Bemutatjuk mai ellenfelünket, a Fenerbahcét.

A Fenerbahcét Isztambulban alapították meg 1907-ben, a város Kadiköy kerületében. Kadiköy az egyik leggazdagabb kerülete Isztambul ázsiai oldalának, a római kor óta lakott, akkor Kalkidonnak, a vakok városának hívták. Kadiköy kétszer akkora, mint Ferencváros, és majdnem tízszer annyian lakják (460.000-en).

A Július 15. vértanúinak hídja

Isztambul egy 18 milliós város, a Boszporusz-szoros két partján terül el, kétharmada európai, egyharmada ázsiai. A területet a neolitikum óta lakják – Bizáncot még a megarai görög telepesek Krisztus előtt hét évszázaddal alapították. Kr. u. 196-ban lett a római birodalom része, amikor Septimius Severus előbb lerombolta, elfoglalta, majd teljesen újjáépítette azt. 324-ben Konstantin, aki 12 évvel korábban felvette a kereszténységet, álmot látott, majd újraalapította Bizáncot Nova Roma (Új Róma) néven, amelyből később Konstantinápoly, azaz Konstantin városa lett – 330-ban pedig a birodalom új fővárosa. 360-ban, II. Konstantin uralkodása alatt avatták fel a Magna Ecclesiát, a későbbi Hagia Sophiát a korábbi katedrális, a Hagia Irene mellett.

A Hagia Irene

A nyugatrómai és keletrómai birodalmak véglegesen a negyedik század végén váltak szét, a kereszténységet államvallássá tevő Theodosius császár fiatalabb fiát, Flavius Arcadiust tette meg Bizánc uralkodójának. Amely a görög katolicizmus központja lett, a hatodik században Iusztinianosz uralkodása alatt a bizánci birodalom a mai Spanyolországtól Palesztináig nyúlt. Bizánc ereje a következő évszázadokban csökkenni kezdett, amikor a nyolcadik században III. León császár elrendelte a vallási ikonok elpusztítását, ez kiélezte a két római és a görög katolikus egyház közti feszültségeket és meggyengítette a birodalmat is. A tizedik században a magyarok is számtalanszor kerültek velük konfliktusba, ezek közül a leghíresebb az 958-as bizánci hadjárat és az ahhoz kötődő Botond-monda, melyet a XIV. századi Képes krónika örökített meg:

Bolgárországba menvén Idropoliszig jutának, s midőn látták, hogy nem jön sereg ellenök, Konstantinápolyig menvén, annak fala mellé szállának. Akkor egy óriás nagy görögöt küldenek ki, ki azt kivánja vala, hogy két magyar birkozzék vele, ekként kiáltozva, hogy ha mind a két magyart földhöz nem veri, akkor Görögország a magyaroknak adót fizetve hódoljon. S minthogy azon görög a sereget igen bosszantotta, egy Botond nevezetű magyar áll ki vele birkozni; s a mint a küzdő tér elkészűlt, bárdját, mellyet hordani szokott vala, ragadva, a város réz kapujához rohana, s abba bárdjával egy csapásra, mint mondják, ollyan rést vága, hogy a görögök azon kaput mint csudát nem akarták kiigazitani. S a mint ezt megtette, a viadal terére fegyvertelenül kiáll, s a magyarok lóháton, a görögök a kőfal bástyáira mint nézők egybegyülekeznek. A mint osztán a görög a városból kijött, hogy a viadal terére menjen, látja hogy Botond egymaga áll küzdeni készen s kiálta neki: miért nem veszen maga mellé másik magyart segítségűl? Akkor Botond rá rohanván mint mondják úgy megragadta, hogy alig telt a bírkozásban egy kis óra, a görög úgy földre terűlt, hogy semmi módon nem birt többé fölkelni. Minek láttára a görög császár s a görögök többi nagyai, a császárné is úrasszonyaival a falról eltávozva palotáikba vonulának, nagy szégyennek tartva, a mi történt vala. És jóllehet az így földhöz vágott görög törött karral életben maradt, csakugyan ezen viadal lőn oka halálának. A magyarok tehát a viadal dicsőségét megnyervén, követeket küldenek a görögökhöz az adót követelni, kiknek, mint mondják, a császár mosolyogva egy szót sem válaszolt. Akkor a magyarok vezérökkel Taksonnal tanácsot tartván, azon helyről megindulván egész Görög- és Bolgárországot fosztogatva, azokból aranyat, gyöngyöket, drága köveket, számtalan foglyot és töméntelen barmot rablanak s úgy térnek meg osztán vígan Pannoniába. Ez volt ugyanis az utolsó rablás, mellyet a pogány valláson lévő magyarok elkövettek.

