Olaszországban adott interjút a magyar szövetségi kapitány.

Milyen értelemben „mentette meg” Magyarország?
Lehetőséget adott a munkára, Olaszország nem. Talán az én hibám is: sosem tudtam eladni magam. A Cavesével abszurd szezont éltem meg, a szurkolók nyomást gyakoroltak az elnökre, hogy rúgjon ki. Onnantól másfél év rémálom következett.

Pénzt kértek Öntől azért, hogy edző lehessen. Hányszor fordult elő?
Egyszer egy toszkán Serie C-s csapatnál, egyszer pedig Basilicatában.

És mit felelt?
Hogy nem hobbiból edzősködöm. Játékosként sosem kerestem őrült pénzeket. A Sampnál egy Lanciával jártam. Nem szórtam el a pénzt, de 2011 januárjától 2012 júniusáig kemény volt. Olyan lelki mélypontra kerültem, hogy azon gondolkodtam, abbahagyom és könyvelő leszek. A bátyámnak volt egy irodája Venetóban, Torinóban kellett volna tanfolyamra járnom, anyámmal lakni, és majdnem ötvenévesen új életet kezdeni.

Honnan jött az ötlet, hogy Magyarországra utazzon?
Egy barátomnak köszönhetően. Neki három vendéglátóhelye van, úgy gondoltam, befektetek, és valahogy megélek. Eladtam a bresciai házamat, de a futball hiányzott.

A sors. A nagyapja Puskásról mesélt.
Ilyen az élet. Higgye el, az elején még keveset is kerestem. A 2016–17-es idényben, amikor bajnokságot nyertem a Budapest Honvéddal, a liga legkevesebbet kereső edzője voltam. Magyarország visszaadta a méltóságomat. Ma már szinte magyarnak érzem magam.

És a nyelvvel hogy áll?
Nehéz. Néhány mondatot tudok, de a játékosokkal angolul és spanyolul beszélek. A mexikói Club Américában futballoztam, így beszélem a spanyolt. Az edző Marcelo Bielsa volt. Az irodája tele volt videokazettákkal, jegyzetekkel, cetlikkel. Egész nap ott ült és tanult.

Milyen futballista volt?
Jó védő voltam. Gyerekként gyors és technikás voltam, aztán egy év alatt 18 centit nőttem, és megváltozott a játékom. Szerény családból származom: anya háztartásbeli, apa két állásban dolgozott. Reggel hatkor ment el, este ért haza.

A legjobb csapattárs?
Sokan, de kiemelném Mancinit. Abban az évben a Samp leigazolta Plattot, Gullitot, Evanit és engem, a leggyengébbet mind közül. Tréfát félretéve: Roberto értem jött a hotelbe, hogy megmutassa a várost.

Egy érdekesség: hogyan lehetett, hogy a FIFA 97-ben ön volt a játék legerősebb futballistája?
Sosem értettem, talán valami bug. Én meg amúgy is mindig a Super Marioval játszottam.

Van-e, amit megbánt?
Semmi. Bőven kárpótolt, hogy a magyar válogatottat edzhetem. Nem hiányzik Olaszország.

Hol volt, amikor a szövetség felhívta?
A nápolyi körgyűrűn.

Büszkeség a két Európa-bajnokság?
Inkább csoda. Tucatjával próbáltam ki játékosokat. Hatalmas megfigyelőmunkát végzünk. Mindenki ismeri Szoboszlait és Kerkezt, de az igazi siker, hogy fel tudtuk építeni Vargát, aki a negyedosztályban játszott és gyárban dolgozott.

A legnagyobb elégtétel?
Hogy a második legtöbb meccset irányító kapitány vagyok. És hozzáteszem: a Puskás Arénában az egyik kanyar azt énekelte, hogy Marco, a másik meg, hogy Rossi.

Kapott valaha ajánlatot Olaszországból?
Sohasem. De a Premier League-ből és a Bundesligából visszautasítottam ajánlatokat.

Milyen a kapcsolata Orbán Viktorral?
Kiváló. Időnként találkozunk, nagyon nagy szurkoló. Néha írt is, hogy megtudja, mi lesz a kezdő vagy kiket hívok be. De mindenben teljes szabadságom van.

Kritizálták amiatt, hogy Magyarországon vállalt munkát.
Az utóbbi EB után rengeteg sértést kaptam a közösségi médiában. Mindenféle kritikával fenyegettek engem és a családomat is. De nem érdekel. Hálás vagyok Magyarországnak, mert megmentette az életem. És Budapesten jól élek: a belvárosban lakom, van biztonság. Más városokban, mint London, Párizs vagy Milánó, ha leszáll az éj, menekülni kell.

forrás: Gazetta dello Sport