Ismétlés a tudás anyja – ismét bemutatjuk mai ellenfelünket, a Ludogorec Razgradot.
Mai ellenfelünk a ludogori térségbeli Razgrad városának csapata. A térség (törökül Deliorman, ez volt 1950-ig a bolgár elnevezés is)) nevének magyar fordítása bolond erdő, a Dunától nem messze, nagyjából 50 km-re fekszik. A város környéke többezer éve lakott, a közelben vannak a római kori város, Abrittus maradványai is, Razgrad maga pedig nagyjából 1450 óta lakott település. Eleinte párszázan laktak egy földvár környezetében. A 18. század végén már ezer ház volt Razgradban, húsz évvel később négyezer lakost említ egy a városba érkező francia hadnagy, valamint azt, hogy az 1806-11 közti orosz-török háború során Kutuzov emberei felgyújtották a települést és a török férfiakat rabként elvitték. 1841-ben Herazgradban 167 keresztény és 1207 muszlim háztartást tartottak nyilván, az 1865-ös népszámlálás pedig 9993, kétharmadrészt törököt talált.
Razgrad 1870 körül
A várost az oroszok 1878-ban „szabadították” fel az ottomán uralom alól, majd foglalták is el azt. Az 1878-as berlini béke vezetett egy kvázi független bolgár fejedelemséghez, melynek első uralkodója II. Sándor orosz cár battenberg-házi unokatestvére, I. Sándor volt. Az akkor mindössze 22 éves uralkodót a bolgár parlament megszavazta, 1886-ban lemondott a trónról és Grazba menekült, ahol az osztrák hadsereg parancsnoka lett, feleségül vett egy színésznőt, 1893-ban, mindössze 37 évesen elhunyt.
A razgradi főtér
A város apró óvárosa szinte teljesen török hagyaték, mecsetek, egy fürdőház és egy óratorony találhatóak a nagyrészt panelházakból álló, Ózd és Salgótarján rossz napjait idéző Razgradban. A városban a mai napig jelentős török kisebbség lakik, a lakosság 18%-át teszik ki. A kommunizmus alatt települt be az ipar, egy penicillingyár képében, ez még fontos lesz a Ludogorec rövid története során.
1945-ben megalakult egy Ludogorec nevű csapat Razgradban, ez 1961-ben jutott el a másodosztályig. Az 1990-es évek végén a penicillingyár csapatával fúzionáló Antibiotikum Ludogorec majdnem fel is jutott az élvonalba, majd 2000-ben megszűnt. 2003-ban egy új klub létesült, az FC Ludogorec 2003, ez 2006-ban szűnt meg. Egy másik helyi klub, a 2000-ben alapított Razgrad 2000 a 2010-11-es szezonban vette fel a Ludogorec 1945 nevet, ekkor vette meg a gyógyszeriparban is érdekelt helyi oligarcha, Kirill Domuszcsiev a klubot.
Kirill Domuszcsiev
Domuszcsiev testvérével, Georgijjal 21 évesen, 1990-ben kezdett seftelni ruhákkal, 1996-ban pedig már egy „privatizációs alapot”, a Napredakot hozták létre a remek politikai kapcsolatokkal rendelkező édesanyjukkal hármasban, a lakossági privatizációs jegyek felhasználására. A Domuszcsievek 1999-ben beszálltak a gyógyszeriparba. A Huvepharma főleg az állatgyógyszeriparban szerzett erős pozíciókat, de ez hozta magával a testvérek razgradi kötődését is. A mintegy 1500 milliárd forintnyi vagyonnal rendelkező Domuszcsiev család az európai néppárti kormánypárt, a Gerb egyik legfontosabb támogatója, 2019-ben megvették a legnagyobb médiakonglomerátumot, a Novát. Van egy, az állammal közös hajózási cégük, amely többször kokaincsempészet révén került a hírekbe. Legutóbb 2023-ban 500 kg kokaint foglaltak le az egyik hajójukon az ír hatóságok, a hivatalos eljárás nem tárt fel kapcsolatot a testvérekhez, azonban kritikusaik szerint „vannak jelek” maffiakapcsolatokra. Kirill Domuszcsiev egyébként Bill Clinton alapítványában is aktív.
