt mondta, hogy Keane egyszer a szemébe mondta, hogy „skint c***” (azaz lényegében: „csóró kö…g”) – ami talán hozzátett a feszültséghez. Thomson azonban ragaszkodik hozzá, hogy nincs köztük semmi személyes, és inkább azt sajnálja, hogy Aiden McGeady elleni becsúszását nem emlegetik ugyanilyen gyakran.

Kevin Thomson

Úgy tűnik, hogy a Robbie elleni becsúszásaimat még most is nagyra tartják. Jó érzés, hogy az emberek értékelték a játékomat. Én mindig nyerni akartam, azon a napon is ilyen volt a mentalitásom. Minden héten jól teljesítettem, és nem számított, ki ellen játszom. Mindig is alázatos és tisztelettudó játékosnak tartottam magam, Robbie pedig elképesztő futballista volt. Amikor gyerek voltam, még Coventryben volt, felnéztem rá. De a pályán, a pillanat hevében már nem számít, ki az ellenfél. A rangadók elején mindig kerestem a jó kemény belépőket, mert ez feszültséget keltett, és a stadion is felrobbant tőle. A csapattársakban is tüzet gyújtott. Milliószor visszanéztem azt a jelenetet. A vicc az, hogy a McGeady elleni még keményebb volt – arról meg senki sem beszél. Ma már talán nehezebb lenne ilyeneket megcsinálni. Sosem támogattam azt, hogy csak rugdosd az ellenfelet – én sem tettem. Voltak rosszul időzített belépőim, de szerintem ma is van helye a megfelelő agresszivitásnak. A Rangers harcos játékosai, mint Connor Barron vagy Nico Raskin, okosan kell játszanak Európában, mert könnyű összeszedni buta sárga lapokat. De az energia, az elszántság elengedhetetlen lesz ezen a héten. Most egy olyan csapat ellen játszanak, amelyet egy olyan edző vezet, aki korábban az ő legnagyobb riválisuknál futballozott. Ez mindig ad egy plusz élt a meccsnek. Nekem legalábbis ezek voltak a kedvenceim. Nem mondhatom, hogy Robbie volt az elsődleges célpontom azon a napon. Mindig ugyanúgy játszottam – rá akartam erőltetni az akaratomat az ellenfélre, bárki is legyen az. Az egész úgy indult, hogy megrántotta a mezem, én meg visszalöktem. Előtte már becsúsztam mellé, épp felálltam, hogy fussak tovább. Aztán odaszólt valamit arról, hogy „csóró kö..g”. Őszintén? Nem bántam volna, ha csak egy tízessel lettem volna lemaradva Robbie Keane mögött anyagilag! De onnantól kettőnk között kialakult egy személyes kis párharc. Elhatároztam, hogy amikor csak lehetőségem nyílik rá, odamegyek hozzá, és megmutatom a fizikalitásomat és rácsúszom a lábára.