Bemutatjuk mai ellenfelünket, a Red Bull Salzburgot.

A Red Bull otthona Salzburg, amely már a neolitikumban is lakott terület volt, a helyén a rómaiak Iuvavum néven alapítottak települést, melynek Claudius adott városi rangot Krisztus után 45-ben. Az ötödik században egy kolostor épült a Salzach folyó partján, a mai Németország és Ausztria határához közel fekvő, az Alpok határán fekvő településen. A nyolcadik században püspöki székhely lett, ekkoriban jegyezték fel a város ma is használt nevét, azonban az eredetileg nem Sóvárat, hanem Sóvárost jelentett: a burg akkoriban még annyit tett: város. 798-ban Nagy Károly kérésére III. Leó érsekségé tette, alá tartozott Bajororország és a mai Ausztria nagy része.

A következő évszázadokban megépült a városban az első katedrális, a Hohensalzburg erőd is. A város erejét nem kis részt a sóbányászat adta. Salzburg történetét a XI-XII. században az invesztitúraharc, azaz a Pápa és a Német-Római Császárság konfliktusa határozta meg. A helyi érsekek nagyrészt a pápa oldalára álltak, ezért 1168-ban Barbarossa Frigyes utasítására felgyújtották a várost. III. Konrád 1181-ben új katedrálist épített, a 13. században pedig újra fejlődésnek indult a város: megérkeztek az első sörfözdék és megépült az első híd is a Salzach felett. A város gazdagságát a következő évszázadokban is a só, a “fehér arany” határozta meg.

Salzburg, 1581

A 17. század elején a hercegérsek Wolf Dietrich vezetésével újratervezték a várost, a korabeli barokk stílus határozza meg ma is az óvárost. Miután a katedrális 1598-ban már nyolcadszorra égett le, a svájci Santo Solari irányításával 1628-ban készült el a mai, korábbinál kisebb székesegyház. A helyi egyetem 1622-től működik, az egyetem fontos terepe lett az ellenreformációnak. Eleinte a városban sok protestáns volt, de a protestáns csaláokat rendre elüzték onnan, a XVIII. századra már gyakorlatilag nem maradt protestáns Salzburgban.

Salzburg, XVIII. század

A XVIII. században az akkor lassan terjedő turizmus célpontja lett, több könyv is megjelent róla. 1756-ban itt született a város leghíresebb szülöttje, Wolfgang Amadeus Mozart, akire a város turizmusa a mai napig épül, annak ellenére, hogy tizes éveitől hirhedten gyűlölte a várost. A patrónusával, Colloredo hercegérsekkel kialakult konfliktusát meghatározó évtizedet a salzburgi rabszolgaságnak nevezte: “Megvetem Salzburgot, bárhol máshol jobban és boldogabban élhetnék, Salzburgban nincs helye a tehetségemnek”. Több helyen is próbált állást szerezni magának valamely udvarban, egy ilyen úton vesztette el édesanyját Párizsban, 1778-ban. Még egy évre visszatért Salzburgba, majd miután az érseket elkísérte Bécsbe, ott élt 1791-es haláláig, nem volt hajlandó visszatérni szülőhelyére. A konfliktussal Milos Forman remeke, az Amadeus is foglalkozik – ebben a tekintetben sokkal valósághűbb, mint a Salieri – Mozart viszony ábrázolásában.

A salzburgi katedrális napjainkban

1803-ban az érsekek elvesztették uralkodói státuszukat, két évvel később pedig a város az Osztrák birodalom része lett. Az első világháború vége után a város lakóinak 99%-a a Német birodalomhoz szeretett volna tartozni, azonban a győztes hatalmak ezt megakadályozták. A városban, ahol a Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt már ekkoriban is meglehetősen népszerű volt (egy választáson 14%-ot sereztek), Adolf Hitler rendszeresen megfordult. Az 1938-as Anschluss elhozta a lakók kívánságát. A városban hadifogolytábor, egy roma munkatábor mellett a dachaui koncentrációs tábor öt melléktáborának egyike is itt volt. A szövetségesek 15 bombázási akció során a település 45%-át, főleg a vasútállomás környékét lerombolták, a barokk óváros nagyrészt megúszta a pusztítást, bár a székesegyház kupolája elpusztult. Összesen 7600 épület pusztult el és 550 lakos vesztette életét.

Anschluss, 1938

A második világháború után tíz évvel a várost megszálló amerikaiak elhagyták Salzburgot, amely az osztrák államszerződés aláírása után, a független, egységes Ausztria részeként, a városról elnevezett szövetségi állam székhelye lett. A város gazdasága szempontjából a turizmus, amelyet a város valóban gyönyörű volta mellett a Mozart-kultusz és az 1964-ben forgatott Muzsika hangja hatátozott meg. A mai ellenfelünk tulajdonosának, a Red Bullnak a központja a Salzburgtól néhány kilométerre található faluban, Fuschl am Seeben található.

Óváros a fellegvárral

Turista szempontból a város rendkívül kényelmes, az óváros könnyen bejárható gyalogosan. Itt található Mozart szülőháza, benne egy múzeummal, a barokk katedrális, a Szent Sebestyén templom, a hercegérseki palota (tele barokk műremekekkel, többek közt Rubenstől, Giordanótól, Maulbertschtől). A fellegvárba sikló visz fel. Az óváros mellett található az Augustiner sörház remek, óriási sörcsarnokkal. A Salzach túlpartján található a kapucinus kolostor, a Mirabell-palota és Mozart lakóháza. Nem messze van ausztria legrégebbi búzasörfőzdéje, a Die Weisse, a Schalmoos-negyedben. A Schalmoos-negyedet egy magas dombcsúcs választja el a jégcsarnoktól, légvonalban alig párszáz méter, időben sokkal több – senkit se tévesszen meg a térkép.

Altstadt

Augustiner Brau

Mai ellenfelünk az 1933-ban alapított SV Austria Salzburg “jogutódja”, de egészen addig, míg az osztrák szövetség rá nem kényszerítette az előd elismerésére, addig magát egy 2005-ös alapítású klubnak tekintette a Red Bull, így a lila-fehér Austria múltjával mi is csak érintőlegesen foglalkozunk. A lilák hívei egy új, független klubot létesítettek, mely idén a másodosztály újonca. 2023-ban a két klub a kupában találkozott, a meccset a Red Bull a Liefering stadionjába vitte, hogy minél kevesebb vendégszurkoló tüntethessen ellenük – a konfliktus nem enyhült az elmúlt két évtizedben, a lilák a mai napig “konstrukcióként” hivatkoznak a városi riválisra.

Az Austria 1933-as alapítása után először 1953-ban jutott fel az élvonalba, 1978-tól a Casino Salzburg nevet vették fel, a helyi kaszinó szponzorációja segítette a klubot megnyerni 15 évvel később első bajnoki címét 1994 tavaszán, a következő évben ismét megnyerték a bajnokságot, harmadik, egyben utolsó nem RB-os címüket az 1996-67-es szezonban szerezték. A klub legnagyobb sikere még a RB-os időket is beleszámítva az, hogy az 1993-94-ban a DAC-on, az Antwerpenen, a Sportingon, az Eintrachton és a Karlsruhén át bejutottak az UEFA Kupa döntőjébe. A Bécsben játszott odavágón és Milánóban is 1-0-ra azonban kikaptak az Intertől.

Az azóta már elhunyt Dietrich Mateschitz 2005 áprilisában vette meg a klubot, megváltoztatva annak címerét, nevét és színeit, kijelentve, hogy “ez egy új klub, történelem nélkül”. Egy, a szurkolókkal folytatott megbeszélésen, a futball iránt amúgy nem túlzottan érdeklődő milliárdost barátja, Franz Beckenbauer vette rá, hogy fektessen be a sportba. Az első években tradicionális újgazdag klubként működtek, nagy hírű edzőkkel (Trappatoni, Co Adriaanse, Huub Stevens), rutinos játékosokkal. Ugyan el is kezdték nyerni a bajnoki címeket, a nemzetközi sikerek elmaradtak. A 2010-11-es évadban a Stevenst váltó Ricardo Moniz sem tudta megmenteni a csapat szezonját.

A Red Bull 2009-ben megvett egy lipcsei amatőrklubot, ez és Ralf Ragnick 2012-es sportigazgatói kinevezése teljesen átalakította a klub filozófiáját. fiatal, felépíthető játékosokat azóta igazolnak komoly pénzekért 16-21 éves korukban, azzal a céllal, hogy a Lipcsén keresztül továbbadják őket nagy haszonnal, így a Salzburg továbbra is kiemelt, de mégicsak farmcsapat az egyre növekvő klubhálózatban – amelynek a csúcsán a Lipcse áll. Ricardo Moniznak is előírták a 2011-12-es szezonban, hogy be kell építsen fiatalokat, ezt meg is tette és meg is nyerte a bajnokságot és a kupát is, azonban a játékosok terhelhetőségén összeveszett az orvosi stábbal, majd a klubvezetéssel is – nem sokkal később hozzánk írt alá. Őt követte a szerződéséből a balhézásával kibújó Leonardo is az Üllői útra.

A nemzetközi kupában először 2009 őszén jutottak főtáblára. Bár a BL-playoffban 5-1-es összesítéssel estek ki a Makkabi Haifa ellen, a csoportot száz százalékos teljesítménnyel nyerték az EL-ben a Lazio, a Villareal és a Levszki ellen, a 32 közt azonban a Standard Liege 3-2-es összesítéssel búcsúztatta őket. A következő évben is egy izraeli bajnok, ezutóttal a Hapoel Tel-Aviv állta az útjukat (3-4). Az EL-csoportban a negyedik helyen végeztek, 2 ponttal, a Manchester City, a Lech Poznan és a Juventus mögött. Moniz a következő évben a Liepaja, a Szenice és az Omonia kiverésével jutott be az EL-főtáblára, ahol a Slovant kétszer, a PSG-t egyszer verve másodikak lettek, a 32 közt az akkor roppant erős ukrán Metalliszt Harkov 8-1-es összesítéssel verte ki őket.

Tavaszi fordulót először 2014 tavaszán hoztak le sikeresen, ekkor az Ajaxot győzték le a 32 közt az Európa Ligában 6-1-es összesített eredménnyel, a nyolcaddöntőben a Basel volt a végállomás (1-2). A Red Bull-féle Salzburg legnagyobb nemzetközi sikere a 2017-18-as szezomban elért EL-elődöntő. A BL-selejtezők harmadik körében a Rijeka idegenben lőtt góllal verte ki őket (1-1), a csoportkörben a Marseille, a Vitória Guimaraes és a Konyaspor előtt lettek elsők, tavasszal a Real Sociedad (4-3), Borussia Dortmund (2-1), Lazio (6-5) trión keresztül jutottak el az elődöntőbe, ahol a csoportkörben megelőzött francia Olimpique Lyon volt az ellenfél, de hosszabbítás után (0-2, 2-1) a franciák mentek tovább.

A klub első BL-főtáblás szereplésére a 2020-21-es szezonig kellett várni, az első sikeres BL-playoffot egy harmadik izraeli bajnok ellen, a tel-avivi Makkabi ellen sikerült összehozniuk, 5-2-es összesítéssel jutottak tovább. A Bayern München két meccsen 9 gólt lőtt nekik, az Atlético Madrid is oda-vissza verte őket, de a Lokomotív Moszkva ellen szerzett 4 pont a harmadik helyet jelentette. A következő szezonban 10 pontot szereztek a csoportkörben, ezzel eddigi egyetlen BL-es kupatavaszukat érték el, balszerencséjükre ismét a szomszédvár, a müncheni Bayern volt azt ellenfél, hazai 1-1 után idegenben 7-1-re kaptak ki.

A 2022-23-as és a 2023-24-es szezonban nem kellett selejtezniük, az előbbiben a harmadik helyet megszerezve az EL tavaszi playoffjában az AS Roma ellen estek ki, 2023 őszén pedig csoportutolsók lettek. A 2006-07-es és a 2022-23-as szezon közt 14 bajnoki címet szereztek, 2014-15 és 2022-23 közt mindet, azonban az utolsó két szezonban csak a második helyre futottak be, mindkétszer a Sturm Graz mögött. A tavalyi szezonban a nem bajnoki ágon bejutottak ugyan a Bajnokok Ligája ligaszakszába, azonban ott 3 ponttal, 3-27-es gólkülönbséggel mindössze a 34. helyen zártak.

Az idei selejtezősorozatban is a BL nem bajnoki ágán kezdtek, a Brannon még viszonylag könnyen továbbmentek (1-1, 4-1), a Brugge azonban a végállomást jelentette (0-1, 2-3). Az EL-t két vereséggel kezdték, a Portótól Salzburgban 1-0-ra, Lyonban 2-0-ra kaptak ki. A bajnokságot hozzánk nagyon hasonlóan kezdték: 10 meccsen 18 pontot gyűjtve a második helyen állnak, 5 győzelem mellett 3 iksszel és 2 vereséggel.

Az edzői poszton hagyományosan nagy a jövés-menés, a januárban a korábbi Klopp-segéd Pepijn Lijnderst váltó Thomas Letsch, csak úgy mint a korábbi edzők (Moniz után itt dolgozott Marco Rose és Jesse Marsch is) többsége korábban dolgozott már a klubnál vagy a RB-hálózaton belül. Az 57 éves mester a Liefering edzője volt két évig, mielőtt az Austria Wien, a Vitesse, és a Bochum kispadjára is leült, 2015-ben pedig megbízott edzőként néhány meccsen már irányította is a felnőtt csapatot.