A Botond-monda

A tizedik évszázadtól Konstantinápoly a Kijevi nagyfejedelemséggel került – legtöbbször – szoros szövetségbe, I. Vlagyimir II. Baszileiosz húgának, Annának a kezét megkérve vette fel a kereszténységet – ezzel elterjesztve a keleti ortodoxiát. 1204-ben, a negyedik keresztes hadjárat erői elfoglalták Konstantinápolyt, az ezzel kialakuló Latin császárságtól mintegy 50 év múlva, nikaiai VIII. Mihály, a Palaiologosz-dinasztia megalapítója visszafoglalta. Konstantinápoly jelentősége egyre csökkent, amit jól mutat, hogy míg a tizedik században a lakossága nagyjából 500-800 ezer lehetett, addig 1453-ban, mikor az ottomán szultán, II. Mehmed elfoglalta a várost, már csak 30-50 ezren maradtak. Ugyanebben az évben az utolsó bizánci császár, XI. Konstantin népszámlálást rendelt el, az 4773 görögöt és 200 külföldit talált. A város védőihez mintegy háromezer külföldi önkéntes csatlakozott.

Konstantinápoly ostroma

Az ostrom így is 53 napig tartott, Konstantin háromszor is visszautasította a megadást, életét a végül sikeres, a várfalat két helyen áttörő török roham során vesztette el. Mehmed a mai Topkapi-kapun lépett be a városba, első útja a Hagia Sophiába vezetett, hogy mecsetté változtassa azt. Konstantinápoly lett az Ottomán birodalom negyedik, egyben utolsó fővárosa a modern Török Köztársaság megalakulásáig. Akkor Kemal Atatürk Ankarát tette meg Törökország adminisztratív központjának. Egészen az 1920-as évek végéig a törökök is leginkább a Konstantinápoly nevet használták, az Isztambul vagy Sztambul becenevet ekkor tették kötelezővé – ez egyébként a görög “a városba” török változata.

Ha valaki ma a helyszínen van, és nem tette még meg, nézze meg Hagia Sophiát, a Kék mecsetet, az Elsüllyedt palotát, menjen fel a Galata toronyba, nézze meg a Topkapit és a nagy bazárt – érdemes megkóstolni a menement (török lecsó), a köftét (fasírt) és az ayrant (török joghurtital) is.

A régi városfalon kívül lévő Kalkedon, azaz Kadiköy már Konstantinápoly elfoglalása előtt egy évszázaddal ottomán kézre került, így itt épült a mai Isztambul első mecsete is. Kadiköy 1928-ban lett Isztambul önálló kerülete. Ekkor a Fenerbahce, amelyet a Fradi 8. születésnapján 1907. május 3-án alapítottak, már 20 éve játszott az Union Sport Fielden, amely – Sülrü Saracoglu stadion néven – ma is az otthona. Fenerbahce amúgy a kerület egyik negyede, amely nevét a Fenerbahce világítótoronyról kapta. Ez szerepelt is az első címerben.

Az 1908-as csapat

A klubot a focival Angliában megismerkedő Ziya Songülen titokban alapította, mert II. Hamid Abdul szultán betiltotta a török fiatalok számára a labdarúgást, hivatalos meccset csak 1908-ban, a tiltás feloldása után játszhattak. A csapat első edzője a helyi francia líceum, a Szent József irodalomtanára volt, első nagyobb sikerük pedig az isztambuli liga 1911-12-es megnyerése volt. Érdekesség, hogy a csapat az ottomán hercegek körében is népszerű volt, olyannyira, hogy az utolsó ottomán kalifa fia, Ömer Faruk herceg a klub elnöke is volt az ottomán állam megszűnéséig. Ez azonban nem okozott gondot a modern Törökországban, mert maga Atatürk is a klub híve volt.