Persze a bolgár futballban a maffiakapcsolatoknak nagy hagyománya van, 2003 és 2013 közt 15 klubelnököt vagy tulajdonost gyilkoltak meg az országban. Bár a Ludogorecet és annak tulajdonosát is érik korrupciós- és bundavádak a mai napig, 2019-ben, az 1-1-es meccs után, úton hazafelé egy benzinkutas a meg nem adott tizenegyes kapcsán nekünk is annyival tudta le a találkozót, hogy “Ludogorec-maffia”, de a bolgár fociban megszokotthoz képest Domuszcsiev maga a megtestesült erkölcs. Még akkor is, ha rendre azzal vádolják, hogy bírókat vásárol, és akkor is, ha egy futballkommentátort azért rúgott ki a Novától, mert azt merte mondani, hogy tévesen ítéltek tizenegyest csapata javára.
A feljutást ünneplő „kemény mag”.
A Ludogorec első élvonalbeli szezonjában egyből megnyerte a bajnokságot, majd a kupát és a szuperkupát is behúzva triplázott a 2011-12-es szezonban. Az azóta eltelt szezonokban is mindig elsők lettek, így összesen tizennégyszeres bajnokok. Bár a kupát „csak” további három alkalommal vitték haza, de ez azért így is, a szófiai hagyományos/exkommunista klubok minden próbálkozása ellenére, egy totális hegemónia.
A Ludogorec nagyban támaszkodik a dél-amerikai megfigyelőhálózatára. Rengeteg brazil, argentin és egyéb térségbeli játékost igazol és sokszor remekül is értékesíti is őket. A hat 3 millió felett értékesített játékosa brazil és argentin. Nem ritka az sem, hogy a dél-amerikai piacon adnak el. Két játékosért kaptak legalább 10 millió eurót, a télen a Botafogóhoz eladott, kereken 10 milliós Rwan ott nem szerepelt jól, a napokban kölcsön is adták a Real Salt Lake Citynek. Érdekesebb történet a szintén brazil Igor Thiago-é. Őt 22 évesen a Cruzeirótól vették meg 1.3 millió euróért, majd 21 gól és 11 gólpassz után egy év múlva (már bolgár állampolgárként) a Brugge szerződtette 11 millióért. Itt 29 gólt és 6 gólpasszt hozott össze, és a Brentford azonnal el is vitte 33 millió euróért. A brentfordi szezonja nem volt ilyen sikeres, 8 meccsen 169 percnyi játéklehetőséget kapott.
Igor Thiago
A csapatnak két korábbi fradista játékosa is volt, az egyikük Marcel Heister, aki az exMOL-t elhagyva egy szezont töltött Razgradban, Virgil Misidjan pedig öt évet húzott le a klubban 2013 és 2018 közt, 49 góljával és 35 asszisztjával a klub történetének negyedik legeredményesebb játékosa, 206 meccsével pedig a tizedik leghűségesebb – a legeredményesebb egyébként Claudiu Keserü, 139 találattal és 44 gólpasszal.
Az eddigi 13 nemzetközi szezonjából csak kétszer nem jutott fel egy nemzetközi kupa főtáblájára a Ludogorec, első próbálkozásukkor a Dinamo Zágráb állta útjukat 2012-ben (1-1, 2-3), 2015-ben pedig a moldáv Milsami Orhei 3-1-es különbséggel ütötte ki őket. A legjobb szezonjuk a 2013-14-es volt, ekkor a Slovan (4-2) és a Partizan Belgrád (3-1) után a Basel verte ki őket a BL-playoffban (2-6). Az Európa Liga csoportkörét azonban 5 győzelemmel és egy odesszai iksszel tudták le, pedig a csoporttársak az ukránok mellett a Dinamo Zágráb (3-0, 2-1) és a PSV voltak (2-0, 2-0). A 32 közt még a Laziót is kiverték (3-3, 1-0), a nyolcaddöntőben a Valencia volt a végállomás (0-3, 0-1).
A következő szezonban a Dudelange (5-1), Partizan (2-2, idegenben lőtt több gól), Steaua (tizenegyesek) trión keresztül bejutottak a Bajnokok Ligájába, ahol 4 ponttal lettek negyedikek a Real Madrid, a Liverpool és a Basel mögött.
2015-ös moldáv fiaskó után a következő évben újra BL-ben szerepelhettek, ekkor a Podgoricán, a Zvezdán és a Plzenen jutottak túl. 3 vereség és 3 iksz elég volt, hogy a Basel előtt végezzenek, így az EL-ben folytathatták, a Koppenhága 2-1-es összesítéssel verte ki őket. Ez volt az utolsó Bajnokok Ligája szereplésük eddig.
2017-ben a BL-selejtezők harmadik körében a Hapoel Beer Seva verte ki őket, de az EL-playoffban 2-0-ás összesítéssal túljutottak a Süduván. A csoportkörben egy-egy győzelmet begyűjtöttek a Braga és a Hoffenheim ellen (2-0 és 2-1), három ikszük is volt, így második helyen továbbjutottak. A Milan a 32 közt kettős győzelemmel (0-1, 0-3) lesimázta a párharcot.
