A válogatott szövetségi kapitánya a szurkolókat kérte fel, hogy adjanak neki tanácsot a középcsatár személyére.

Marco Rossi

Úgy gondolom, a lehető legjobban felkészültünk mindkét mérkőzésre. Figyelembe véve az ellenfelek karakterisztikáját, játéktudását, erősségeit és gyengeségeit, semmit nem csinálnék máshogy, hiszen működött a tervünk mindkét mérkőzésen, és egy kapitány felelőssége idáig tart. A balszerencse azonban továbbra sem engedi el a kezünket. Ahogy korábban is mondtam, az EB óta hihetetlenül pechesen jövünk ki a döntő helyzetekből, és ebben benne maradt legalább három pontunk a VB-selejtezők első két fordulójában. Írországban bizonyítottuk, hogy jól felkészültünk az ellenfélből, és úgy gondolom, ha nincs a kiállítás, egészen biztosan megnyerjük a mérkőzést. Abszolút érvényesült a játékunk, voltak kiváló egyéni teljesítmények is, minden jól alakult a szünetig. A második félidőt azonban fejben nem a legjobban kezdtük. Öt percen belül kaptunk egy gólt és egy piros lapot, pedig nem volt se taktikai változtatás, se csere egyik oldalon sem. Az ok, amiért megfordult a mérkőzés, a játékvezető volt. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem alibit keresek a csapatnak, hanem tényleg így gondolom: a játékvezető döntései hozták vissza a meccsbe Írországot. Az első ír gól teljesen egyértelműen szabálytalan volt, Sala kiállítását el lehet fogadni, de azt is tegyük hozzá, hogy azért vesztette el a fejét, mert egy – akár sárga lapot is érő – szabálytalanságot nem fújtak le ellene. A portugálok ellen a legnagyobb fegyverünkre próbáltunk építeni, és a nagyszerűen futballozó Varga Barna kétszer is megvillant, ami kézzelfogható közelségbe hozott egy roppant értékes pontot. Hibáztunk a végén, ami a döntetlenbe került, de ez nem másról szól, mint arról, hogy még mindig hiányzik az a nemzetközi rutin, amivel az ember az ilyen helyzeteket kezeli. Ez jönni fog magától, nem aggódom miatta, és egyébként is el kell mondanom, hogy nagyon büszke vagyok a fiúkra. Jó meccset játszottunk Portugáliával, és reálisan nézve ennyi lehetett a célunk. Nekünk sajnos legalább 7-8 poszton igen súlyos gondot okoz, ha kiesik egy játékos, hiszen őket nem tudjuk egy az egyben pótolni, hanem a feladatkörök is változnak némileg a helyettesük belépésével. Az első két fordulóban nem számíthattam Séfire, aki abszolút kulcsemberünk, de hála a játékosoknak, kiügyeskedtük a pótlását. Kidőlt Dini, de ezt is megoldottuk. De hogy mi lesz velünk Varga Barna nélkül, azt egyelőre nem tudom megmondani. Van karakterre hasonló játékosunk, de láthattuk, hogy ez önmagában még semmit nem jelent. Barna élete talán legjobb formájában játszik, úgyhogy most felkérem azokat, akik hiányolták a portugálok elleni meccsen a magyar dominanciát, meg az írek elleni támadójátékot a második félidőben, hogy adjanak tanácsot: ki legyen a középcsatárunk?

A teljes interjú: MOL Csapat