A klub legnagyobb riválisa a Galatasaray, akikkel 1909 januárja óta 403 „interkontinentális derbit” játszottak – a következő éppen hétfőn esedékes -, mai ellenfelünk 143-130-ra vezet európai ellenfele ellen. Eleinte kifejezetten jó volt a viszony, annyira, hogy 1912-ben a két klub elnöke az egyesülésről is megállapodott, az uniót a balkáni háború kezdete akadályozta meg.

Az „interkontinentális derbi”, a Fenerbahce – Galatasaray az 1913/14-es szezonban

1934-ben egy barátságos meccsen több verekedés tört ki előbb a játékosok közt, majd a nézőtéren, rendőri közbeavatkozásra volt szükség.

Verekedés az 1934-es derbin

A rivalizálás a profi liga 1959-es indulásával lépett új szakaszába – addig a Fener hat országos és 15 városi címet nyert a változó szervezettségű amatőr sorozatokban. Ekkor a Fenert – másodjára – egy zsidó származású magyar edző, Molnár Ignác vezette, aki a világháború előtt a Willem II, a Royal Antwerp és a Torino edzője is volt, edzői karrierjét 1947-ben a Fenernél indította újra, 1948-ban az olimpián már a török válogatottat is irányította, az ’50-es években hazatért Magyarországra, itt Vácon és Budafokon dolgozott, majd 1956 végén távozott Törökországba. Két éven át volt a Fener edzője, majd a török szövetségi kapitány. Innen a Makkabi Tel-Avivhoz, onnan pedig az Austria Salzburghoz került, végül edzői karrierjét 1967-69 közt ismét a Fenernél fejezte be.

A címlapon

Molnárral megnyerték az első bajnokságot, éppen a Galatával szemben, a kétmeccses döntőt 5-0-ra hozták összesítésben. A BEK-selejtezőben a Csepellel találkoztak, akiken túl is jutottak, a Nice volt az első körben a végállomás. A Fener a ’60-as években rendkívül sikeres időszakát élte, öt bajnoki címet nyertek, az utolsó kettőt ismét csak Molnárral és vele szerezték meg első kupa- és Szuperkupa-győzelmüket is. A nemzetközi porondon legtöbbször az első körben elbuktak, kivétel az 1963-64-es KEK, ahol a Ploiestit és a Linfieldet verve a negyeddöntőbe jutottak, ahol – három meccsen – az MTK jelentette a végállomást. Az első komoly skalpjuk 1969-ben a BEK első körében az angol bajnok Manchester City kiverése volt (2-1, 0-0) – Molnárral.

Molnár Ignác 1968-ban a Manchester City elleni BEK-továbbjutás után

A következő 20 évben három párharcot tudtak le sikerrel a nemzetközi kupákban, 1973-ben ismét egy román csapat, a Pitesti ellen (UEFA Kupa), majd egy évre rá a Jeunesse Esch ellen a BEK-ben, míg 1985-ben meglepetésre a Bordeaux ellen jutottak tovább.

A Csepel és az MTK után 1971-ben velünk is összehozta őket a sors (1-1, 3-1 ide). Egyébként korábban kétszer is játszottunk velük, előbb a Tóth-Potya csapat 1924-ben, majd 1963-ban Albert Flóriánék, de ezek nem tétmeccsek voltak.

1976-ban a Fehérvárral találkoztak az UEFA Kupában (2-1, 0-4). Az első magyar csapat elleni továbbjutásra már ebben az évezredben került sor, az MTK-n álltak bosszút – nem csak a KEK-negyeddöntőért, hiszen 1999-ben az UEFA Kupa első körében is legyőzték őket a kék-fehérek (0-2, 0-0) – 2008 nyarán, a BL-selejtező első körében 7-0-val simázták le Kantáékat (2-0, 5-0), de ez már a török foci új, dúsgazdag korszaka volt.