2018-ban találkoztak először magyar csapattal, a MOL Vidi nagy meglepetésre 1-0-ás összesítéssel túljutott rajtuk. Az EL-be könnyű út vezetett, a Mostar és a Kutaisi volt a két ellenfél a harmadik és negyedik körben. A csoportkörben négy iksz mellett csak két szűk vereségük volt, de ez nem volt elég a továbbjutásra.
A 2019-es szezon hozta el a mi találkozásunkat a bolgárokkal, először a Bajnokok Ligája selejtező első körében. Ekkor a Ludogorec az UEFA-rangsor 58. helyén állt 27 koefficiens-ponttal, míg nekünk mindössze 3.5 volt, ezzel a 288. helyen voltunk mindössze. A találkozó előtt nem volt nagy bizalom a csapat iránt az akkori hozzászólások alapján. A Dibusz – Lovrencsics, Blazic, Dvali, Heister – Haratin (Sigér), Ignyatenko – Zubkov, Skvarka, Tokmac (Varga) – Priskin (Lanzafame) csapat az akkoriban sokak által még legfitymált Toki révén már a hatodik percben vezetett és bár Swierczok az első félidőben egyenlített, a második félidő 65. percében Zubkov megszerezte a győztes gólt 18.115 fradista előtt. A meccsen 56%-ban birtokoltuk a labdát, de a bolgároknak volt több helyzete (xG 0.99-2.21).
A visszavágó is álomszerűen kezdődött, az összeállítás, de még a cserék is ugyanazok voltak (azzal a különbséggel, hogy Sigi itt Ignyatenko helyére állt be), Skvarka és Haratin góljával már a 21. percben 2-0-ra vezettünk, a hazaiak szépítettek kétszer is (előbb Terziev, majd Heister öngóljával), de Dibusz egy nagyképűen elvégzett büntető hárításával és Toki egy elfutással bebiztosította a győzelmet. Itt a labdabirtoklás „csak” 40% volt, az xG-arány 0.73-1.73, hat lövésünkből 3 talált kaput, mind gólt ért.
Az EL-be elég könnyű út vezetett ezután a bolgároknak a Valuron, a TNS-en, majd a Mariboron át – ahol összehozott minket újra a „jó” sors. Az első fordulóban Razgradban 5-1-re verték a CSZKA-t, mi emlékezetes meccsen 2-2-es ikszet értünk el Barcelonában az Espanyol ellen. A második körben hazai pályán fogadtuk a razgradiakat. 16.153 néző látogatott ki, a csapat némileg átalakult: Dibusz – Lovrencsics, Blazic, Frimpong, Heister – Sigér (Skvarka), Haratin – Zubkov (Varga), Isael, Tokmac, Boli (Szignyevics). Jody Lukoki góljával már az első percben vezettek a vendégek, Forster a 40. percben megduplázta az előnyt egy hatalmas bombával. A román Grigore első félidei kiállítását sem tudtuk kihasználni, a 64. percben Forster második találatával állította be a végeredményt. Amilyen jó arányban használtuk ki a helyzeteket a BL-selejtezőkön, itt annyira gyatrán, hiába volt az xG-arány 1.36-1.09 ide, 16 kísérletből csak négyszer találtunk kaput, az xcG-arány 0.98-2.31 volt oda. Nekünk ez volt az egyetlen vereségünk, a Ludogorecnek pedig az utolsó győzelme.
Az utolsó fordulóban úgy utaztunk Razgradba, hogy ha nyerünk, mi jutunk tovább a második helyen, ha nem, akkor a bolgárok. Az emlékezetes Fradi-vonat indulása a Keletiből:
Vonatos túra is indult, mi kisbuszban érkeztünk Razgradba, ahol Szergej Rebrov nagyon magabiztos volt. A meccs elején egy döbbenetes bírói hiba alapjaiban befolyásolta a találkozót, Cicinho égbe emelt kézzel kapott bel Isael labdájába, de elmaradt a tizenegyes. Lukoki megszerezte a 24. percben a vezetést, innentől szinte csak egy csapat volt a pályán, volt Frimpong-kapufa, a kapu torkából Isael nem találta be, olykor pedig Ilijev kapus mutatott be bravúrt. Szignyevics a 94. percben egyenlített, de ez már csak szépségtapasz volt, az 1-1 a Ludogorec továbbjutását jelentette (xG 1.46-0.99 ide).
