Női kéziseink vezetőedzőjével beszélgettek.

– Kulturális szempontból mik a legnagyobb különbségek dánok és magyarok között?
– A legnagyobb különbség szerintem – és ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is –, hogy a dánok hajlamosak kevésbé figyelni a múltra, sokkal inkább a jövő felé fordulnak. Ez sok fejlődési lehetőséget ad, ugyanakkor néha például megfeledkezünk az idősebb generációról, azokról, akik sokat tettek Dániáért. A magyar kultúra ezzel szemben jobban visszatekint a múltra, tiszteli, becsüli azokat, akik korábban tettek valamit – viszont néha emiatt nehezebb új irányba mozdulni, új dolgokat építeni, mert sok mindent visznek magukkal tovább a múltból. Mindkét oldalnak megvan az előnye és a hátránya.

– A kultúráról tehát már van egy képe, és azt is tudom, hogy próbálkozik a magyar nyelvvel. Mi a legnehezebb benne?
– Minden! Tényleg minden. Beszélek dánul, angolul, németül, valamennyire spanyolul – de a magyar teljesen más világ. Sok szót ismerek már, ha tudom, hogy mi a téma körülöttem, akkor meg is értem egy részét, de beszélni nagyon nehéz. Kihívás, az biztos, de ha valami nehéz, akkor a sikerélmény is annál nagyobb tud lenni.

– Mi az, amit legjobban szeret a budapesti életében?
– Budapest maga egy nagy kaland nekem és a családomnak is, amikor meglátogatnak. Már a multisport környezet eleve lenyűgöz a Ferencvárosnál, rengeteget lehet tanulni a klub világszínvonalú sportolóitól, és próbálok minden nap ellesni valamit. Számomra ez a lényeg, hogy fejlődjek, és ezáltal minél többet adhassak a csapatnak is, és ebben többet kaptam, mint amire számítottam. Budapest, a város csak az extra.

– A város tele van programokkal, hogyan szokott kikapcsolódni?
– Ha tényleg ki akarok kapcsolni, akkor felpattanok a biciklimre, és csak megyek. Át valamelyik hídon, fel a Halászbástyához, vagy bármerre, ilyenkor érzem igazán Budapestet, az embereket, a boltokat, az építészetet. Budapest rengeteget ad, ilyenkor szinte belélegzem a várost, fantasztikus élmény.

– Sokszor láthatjuk az FTC más sportágainak mérkőzésein, férfi kézilabdán, vízilabdán, futball mérkőzésen is, ez is a pihenésről szól?
– Részben. Alapvetően próbálok kikapcsolódni, és csak élvezni az adott meccset, de aztán szinte mindig elkezd elemezni az agyam, még focin vagy vízilabdán is, pedig ezekhez nem értek, csak keresem, hogy mit lehet tanulni.

A teljes interjú: Fradi.hu