19 bajnoki címükből „csak” hatot nyertek ebben az évezredben, az utolsót 11 éve, örök másodikok mostanában, 2001 óta 13-szor végeztek ezen a helyen, az elmúlt négy évben is mindig ezüstérmesek voltak.

A BL csoportkörébe először egy évvel utánunk, 1996-ban jutottak be, a Makkabi Tel-Aviv elleni selejtezőn át (1-1, 1-0), a csoportkörben két 1-0-ás győzelmet is arattak a Rapid Wien és a már Beckham-féle Manchester United ellen – ekkor már megjelentek a sztárigazolások (Toni Schumacher, majd a BL-szezonban pl. Jay-Jay Okocha).

A következő BL-csoportkör 2001-ben jött össze, a következő EL-ellenfelünk, a Rangers volt a selejtezős ellenfél (2-1, 0-0), a Barcelona, a Bayer Leverkusen és a Lyon is oda-vissza legyőzte az isztambuliakat. 2004-ben a többi török csapat szereplésének hála selejtező nélkül indulhattak, a Manchester Unitedet ismét legyőzték, 3-0-ra (igaz, idegenben 6-2-re kikaptak), a prágai Spartát oda-vissza 1-0-ra verték, így a Lyon és Fergusonék után harmadikok lettek.

Az első kupatavaszukat 2006-07-ben hozták össze, az UEFA Kupában csoportjuk harmadikjaként mentek tovább, a 32 közt az AZ Alkmaar verte ki őket idegenben lőtt több góllal (3-3, 2-2).

A 2007-08-as szezon volt a klub történetének egyik legjobbja a nemzetközi porondon. A selejtezőben az Anderlechtet verték ki a BL-ben (1-0, 2-0), az Inter – PSV – CSZKA Moszkva trió fémjelezte csoportban egy vereséggel, 11 ponttal a másodikak lettek, így tavasszal is a BL-ben folytathatták, a Sevilla ellen tizenegyesekkel tovább is jutottak (3-2, 2-3), a negyeddöntőben szoros párharcban a későbbi döntős Chelsea volt a végállomás (2-1, 0-2).

2009-ben újra egy magyar csapat volt az az első selejtezős ellenfél az EL-ben, a Honvéd sem okozott gondot nekik (5-1, 1-1). A Twente, a Tiraszpol és a Steaua előtt csoportelsők lettek, a 32 közt a Lille volt a végállomás (1-1, 1-2).

A következő csoportkörre 2012-13-ig kellett várni, ekkor alanyi jogon indulhattak az Európa Ligában. 13 ponttal elsők lettek a Mönchengladbach, a Marseille és a Limasszol előtt. A 32 közt a BATE (1-0, 0-0), a 16 közt a Viktoria Plzen (1-1, 1-0) volt az ellenfél. A negyeddöntőben a Lazio sem jelentett akadályt (2-0, 1-1), így a Benfica ellen EL-elődöntőt játszhattak – a lisszaboniak voltak a végállomás (1-0, 1-3).

Hasonló sikereket azóta sem tudtak elérni. Az elmúlt öt évben egy EL-harmadik hely (2021-22) után az EKL-ben a Slavia ellen estek ki (2-3, 2-3), A 2022-23-as szezonban az EL-ben hozzánk hasonlóan csoportelsők lettek (a Rennes, a Larnaka és a Dinamo Kijev előtt), de a nyolcaddöntőben a Sevilla volt a végállomás (1-0, 0-2). A 2023-24-es szezonban ők is EKL-indulók voltak, a Nagyszombat, a Ludogorec és a Nordsjaelland előtt elsők lettek a csoportjukban, a tizenhat közt az Union Saint-Gilloise sem jelentett akadályt (3-0, 0-1), a végállomás – akárcsak számunkra – a későbbi győztes Olimpiakosz volt, tizenegyesek után.

Tavaly a Lille elleni vesztes BL-selejtező után az EL-ben az utolsó továbbjutó, a 24. helyen végeztek, tíz ponttal, az USG-t megelőzve. A playoffban az Anderlechtet simán verték (3-0, 2-2), a Rangers ellen tizenegyesekkel maradtak alul a tizenhat közt (1-3, 2-0).

