A válogatottban is debütáló Bencével beszélgettek.

Mi az, ami miatt Pakson sokan ki tudnak bontakozni? Bognár György mit tett hozzá a játékodhoz, amit akár most a Fradiban is kamatoztatni tudsz?
Minden szempontból más közeg. Nemcsak Gyuri ilyen, hogy lazábban kezeli a dolgokat, hanem mindenki. Az öltözőben ebben Böde Daniéknak is nagy szerepük van, egyszerűen egy lazább közeg, ahol mindenki jól érzi magát. Nincs olyan, hogy ráfeszülnek a dolgokra, a csapategység mellett ebben is van a nagy erejük.

Ez bizonyos helyen akár vissza is üthetne. Pakson senki nem akart visszaélni ezzel a túlzott szabadsággal?
Ott sem azt kell azért elképzelni, hogy mindenki azt csinál, amit akar – van kontroll. Olyan típusú játékosok is vannak, akiket meg kell fogni, és olyanok is, akik tudják maguktól, mi a dolguk, és nem is kell irányt mutatni nekik. Én szerintem az utóbbiba tartozom. Tudom, mi a feladatom, nem kell a számba rágni, teszem azt magamtól. Ez sokszor itt a Fradiban is jól működik, nincs mindig mindenkinek megmondva, hogy hogy csinálja.

Nem mindennapos azért, hogy valaki ennyire könnyen beilleszkedjen a Fradiba, mint te tetted. Sokakat összenyomott a Fradi-öltöző vagy a klubot körülvevő fokozott érdeklődés és nyomás. Te ebből nem érzékeltél semmit?
Persze ez is más közeg, nagy változás. De mindenki nagyon jól fogadott, a csapattársaknak és a bizalmat adó edzői stábnak köszönhetem ezt. Azt pedig, hogy milyen rajongótábora van a Fradinak, mennyien és milyen hangosan szurkolnak, plusz motivációként fogjuk fel – ezt mindenkinek a nevében mondhatom.

Marco Rossi, Robbie Keane, Bognár György – igen karakteres edzőid voltak mostanában. Ha egy-két szóval, mondattal kellene jellemezned őket, hogy írnád le őket?
Keane: a maximalizmus. Mindig nyerni akar, ha a legkisebb játék van a csapaton belül, akkor is ez dolgozik benne. Azt akarja átadni az edzéseken, hogy bármiben, amiben csak lehet versenyezni, abban nyerni kell. Sok mindent elért a karrierje során, és szeretné megmutatni, hogy ezt hogyan érte el. Úgy, hogy mindenen átment azért, hogy győzzön. Bognár: nagyon jó meglátásai vannak, a meccselésben kiemelkedő. Néha kicsit nyers, de ezt is tudni kell kezelni. Rossi: nagyon precíz. Szereti, ha minden a helyén van, mindent pontosan begyakorolunk. Mindenkinek elmondja, mi a szerepe és mit vár el tőle.

Mennyire nehezebb terep neked úgy helytállni, hogy a Fradiban is előszeretettel vetnek be több poszton.
Meccsen belül könnyebb váltani, mert már benne vagy a játékban. Ha hétről hétre mást játszol, akkor kicsit nehezebb átállítani a fejedet, hogy éppen mire kell figyelned, de próbálom mindig a maximumot nyújtani.

Hogy van ezzel a jolly joker szerepkörrel egy játékos? Jó, mert valamilyen szerepkörben úgyis bekerülsz a csapatba, vagy rossz, mert sokszor azt érzed, hogy más poszton többet is tudnál adni?
Pont emiatt elég kettős érzés. Szerintem jó, ha valaki több poszton tud játszani, hiszen sokoldalúságot ad. De azért mindenkinek van egy posztja, amit a magáénak érez, és ha azon kívül játszik, az többet kivesz belőle. Nyilván a tudása legjavát adja, de mindig ott lesz a fejében, hogy egy másik poszton jobban tudna teljesíteni.

Milyen a játék a Fradi középpályáján Tóth Alexszel? Egy ilyen tehetségtől adott esetben még egy olyan rutinos játékos is el tud lesni valamit, mint te, vagy azért még inkább arról beszélhetünk, hogy neki kell figyelnie rád?
Nem kell őt tanítani, pár éve azért már a Fradi felnőtt csapatánál edz és játszik. Neki is, és nekem is más az erősségünk, ezért szerintem nem kell ellesni egymástól semmit.

Jól kiegészítitek egymást?
Én jól érzem magam vele a pályán, de őt is meg kellene kérdezni [nevet]. Az ő erőssége az az energia, amit a pályára hoz, az a futásmennyiség, amit beletesz, és a labdavezetései. Sokat vezeti a labdát, ezzel pedig átjátssza az ellenfél több vonalát is. Nekem inkább a passzjátékom az erősségem, a hosszú átadásaim, inkább szeretem lepasszolni a labdát.

A teljes interjú: Csakfoci