Támadónkkal beszélgettek a Karabah elleni párharcról, valamint eddigi pályafutásáról is.

A Győrben született Gruber Zsombor alig múlt 19 éves, amikor befutott érte a Ferencváros ajánlata. A Puskás Akadémiánál fiatalkora ellenére csaknem alapembernek számított, végül 43 bajnokin hat góllal köszönt el a felcsútiaktól, hogy megmérettesse magát a magyar rekordbajnoknál. „Nem mondom, hogy nem volt olyan időszakom, amikor azt éreztem, nem leszek képes megállni a helyemet a Fradinál, de aztán mindig az volt a válaszom önmagamnak: megcsinálom. Mentálisan kellett a legtöbbet fejlődnöm az elmúlt másfél évben. Hogy mindig a lehető legjobban tudjak reagálni a külső tényezőkre, megtanuljam kizárni ezeket. Hozzá kellett edződjek a nagyobb figyelemhez. Az, hogy a szerződtetésem után egyből kölcsönbe kerülök Zalaegerszegre, tervezett volt, mindenképpen azt szerettük volna a menedzseremmel, Esterházy Mátyással, hogy játékban maradjak, aztán jött a nyári felkészülés és egy egészen őrült időszak a Ferencvárossal…”

Az őrült jelző szerencsésebb napokon inkább volt őrületes, rosszabbakon hektikus Gruber szempontjából. 2024 júliusának végén jártunk, amikor a The New Saints elleni idegenbeli BL-selejtezőn bemutatkozott az FTC felnőttcsapatában. Augusztus végén már az első kezdőként lejátszott bajnokiján is túl volt, az Újpest elleni derbin 1–0-ra nyertek a zöld-fehérek. November elején a Debrecen ellen szerezte meg az első gólját, majd a Dinamo Kijevvel Hamburgban megvívott Európa Liga meccsen az első nemzetközi főtáblás gólpasszát is kiosztotta. A kettő között pedig – talán a legnagyobb dologként, ami egy ilyen fiatal futballista életében történhet – megkapta Marco Rossi szövetségi kapitány behívóját a felnőttválogatott keretébe. „Hirtelen történt minden. Azt éreztem, kezdenek összeállni a dolgok, erre jött a Kecskemét elleni meccs a válogatott miatti szünet előtt és egy percet sem kaptam. Bevallom, meglepett és picit el is bizonytalanított. De utólag jól jött ki, mert így a válogatottnál már az első naptól kezdve teljesértékű edzésmunkát végezhettem. A később csatlakozók, és az NBI-es bajnokit játszók mind csak átmozgatásban vettek részt. Ez a pár edzés pedig jól sikerült, tetszettem a mesternek, aki a németek ellen becserélt. Hazai pályán 60 ezer ember a lelátókon, ez valami olyasmi, amiről minden futballista álmodik. Ráadásul utána jött Szoboszlai Dominik hosszabbításban lőtt tizenegyese, így rögvest sikerélményben is részem volt… Az egész nagyon felspannolt, néhány pillanatra talán el is hittem, innentől nem lesz megállás.”

De volt. Egy héttel később a DVTK elleni bajnokin ismét kezdett, ám 1–3-as hátrányban, szünetben máris lekapta őt a pályáról a Fradi akkori vezetőedzője, Pascal Jansen. A zöld-fehérek a második félidőben egyenlítettek és megmentették az egyik pontot, Gruber pedig egész ősszel nem tudta többé a kezdőbe verekedni magát. „A csapatnak és nekem sem ment úgy, ahogyan elvártuk magunktól, és ez volt az az időszak, amikor meg kellett értenem, miben más a Ferencvárosnál futballozni, mint bármelyik másik korábbi együttesemnél.”

Már ötévesen a labda bűvöletébe került, és hamar kiderült az is, átlag feletti érzéke van hozzá. A Győrszentivánnál egy rendkívül családias, jó hangulatú közegben fejlődhetett, ám kilencesztendős korára világossá vált, a további fejlődés reményében egy nagyobb klubnál kell pallérozódnia. Így került az ETO-hoz, amely akkoriban felnőtt- és utánpótlásszinten is virágkorát érte. A város futball-lázban égett, a győriek hét idényből ötöt is a dobogón zártak az élvonalban, az új sikerkorszak csúcspontján a 2012–2013-as szezonban az NBI-es aranyat is elhódítva. „A környező fiatalokból kifejezetten ütőképes csapatot hoztak össze a különböző korosztályos bajnokságokban is. Itt játszottunk először együtt Pécsi Árminnal és Mitring Zsomborral. Hárman – így együtt – kerültünk később a Puskás Akadémiához is. Abban a csapatban volt Tóth Rajmund is, aki most is az ETO-ban játszik. Olyan keretünk volt, amiből egész sokan kinőtték magukat az NBI-es szintre. Jó edzőink voltak, folyamatosan fejlődtünk.”