Idén török másodiként a nem bajnoki ág harmadik körében kezdtek (Feyenoord: 5-2, 1-2), a később a Karabahtól kikapó Benfica jelentette a végállomást (0-0, 0-1), ezután megváltak a klubot akkor egy éve irányító José Mourinhotól – aki a Karabah elleni vereség után épp a Benficát vette át.

A főtáblán egy idegenbeli vereséggel kezdtek (Dinamo Zágráb, 1-3), a két hazai meccsüket hozták (Nice 2-1, Stuttgart 1-0), legutóbb Plzenben ikszeltek (0-0). Így hét ponttal állnak féltávnál – hárommal mögöttünk. A török bajnokságban 13 kör után a másodikok, még egy meccset sem vesztve, a hétfői ellenfelük, a Galatasaray mögött állnak egy ponttal lemaradva.

Mourinho helyére a még csak 40 esztendőd olasz Domenico Tedescót szerződtették, aki egy évig a Red Bull Lipcse vezetőedzője, két évig pedig belga kapitány is volt. Karrierje kezdetén, a Schalkével második lett (2017-18), a Lipcsével pedig német kupát nyert.

A török fociban és így a Fenerben is jóideje komoly pénz van, számos nagy sztárt igazoltak korábban is (Roberto Carlos, Anelka, van Persie, Nani, Dzeko), az elmúlt években azonban a klub nagyot lépett előre a gazdálkodását tekintve, ezért a korábbiaktól eltérően nem kell évente az UEFA-val vitatkoznia az FFP-szabályokról, így az elmúlt négy esztendőben nettó 110 millió eurót fizethettek átigazolási díjakra (összesen 260-at, a bevétel 150 millió volt), 200 milliós költségvetés mellett.

Ebből az idén nyáron 90 milliót költöttek, több BL-győztesre is tellett, leigazolták a hatszoros angol bajnok Edersont a kapuba a Manchester Citytől, a BL-győztes PSG-től pedig a szlovák Skiniart, valamint a Real Madriddal kétszeres BL-győztes Marco Asensio és a Wolves portugál válogatott szélsőhátvédjét, Nelson Semedo is érkezett. Mellettük negyven milliót költöttek a török válogatott Kerem Aktürkoglu (Benfica) és a mali Dorgeles Nene (Salzburg) alkotta szélsőpárosra is, valamint kölcsönvették az Aston Villából januárban 80 millió euróért az Al-Nasszrbe igazolt kolumbiai csatárt, Jhon Durant – az ő mai játékukra számíthatunk is, akárcsak a West Hamtől kölcsönvett mexikói válogatott Edson Álvarez, a tavaly 20 millióért a Sevillától vett támadó, En-Nesziri és a brazil Talisca is minden bizonnyal pályára lép ma ellenünk.

Sárga lapos eltiltás miatt kihagyja a meccset a középhátvéd Oosterwolde, a korábbi Manchester United játékos Fred és a török válogatott Yüksek, sérülés miatt pedig a török középhátvéd Söyüncö és a lengyel Sebastian Szymanski. A csapat várható kispadja így is erős lesz, elég csak a horvát VB-ezüstérmes kapust, Livakovicot, a Fiorentinából nyáron szerződtetett Amrabatot, vagy a ex-genti Archie Brownt említeni.

A csapat Tedescóval 4-1-4-1-ben játszik legtöbbször, két eddigi kiegészítőember lép előre majd a vezetőedző elmondása szerint, a balhátvéd Levent Mercan és a középhátvéd Yigit Efe Demir.

A Fenerbahce stadionját háromszor újították fel, legutóbb 1999-2006 közt, 47000 nézőt képes befogadni, nemzetközi meccseken meg is telik, a bajnoki átlaguk tavaly 32530 volt, idén egyelőre 39610.

Az 1908-ban megnyitott pálya

A mai meccs helyszíne

2011-ben egy mérkőzésre büntetés miatt csak gyerekek és nők léphettek be a stadionba:

Az angol Fusion Josh, aki korábban a Fradi – Dózsán is forgatott, az interkontinentális derbit is megnézte a helyszínen: