A Dózsa volt edzője szerint legtöbbször esélyük se volt ellenünk és azt is elmondja, miért Szergejt tartja a legjobb edzőnek azok közül, aki ellen az NBI-ben meccselt.

– Mit csinált azóta, hogy az Újpestet elhagyta?
– Az előző idény végéig még érvényes szerződésem volt a klubbal.

– Milyen érzésekkel távozott Újpestről?
– Csak a jóra és szépre próbálok emlékezni. Az utolsó két év nem úgy alakult, ahogy terveztem, de ne felejtsük, azt megelőzően csak nyertem két kupadöntőt a csapattal, a Szuperkupát is elhódítottuk, és ott van a bajnoki bronzérem is. Ezeket senki sem veheti el tőlem. Vagy mondhatnám azt is, amikor a derbin legyőztük a Ferencvárost. Sajnos utána a két klub lehetőségei miatt alaposan kinyílt az olló, a két költségvetést össze sem lehetett hasonlítani, és igazából sansz sem volt a győzelemre. Emlékszem, nemegyszer volt olyan felkészülés, amelynek elején hét-nyolc játékosnak tartottam edzést. Mégis azt mondtam, megpróbáljuk a lehetetlent, kijutni Európába. Úgyhogy összességében büszke vagyok arra, amit Újpesten elértem.

– Ki volt a legjobb vezetőedző, aki ellen Magyarországon irányíthatta az Újpestet?
– Szerhij Rebrov. Háromszor veszítettem ellene egy-nullára, az őrületbe kergetett. Jó volt a kapcsolatunk, rövid idő alatt stabil együttest faragott a Fradiból. Rendkívül céltudatos volt, ő emelte magasabb szintre a Ferencvárost. S közben magát is építette, az egyik beszélgetésünk alkalmával elmondta, nagy célja, hogy egyszer Premier League-csapat kispadján ülhessen. Most az ukrán válogatottat irányítja, szerintem kivezeti a világbajnokságra, utána pedig biztosra veszem, hogy Angliában köt ki. A Ferencváros fontos állomás volt neki.

– Nem játszott el a gondolattal, milyen lenne most irányítani az Újpestet? Van pénz a kasszában, erős együttest lehetne összerakni.
– Az idény előtt azt mondtam, az Újpest idén képes lehet megszorongatni a Ferencvárost. Az FTC játéka az NB I-ben az elmúlt idényben is hullámzó volt, nem láttam igazi stílust, csak egy rakás remek játékost. Azt gondoltam, a múlt idényben a Puskás Akadémia, idén az Újpest lehet a zöld-fehérek legfőbb versenytársa. A lila-fehérek keretében vannak kiemelkedő képességű futballisták, Matija Ljujics, Fran Brodic, Aljosa Matko egyaránt kitűnő képességű labdarúgó, és az egyéni adottságok alapján az Újpestnek az első háromban kellene lennie.

– Mennyire követi mostanában az Újpest eredményeit? És mit gondol a csapat szerepléséről?
– Nagyon közelről követtem, főleg az előző évben. Azt gondoltam, hogy már tavaly is a bajnoki címért fognak küzdeni. Jött a pénz, jó játékosokat igazoltak, és ez számomra jelzés volt, hogy Európa felé akarnak menni.

– De valami félrement.
– Valami nagyon félrement. Szerintem a Ferencváros sem volt annyira jó tavaly, mert ott is volt rajtuk nyomás, a Fradi is visszaesett. Ez jó lehetőség lett volna az Újpestnek, de nem éltek vele. Pedig jó játékosaik voltak – de nem volt csapatuk. Ahogy telt az idő, jöttek a pletykák arról, hogy megy az edző – ez mindig probléma. Nem védték meg a megfelelő módon. Lehet, hogy nem volt elég jó az edző, nem tudom. De egyértelmű volt, hogy tavaly nem működött csapatként a klub. Idén ugyanez: nagy elvárások, aztán semmi. Pedig ezzel a kerettel sokkal jobb eredményt is elérhettek volna. Közben az is gondot okozott, hogy nem tartják be a szabályokat. Idén a Fradi betartja a fiatalokra vonatkozó szabályokat – és ez sok problémát okoz nekik is. Európában egy csapatot játszatnak, a bajnokságban egy másikat. Ha nem mindig a legjobb csapatoddal állsz ki, nehéz. A bajnokságban nem tudsz úgy variálni, ahogy szeretnél. Én tényleg azt gondoltam, hogy az Újpest idén nagyon előreléphet, de ez nem történt meg. Nem akarok mélyebben belemenni, de mondom: nagyon jó játékosaik vannak.