A klubon olyan kiemelkedő tehetségek haladták át, mint Erling Haaland, Sadio Mané, Szoboszlai Dominink, Upamecano, vagy jelenlegi játékosunk, Naby Keita is (a neveiket egy táblán is őrzik, amelyen szerepel egy kérdés is, hogy ki lesz a következő). Itt focizott a korábbi magyar válogatott kapus, Gulácsi Péter is. Bár a klubot továbbra is leginkább megvetés övezi az osztrák fociban, az ifjúsági futballban mutatott úttörő szerepük és az, hogy a nemzetközi szereplésük és a sokszor honosított osztrák válogatottak révén sokat erősítették az osztrák futballt, ma már nem vitatott. A klub költségvetése 180 millió euró, ebből a bruttó bérkeret mintegy 50 milliót tesz ki (45-50%-os adóteherrel), az elmúlt évtizedben mintegy 400 millió euró profitot termeltek – igaz az átigazolási díjak egy jelentős részét a RB-csoport egyik zsebéből a másikba tette.

A csapat stadionja a Red Bull Arena, 2003-ra készült el, azt a 2008-as EB-re tervezve harmincezresnek építették. Az eredeti terv szerint a befogadóképességét csökkentették volna 2008 után, azonban Mateschitzék máshogy döntöttek. A 2018-19-es szezon óta a felső karéjt a bajnokikra lezárják, így azokon 17.000 a befogadóképesség. A bajnokságban 9600 az idei átlagnézőszám, a Portót a főtáblán 9993 néző előtt fogadták. A helyi hírek szerint a hazai oldalra tízezer jegyet adtak el, de bőven vannak köztük magyarok is. A stadion a városhatáron túl, a német határtól alig párszáz méterre, az Austria Salzburg korábbi szponzorával, a Casino Salzburggal szemben található.

Red Bull Aréna

Thomas Letsch irányítása alatt a Salzburg legtöbbször 4-4-2-ben (vagy 4-1-3-2-ben, 4-2-2-2-ben) játszik, ha a helyzet úgy hozza, nem félnek átadni a területet, rengeteg labda megszerzésére képesek a támadóharmadban (a Porto ellen 20, a Lyon ellen 14), ennek ellenére a letámadásuk nem olyan intenzív, mint korábban volt (PPDA 11.3), a passztempójuk rendszerint meglehetősen gyors (szezonátlag 17.2 passz/perc).

A csikócsapat három vezére tapasztalt focista: a 29 éves kapus Alex Schlager 2 évvel ezelőtt tért vissza nevelőklubjához, 22-szeres osztrák válogatott. A két idősebb védő, a Mönchengladbachban 6 évet lehúzó, 32 éves jobbhátvéd, Stefan Lainer és a Bröndbyből igazolt dán középhátvéd, Jacob Rasmussen a nyáron érkezett tapasztalatot hozni a fiatalok közé. A 39-szeres válogatott Lainer 1+4-es mutatójával az osztrákok nem is oly’ titkos fegyvere. Rasmussen poszttársa a másik véglet, a 18 éves Joane Gadou a francia futball hórihorgas nagy ígérete. Ő 195, Rasmussen 190 centi – Barninak is fel lesz adva a lecke. A balhátvéd poszton a sérült szerb Terzity hiányában a Bayerntől a nyáron érkezett 22 éves Frans Kratzig jöhet leginkább szóba.

A középpályán a sérült (?) Mad Bidstrup (24 éves) hiányában a mali Soumalia Diabaté (20 éves), a dán Maurits Kjaegaard (3+4 gól és gólpassz, 22 éves) helye tűnik biztosnak. Mellettük a széleken az ex-leverkuseni Kerim Alajbegovic (5+1, 18) helye valószínű, az ő társa az utóbb időben leginkább a mali Moussa Yeo (21), de Edmund Baidoo (Ghána, 3+2, 19) és az Oszakából igazolt Kitano Szota (2+3, 21) is szóba jöhet. A két center egyike biztosan a Topolyáról igazolt, 22 éves szerb Petar Ratkov lesz, aki 9 gólig jutott már a szezonban, de a nemzetközi porondon még “szűz” idén. Társa vagy a már említett Baidoo, vagy a 24 éves belga Yorbe Vertessen lehet.