2017 nyarán igazoltak a Puskáshoz – de csak ő és Pécsi költözött később az akadémiára, Mitring inkább az ingázást választotta, aztán visszatért az ETO-ba. Grubernek Felcsúton az azóta már Liverpoolhoz szerződött kapus lett a szobatársa, és idővel olyan kötelék szövődött köztük, akár a testvérek között. A kérdésre, ha bármikor úgy hozná az élet, tétmeccsen büntetőt kell rúgjon jó barátja ellen, vállalná-e, határozott igen a válasza. „Ismer engem, de én is ismerem őt. Kapusként talán könnyebb dolga van, mint nekünk csatároknak, de biztosan odaállnék. Szeretem a kihívásokat, és szeretem, ha túljárhatok az eszén.”

A két reménység tavasszal is bátran húzta egymás agyát, amikor a Ferencváros és a Puskás egymással versengett a bajnoki címért. Igaz, erre Grubernek, aki a 2024–2025-ös szezon második felét az MTK Budapestnél töltötte kölcsönben, kevés ráhatása volt. „Frocliztuk egymást, persze, szerintem nincs olyan játékos, aki ilyenkor ne tenné ezt a másik csapatnál futballozó barátjával. Ő kicsit nehezebben viseli az ilyesmit, az MTK elleni bajnoki, és a Fradi elleni meccsük hetében is – nincs rá jobb kifejezés – próbált levegőnek nézni, nem kommunikált semmit. De meccs után egy-két nappal már minden rendben volt. Most is, hogy Angliába költözött, rendszeresen beszélgetünk. Az már jó kérdés, mikor lesz esélyem így téthelyzetben tizenegyest rúgni ellene…”

„Felcsút olyan szempontból is jó közeg, hogy nem sok inger éri az embert, nincs, ami elterelhetné a figyelmét a futballról. Volt egy kisbolt, ahová kijártunk néha egy fagyiért – és igazából ennyi. Viszont minden ott volt gyalogtávolságon belül, amire szükségünk lehetett: az iskola, az edzőközpont, a szállásunk. Úgy ismertük egymást a csapattársainkkal, mintha családtagok lennénk. Felkeltünk, elmentünk az iskolába, utána pedig jött az edzés. Szinte mindig kint maradtunk még gyakorolni, játszani, az egész napot együtt töltöttük. Ettől különleges volt a tinédzserkorom, de nem hiányzott semmi. Elképzelni sem tudtunk jobb és hasznosabb szórakozást a futballnál.”

„A Fradi öltözőjében más a dinamika. Van egy erős mag, a rutinosabb játékosok természetesen igyekeznek segíteni a fiatalabbaknak, de sokkal nagyobb a küzdelem a csapatba kerülésért, és ezzel együtt a kereten belüli változások is. Kevésbé tud családias hangulat kialakulni, ahhoz hasonló, mint Felcsúton volt az ifiéveim alatt. Azt gondolom, ilyen célok és elvárások mellett ez természetes. Sokkal több múlik rajtunk fiatalokon, hogy mit lesünk el a többiektől. Itt van Dibusz Dénes, Botka Endre vagy Varga Barni, akiktől akkor is sokat lehet tanulni, ha nem közvetlenül azért jönnek oda, hogy tanítsanak. Naby Keitát is említhetem, mégiscsak Bajnokok Ligája-győztes játékosról van szó. Az emberek, akik nem ismerik, el sem tudják képzelni, hogy a sikerei mellett mennyire emberi és közvetlen tudott maradni. Ez önmagában is jó példa lenne bármelyikünknek, hát még az edzésmunkája.”