– A legutóbbi vezetőedző, Damir Krznar bukásáról mit gondol?
– Kollégáról vagy jót vagy semmit. Erős kerettel dolgozhatott, ráadásul a „magyarszabályra” sem kellett odafigyelnie. Márpedig ez óriási előny a mostani mezőnyben. Legalábbis annak kellett volna lennie.

– Nem titok, hogy nagyon szeretett Magyarországon élni – visszatérne még egyszer?
– Igen, visszatérnék. Ahogy mondta, szép életem volt ott, a családommal együtt. Tudom, hogy néhányan azt mondják, rossz időszak volt az én irányításom alatt Újpesten. Ezzel nem értek egyet. Rengeteg jó pillanatunk volt, például két kupagyőzelem. Ezt senki nem veheti el tőlem. Előttem nagyon régóta nem nyertek bajnokságot, és 12 éve nem nyertek kupát sem. Most pedig egyesek azt mondják: „mi volt az én időmben?” Hát volt két kupa és egy Szuperkupa. Majd meglátjuk a következő tíz évben, hogy mennyit és mit nyernek. És ilyen költségvetéssel, amivel most dolgoznak… talán megértik, milyen nehéz volt nekünk a saját időnkben menedzselni mindent, játékosokat találni, csapatot építeni. Őrült módjára harcoltunk. Volt olyan felkészülés, amit nyolc játékossal kezdtünk. Nyolccal! Minden szezon végén eladták a legjobb játékosainkat, és kezdhettük elölről, újra meg újra. És mindig az volt a kérdés: mi a cél az adott szezonban? Nagy klubnál dolgoztam, azt kellett mondanom, Európa a cél. De mindenki tudta – a játékosok is –, hogy ehhez több kell. Voltak magyar játékosok, akik odajöttek hozzám: „Edző, kellenek az új játékosok, segítség kell.” Mondtam nekik, hogy tudom, de ilyen a helyzet. Ez volt Roderick politikája: vagy dolgozunk keményen, vagy elmegyünk. Én sosem akartam elmenni. Azt sem tudja senki, hogy 2016-ban az UEFA megbüntetett minket, nem igazolhattunk. 14 játékossal fejeztük be azt a szezont. Hatalmas szerencsénk volt, hogy nem voltak sérülések – pontosabban nem szerencse volt, hanem a stáb kemény munkája, a fitneszedzőké és mindenki másé, hogy a játékosok egészségesek maradjanak. És így is ötödik vagy hatodik helyen végeztünk. Rengeteg problémánk volt, mert nem volt elég pénz. Az első három-négy évben, amikor a Ferencváros költségvetése nőtt, de még nem annyira, valahogy fel tudtuk venni velük a versenyt. Néha nyertünk is. De később már lehetetlen volt tartani azt a különbséget – mindenben óriási egyenlőtlenség alakult ki. Az utolsó meccsünkön a Fradi ellen Ambrose volt a csatárom 3000 eurós fizetéssel, miközben nekik Blazic-szintű játékosaik voltak. Ehhez képest néha nagyon jól játszottunk ellenük, de hiányzott az az egyéni minőség, amivel be lehetett volna húzni a meccseket.

– Még mindig Ön az utolsó újpesti edző, aki le tudta győzni a Ferencvárost.
– Tudom. De a Groupama Arénában is nyertünk egyszer Diagne góljával. Szóval visszatérve az előző kérdésre: nagyon sok jó időszakom volt. Igen, voltak nehéz periódusok is. Ami bánt, az az, ahogyan végül eljöttem Újpestről. Mert a vége rossz volt, és sokan elfelejtik, mennyi mindent elértünk. De sokan vannak, akik értékelik, és megértik, mennyire nehéz volt csapatot építeni, megküzdeni a Fradival és a bajnokság jelentette kihívással. Sajnálom, de ha nekem lett volna ilyen költségvetésem, ilyen játékosaim, és ilyen lehetőségeim, amiket most az edzők kapnak… az én stábommal és azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgoztam… biztos vagyok benne, hogy a dobogó minimum meglett volna. Biztos vagyok benne. És ha mégsem, akkor azt mondanám: rendben, tévedtem, igazuk volt azoknak, akik szerint nem vagyok elég jó. De ez sosem derülhetett ki. Volt olyan szezon, amikor nekünk 3 millió eurót kellett bevételből előteremteni az igazolási szabályok miatt. Ez volt a feladatom: Roderick mondta, hogy kell a következő évi költségvetés. Eladtuk Obinnát, eladtuk Bardhit, rengeteg pénzt hoztunk, de ő sosem akart visszafektetni. Mondtam neki: látod, hogy jó játékosokat találunk, fektess be egy kicsit több pénzt. De nem, minden ugyanaz maradt. Lehetetlen minden átigazolási időszakban új Bardhit találni. Hát ennyire nehéz dolgunk volt.

forrás és teljes interjúk: csakfoci.hu, nso.hu