A Dózsa ex-edzője a Genk elleni nemzetközi meccseinkről is beszélt.
– Ex-újpesti edzőként és Genk alkalmazottként, hogy élte meg a Ferencváros 1-0-ás idegenbeli győzelmét, amit a helyszínen látott?
– Talán furcsán hangzik, de még mindig követem a magyar bajnokságot. Tudom, kik játszanak az első osztályban, hiszen az ember követi azokat a csapatokat, ahol korábban edzőként dolgozott. Ismertem például Dibuszt is, ő már akkoriban is védett, amikor én az Újpestnél voltam. De emlékszem Bödére is, aki, ha jól tudom, még mindig aktív. A magyar liga színvonalát összehasonlítva a belga ligával, azt hiszem, korrekt azt mondani, hogy a mi bajnokságunk valamivel magasabb szintű. Most ott ültem a kispad mögötti lelátón, Robbie Keane közelében, és láttam, hogy amikor nem tudtak belőni egy-egy helyzetet, szinte megőrült. Viszont láthatóan tudta, hogy mi az egyik gyenge pontunk a Genknél: amikor beadás közeli helyzet van, nincs igazi nyomás a labdát beadó játékoson. Ez most is így volt a gólnál – jött is Varga és befejelte. Őszintén szólva, nem sok helyzetet alakítottak ki, de kihasználták, amit kellett. Szóval nem volt jó meccs a mi részünkről. A Ferencváros viszont jól játszott.– Mit gondolt a Ferencváros teljesítményéről?
– Azt hiszem, nagyon okosan játszottak. A játékrendszerük világos volt. Tudták, hol tudnak minket megsebezni, és meg is tették. Tudták, hogy a Genket az átmenetekben lehet megfogni, pedig nincs is túl sok gyors játékosuk. De amint eljutnak a támadóharmadba, nem haboznak, azonnal beívelik a labdát a tizenhatosra. Így szereztek gólt. De azt is el kell mondanom, hogy védekezésben is jól szervezettek voltak. Három középső középpályással, mögöttük egy ötös lánccal – nem kiemelkedő, de masszív védők, és van egy tapasztalt kapusuk is. Jó mérkőzést játszottak, jó taktikával.– Van a Ferencvárosban olyan játékos, akit ajánlana a Genknek?
Igen, a csatár, Varga Barnabás. De őt már ismerik, volt róla szó a klubnál. De a Genk filozófiája az, hogy fiatal tehetségeket vesz, egy-két évig fejleszti őket, majd továbbadja. Ez a modell, nem könnyű, de működik. Varga pedig már 30 éves.– Ez már a két csapat harmadik mérkőzése volt két éven belül, és a Genk még mindig nem tudta legyőzni a Ferencvárost. Mi lehet ennek az oka?
– Őszintén szólva, ha a Genk tavaly játszott volna a Ferencvárossal, akkor sem verte volna meg. Mert nálunk nagy gondot jelent mostanában, hogy nem tudunk mérkőzéseket megnyerni. Az egyik fő oka ennek, hogy az elmúlt 22 bajnokiból csak egyszer volt kapott gól nélküli meccsünk. Természetesen ez mindent elmond: ha csak egyszer tudsz „clean sheetet” hozni, akkor minden meccsen legalább két gólt kell rúgnod a győzelemhez – és ez nagy probléma. Mindez pedig nemcsak a védelem hibája, hanem az egész csapaté. Ez a gond már a tavalyi szezon végén elkezdődött. Tudja, Belgiumban van rájátszás, és már ott is 18 meccsen keresztül nem volt kapott gól nélküli találkozónk. Aztán most is: három meccs, és még mindig semmi.– Lehet Önt kellett volna megkérdezni, hogyan kell ezt csinálni…2012-ben az akkori csapatának összejött, ezzel Ön az egyike annak a két újpesti vezetőedzőnek, aki egyáltalán le tudta győzni a nagy riválist az elmúlt 13 évben.
– Igen, emlékszem rá, úgy volt, ahogy mondja. 1–1 volt, és aztán a 94. percben jött Tshibuabua gólja… őrület volt a stadionban! Aztán az egésznek a vége szomorú lett. Akkoriban sokáig együtt jártunk el egy étterembe minden hazai meccs után Marc Lelièvre másoedzővel. De éreztem egy idő után, hogy valami nem jó és megváltozott. Azt mondtam magamnak, hogy talán jobb lenne, ha befejezném, mert nem tudom, valami furcsa volt, amit nem tudok megmagyarázni. De végül a szezon végéig maradtam a Paks elleni 0-6 után is, segítettem más pozícióban a klubot. És ez kár, hogy ez az egész így történt, mert még most is gyakran beszélek erről az időszakról. Számomra az a budapesti év nagyon különleges volt, nagyon szerettem ott lenni. A város, az emberek, minden – igazán közel kerültek hozzám.A teljes interjú: Csakfoci
