Pólósaink élő legendájával beszélgettek.

– Hogy érzi magát?
– Köszönöm, jól vagyok. Amíg jobb idő volt, elég sokat horgászgattam. Egyébként egy kis vidéki házban élek. Én magam próbálom a kertet rendben tartani, mondhatni, hogy amatőr hobbikertész lettem, szeretem csinálni. Furcsa, de olyasmivel foglalkozom tulajdonképpen, amivel előtte soha az életemben. Ötéves koromtól kezdve sportoltam, majd edzősködtem, így most pótlom azt, amire akkor nem jutott időm.

– Nehéz volt megszokni, hogy a mindennapi pörgés után csendesebb életformára váltott a visszavonulása után?
– Nem annyira, mert edzői pályafutásom utolsó egy vagy inkább két évében lélekben már készültem erre az időszakra. Mindig azt mondtam, hogy addig akarom csinálni a vízilabdát, amíg nem munkaként tekintek rá. Az utolsó évben már egy picit munkának éreztem, abban az értelemben, hogy sokat dolgoztam, és szerettem volna ebből kiszabadulni. Most már kifejezettem élvezem a mostani életemet, jól elvagyok benne.

– Azért követi a vízilabdával kapcsolatos történéseket?
– Természetesen! Ötéves korom óta a vízilabda az életem. Főleg tévén keresztül nézem a mérkőzéseket. Néha persze személyesen is megjelenek egy-egy találkozón, de ahhoz képest, hogy szinte az egész életemet a medencében vagy a medence partján töltöttem, ez elenyésző időt jelent.

– Női csapatunk az első bajnoki címét ünnepelhette az előző idény végén. Mit jelentett önnek ez a diadal?
– Nagyon boldog voltam a lányok sikere miatt. A játékosoknak és az edzői stábnak hatalmas munkájuk volt a diadalban. Mindez persze nem jöhetett volna létre, ha nincs egy nagyon komoly háttér a csapat mögött, amiért hálásak lehetünk a klub vezetésének, elsősorban Kubatov Gábornak és Nyíri Zoltánnak.

– Azért azt se felejtsük el, hogy ennek a csapatnak az alapjait ön tette le.
– Nagyon kedves, hogy ezt mondja. Nekem abban van nagy érdemem, hogy egyáltalán van női vízilabda a Fradiban. A mostani bajnoki címben nincs szerepem, ez tényleg a csapat, a szakmai stáb és a klubvezetés érdeme.

– Hova fejlődhet még női együttesünk?
– Egy nagyon jól összerakott csapatról beszélhetünk. Nem csak jó nevekből áll, de a kohézió is megvan. A női vízilabda sokkal kiszámíthatatlanabb a férfi pólónál, de úgy érzem, hogy a csapat abszolút első számú esélyes a bajnoki címre, szurkolok nagyon, hogy sikerüljön a címvédés. Ha nem a Fradi lenne a bajnok, az mindenképpen meglepetés lenne.

– Mire lehetünk képesek a nemzetközi porondon?
– A fiúknál is szépen épült fel a csapat, s lett egyre inkább meghatározó együttes a Bajnokok Ligájában. Ezt a folyamatot várom a lányok esetében is, bízom benne, hogy idén is sikerült bejutniuk a Final Fourba. Ott pedig már miért ne sikerülhetne bejutni a döntőbe?

– Hogy van a családja?
– Köszönöm, jól! Matilda lányom elvégezte az orvosi egyetemet, úgyhogy ő most már hivatalosan is orvos lett. Jó sportoló meg olimpiai bajnok volt már a családban, orvos még nem, úgyhogy ez nekem egy kimondottan jó érzés, elképesztően büszke vagyok rá.

A teljes interjú: Fradi.hu