A 32 közt az Interrel mérkőzhettek meg (0-2, 1-2). A 2020-as és 2021-es év nem sikerült fényesen, előbb a Midtjylland (0-1, Razgrad), majd a Malmö (2-1, 0-2) verte ki őket a BL-selejtezőkben, az EL-ben pedig két negyedik hely és 12 meccsen két (Midtjylland elleni) iksz a mérleg, 10 vereség mellett. Ennek ellenére 2022 nyarán még előttünk voltak az UEFA-rangsorban, nekik 23 pontjuk volt (69. hely), nekünk 15.5 (98.). Míg mi abban a szezonban futottuk legjobb újkori szezonunkat, nekik az EL-csoportjukban (a BL-selejtezőkből a Dinamo Zágráb 3-6-os összesítéssel, két győzelemmel „gyakta” le őket) a harmadik hely jött össze, a Helsinkit megelőzve. Tavasszal az EKL-ben folytathatták, az Anderlecht tizenegyesekkel verte ki őket.
2021-ben és 2022-ben is megmérkőztünk velük a nyári ausztriai edzőtábor során Kufsteinben. 2021-ben 3-1-re nyertünk Uzuni, Boli és Laidouni góljaival. Nálunk csak az első félidőben védő Szécsi kerettag jelenleg, de pályára lépett a most éppen kölcsönjátékos SP és Nagy Olivér is. A bolgároknál a kapus Padt, Verdon, Plasztun, Cauly és Tekpetey ma is a bolgárok játékosa.
2022-ben 3-0 volt az eredmény, Marquinhos mellett Wingo talált be, az amerikai kétszer is. Az akkori csapatból Dibusz és Botka játszik még nálunk, a vendégektől a most sérült Tertuev, Verdon, Tekpetey, Nedjalkov és Plasztun.
A szezon végén már mi voltunk előrébb az UEFA-tabellán (62., 27 koefficiens – 78., 21). A 2023-24-es selejtezősorozat sem volt az igazi a számukra. A szlovén bajnok Olimpija verte ki őket a selejtező második körében, az EL-playoffban az Ajax volt átugorhatatlan akadályt (4-2). Az EKL csoportkörében 12 ponttal a másodikok lettek, de a Nordsjaelland ellen egy 7-1-es óriási zakóba is belefutottak. A 24 közt a Servette 1-0-lal verte ki őket. A tavalyi BL-selejtezős sorozatot két Dinamo (Batumi és Minszk) ellen jól indították (3-2, 2-1), a harmadik körben a Karabah volt az ellenfél. A Ludogorec Bakuban 2-1-re nyert, a visszavágó 23. percében ismét a bolgároknak volt 2-1 az állás. A Karabah az első félidő hosszabbításában azonban fordított, 3-2 oda, így jöhetett a ráadás, ahol az azeriek nem cicóztak, még négy találatot lőttek a razgradi kapuba, így 7-2-re nyertek a bolgár csapat pályáján.
A selejtezősorozatban a Dinamo Minszk volt az első ellenfelük. A razgradi odavágón sok helyzetük volt (17 lövés), de csak 3 talált kaput, így az 1.83-0.22-es xG és a 74%-os labdabirtoklás ellenére is csak 1-0-ra nyertek Kaloc 87. perces találatával. A visszavágót Mezőkövesden rendezték, Erick Marcus révén a vendégek szereztek vezetést, de a második félidő első felében a fehéroroszok fordítottak. A hosszabbítás 10. percben Erick Bille került ziccerbe és juttatta végleges előnybe a razgradiakat (2-2).
A második körben a Rijeka volt az ellenfelük, a fiumei odavágón a hazaiaknak volt több lehetősége, a bolgárok csak egyszer találtak kaput (xG 0.53-1.25). A visszavágón a vezetést a 19. percben tizenegyesből a már távozott Piotrowski szerezte meg, volt játékosunk, Gojak a 71. percben egyenlített. Jöhetett a hosszabbítás, akkor már kettős emberelőnyben: Rukavinát a 77., Frukot a 98. percben állította ki a spori. A hazaiak végig fölényben voltak, de az első kiállításig csak 54%-ban birtokolták a labdát, az xG-arány 1.58-1.1 volt. A 33 lövésük több, mint felét a kiállítások után eresztették el, a labdabirtoklásuk pedig 78% volt. A Rijeka így sem adta könnyen magát, a 3-1-es végeredményhez egy öngól és egy 117. minutumos Ivanov találat kellett.