Egy tavaszi interjúban arról beszélt, Keane kinevezése után hamar egyértelművé vált számára, hogy az átalakuló Fradiban nem lesz helye. Jansen alatt sokszor szélsőként kapott lehetőséget, a holland trénert váltó ír klasszis irányítása alatt azonban átalakult az FTC alapfelállása, a négyvédős rendszert három belső védő és két szárnyvédő váltotta fel. Klasszikus vonalszélsőnek nem maradt hely, míg eredeti posztján, amolyan árnyékékként, vagy második csatárként ott volt a Varga Barnabást egyre hatékonyabban kiegészítő Matheus Saldanha. Utóbbi nyáron mintegy ötmillió euró ellenében az Egyesült Arab Emírségek felé vette az irányt – ezzel pedig megnyílt a vágyott út Gruber előtt. „Erre az átigazolásra is gondoltam, amikor azt mondtam, kellett egy kis szerencse is” – utal vissza beszélgetésünk elejére, mondván, bármilyen keményen edzhet az ember, arra nincs ráhatása, hogy a posztriválisáért érkezik-e egy visszautasíthatatlan ajánlat vagy sem. Esetében viszont megtörtént, így innentől kezdve az lett a célja, bizonyítsa a szakmai stábnak, nem kell a brazil helyére másik futballistát igazolni, itt van ő.

Az FTC-re szerda este a szezon eddigi legfontosabb mérkőzése vár. A Qarabag elleni hazai vereség (1–3) után a klub történetében szinte példa nélküli bravúrra lenne szükség a bakui visszavágón. „Mi tagadás, nem úgy alakult az első meccs, ahogyan azt elterveztük. Az első félidő jól nézett ki, erre a másodikban elvesztettük a ritmust, és hagytuk, hogy az ellenfél fölénk kerekedjen. Nem egyszerű a helyzetünk, de mindent meg fogunk tenni azért, hogy megfordítsuk a párharcot. Mindannyian a Bajnokok Ligájában szeretnénk játszani. Ha valaki múlt kedden bejött volna az öltözőbe, megdöbbent volna. Nem voltunk magunk alatt, inkább düh volt bennünk, mert azt érezzük, hogy képesek vagyunk arra a teljesítményre, ami elég lenne a legyőzésükhöz – de ehhez muszáj jobban élnünk a lehetőségeinkkel. Egyszerűen be kell rúgjuk a helyzeteinket!”

Noha a magyar sajtóban, akár volt játékosok, akár szakértők körében állandó téma, a Ferencváros nem feltétlenül járna rosszul azzal, ha az Európa Liga főtábláján vitézkedhetne, Gruber szerint erre az öltözőben egyikük sem gondol. „Már az is egy beteljesült álom volt, hogy a BL-himnuszt hallgathattam kedden a saját csapatom mérkőzése előtt. Mind azt szeretnénk, ha ősszel még legalább nyolcszor hallhatnánk a pályán. Szívem szerint akkor is a Bajnokok Ligája-részvételt választanám, ha előre tudnám, hogy minden erőfeszítésünk ellenére nyolc vereséget szenvedünk a főtáblán, Természetesen az Európa-ligát, vagy a Konferencia Ligát sem szabad lebcesülni, vagy lenézni, az utóbbi években az EL-ben számos szép pillanatot éltek át a Fradi-drukkerek, ám amíg esélyünk van a nagyobb cél elérésére, eszünk ágában sincs mással foglalkozni.”

A pályán kívül Gruber szereti a sorozatokat – jelenleg az HBO Max Kiút című produkcióját nézi –, ha úgy van, örömmel főz, csapattársaival pedig többnyire videojátékokat játszva kapcsolódnak ki. Utóbbiak közül nagy kedvence a Fortnite. A könyveket sem veti meg, bár nem tartja magát könyvmolynak. Olvasmányélményei inkább szakmaiak: Marcus Rashford és Zlatan Ibrahimovic önéletrajzi kötete is nagy hatást gyakorolt rá. Ha pedig aktív feltöltődésre vágyik, arra ott a darts vagy a padel. Miközben még csak ismerkedik a fővárosi léttel, a fővárosban is egyre többen ismerik meg őt. Mindezt azonban nem tekinti tehernek, sőt, kifejezetten pozitívan éli meg. „Tudom, hogy az átlagnál kétszer megfontoltabbnak kell lennem, mert bárki felismerhet, és ha esetleg valami butaságot csinálok, azzal nem csak magamat, a klubomat is kellemetlen helyzetbe hozhatom. Arra azonban nem tudok teherként tekinteni, ha a szurkolók odajönnek, kérnek egy közös fotót, vagy aláírást. Csak örülök neki, hogy örömet szerezhetek másoknak a futball által.”

A teljes beszélgetés: Index