A BL-harmadik körében rendezett párharcunk során idegenben és hazai pályán is meggyőző teljesítményt nyújtottunk ellenük, idegenben úgy játszottunk 0-0-át, hogy fölényben voltunk és sokkal több lehetőségünk volt, hazai pályán pedig az első fél óra után vettük át igazán a kezdeményezést, a vége Varga Barni két és Szalai egy góljával 3-0 lett. Az EL-playoffba átesett bolgárok ott a Skendijával találkoztak. Idegenben 2-1-re kikaptak, hazai pályán a rendes játékidőben ennyivel vezettek, majd a hosszabbításban két további gólt lőttek „rá”.
Az EL-ben jól kezdtek, idegenben verték a Malmöt 2-1-re, nagy fölényben játszva. A Betis ellen folytatták hazai pályán, a meccs kevés helyzetet hozott (0.4-0.67 volt az xG), a spanyolok a két kaput eltaláló kísérletből betaláltak (0-2). A Young Boys otthonában szorosnak látszó meccset játszottak (2-3), de a svájciak sok helyzetet kihagytak (xG 0.66-2.47) és a második, szépítő találatot Jordanov a 92. percben szerezte.
A klubtulajdonos a sikerek ellenére rendkívül sokszor cserél edzőt, 2015 óta az idei szezonra kinevezett nyáron portugál Rui Mota volt a 19. szakvezető (igaz, visszatérő vendégek többször is voltak, az ellenünk korábban edzősködő Sztojev és Gencsev is ilyen), itt dolgozott a DVTK-nál rövid időt eltöltő Valdas Dambrauskas is. Múlt héten azonban elküldték a portugál szakembert, helyét Todor Zsidondov vette át, a második csapat edzője tíz év alatt a huszadik edző (a héten immár hivatalosan is). Mota kirúgása mögött a gyenge bajnoki forma áll elsősorban. 5-4-re kikaptak a CSZKA 1948-tól, ahol a szófiaiak már 5-1-re is vezettek, előtte ikszeltek a Várnával és a sima CSZKA Szófiával, a Levszkivel és a Lokomotiv Plovdivval is.
Zsivondov első meccse a kupában a másodosztályú Csernomorec ellen volt, ahol, ha nehezen is, de 3-2-re győztek. Vasárnap a velük a meccs előtt azonos pontszámmal álló Cserno More otthonában játszottak 0-0-t. Az éllovas Levszki 11 ponttal van előttük (egy meccsel többet játszva), a CSZKA 1948 5-tel – jelenleg a harmadik helyen állnak, azonos pontszámmal (24) a Lokomotív Plovdivval és a Cserno Moréval.
A nyáron távozott a Ludogorec eddigi vezére, Jakub Piotrowski, aki 3 millió euróért szerződött az Udinesébe. A Rosenborg vette meg azt az Aslak Witryt, akit télen mi is meg akartunk szerezni.
Az érkező oldalon egy cseh középpályás van a Kaiserslauterntől (Filip Kaloc), valamint a topolyai Petar Sztanity, a Midtjyllandból igazolt jobbhátvéd, Joel Andersson és Kanikovszki korábbi csapattársa, az izraeli válogatott belső védő, Idan Nakmiasz. Négy védős rendszerben játszottak Mota alatt, hol 4-2-3-1-ben, hol 4-3-3-ban, hol 4-4-2-ben – igaz a Young Boys ellen az 5-3-2-t próbálta ki. Az eddigi két meccsén 4-3-3-at választott a nemrég kinevezett bolgár szakember.
A már a nyári párharckor sérült Duahhoz „csatlakozott” Kurtulus, Terzsiev, Tekpetey és Camara is – közülük az EL-keretben csak a ghánai Camara és Tekpetey szerepel.
A kapuban ezúttal alighanem Sergio Padt véd a nyári párharcon szereplő Bonmann helyett. A védelem közepén Almeida és Verdon helye biztosnak tűnik, a hétvégén a jobbhátvéd Son, a balbekk Nedjalkov volt, a nyáron igazolt Andersson a padról figyelte a meccset. Előttük egy sorral Duarte és Sztanity helye is biztosnak tűnik, hogy a harmadik középpályás Kaloc vagy a brazil Pedro Naressi lesz-e, ma este megtudjuk. A támadósorból Caio Vidal kirobbanthatatlan, mellette Bile játszott a legtöbbet, míg Tekpeteyt a hétvégén a negyvenedik percben lecserélték, azóta egy műtéten is átesett már. Az ellenünk kétszer is kezdő Erick Marcus a hétvégén keretben sem volt. Kezdett viszont a nyári visszavágón is pályára lépett és ott elvett gólt szerző veterán Csocsev.
Ha sok szurkolója nem is, budapesti szurkolói klubja van a Ludogorecnek – hat éve legalábbis volt, a mai meccsen várhatóan pár tucatnyian lesznek a vendégben.
Fan Club Budapest
