Hazája sajtójában beszélgettek játékosunkkal a klubváltásról.

Természetesen az, hogy van zsidó közösség és nem negatív a hozzáállás az izraeliek felé, fontos szempont volt, mert Európa nagy részén nem nagyon szeretnek minket a jelent helyzetben. Ha külföldre megyünk, persze hogy olyan helyre megyünk, ahol tisztelnek, szeretnek, ahol a család és én is szabadon mozoghatunk. Az emberek Izraelben hajlamosak lebecsülni a Ferencvárost, de én itt vagyok és látom, milyen nagy klub és merre tart. Egy hatalmas sporttelepünk van, jégfürdőkkel, jacuzzikal, mindennel, amire egy játékosnak szüksége lehet. A körülmények a lehető legjobbak. A csapat nagy és remek, magasra, a legmagasabbra törünk, főtáblára. A cél az, hogy minden címet begyűjtsünk és messze jussunk Európában. A körülmények adottak ehhez.

Beszéltem a döntésem előtt Robbie-val, de aki ismeri őt, tudja, hogy amikor „akar téged„, nem kell sokat beszélgetni, egyszer elég. Amint felvette velem a kapcsolatot, mindent megtettem, hogy a csapatába kerülhessek. Tudtam, hogy szakmailag jó helyre kerülök, és a családom is jó helyen lesz. A tárgyalások eltartottak egy darabig, de amikor Robbie akar téged, nem hezitálsz. Mindig jó egy olyan klubhoz szerződni, ahol az edző ismer téged, ismeri a képességeidet. Ez nem jelenti azt, hogy könnyű dolgom lesz és nem kéne megharcolni a helyemért. Nem nyaralni jöttem, ez komoly szakmai kihívás.

Az a szeretet, amit kaptam a Makkabi szurkolóktól, leírhatatlan. Hálás vagyok érte. Én is szeretem a Makkabi Tel-Aviv szurkolóit. Nehéz volt olvasni az üzeneteiket. Azt, ami a búcsúposztomban van, azt az utolsó szaváig komolyan gondolom és leszek én még a szurkolók előtt a Bloomfield stadion gyepén. Sokat gondolkodtam, tépelődtem. A Makkabi az otthonom és nehéz elhagyni egy ilyen remek és otthonos helyet. De fontos volt a szakmai kihívás, ki akartam próbálni magam külföldön és ha esetleg nem is alakulnak majd úgy a dolgok, ahogy szeretném, akkor is elmondhatom, hogy megpróbáltam és békét lelhetek a karrierem végén. Ez volt előttem. Nem voltak könnyű napok, hisz a Makkabi Tel-Avivnál kezdtem az utamat, de ezzel tartoztam magamnak és a családomnak. Boldog vagyok, hogy így döntöttem.

Természetesen anyagilag is jobb szerződésre vágytam. A szakmai mellett ebből a szempontból is jól jártam itt. De ha csak az anyagi kérdések alapján döntöttem volna, a CSZKA Szófiához igazoltam volna, de nem minden a pénzről szól. De ez egy ugrás szakmailag és anyagilag is. A Makkabi harcolt értem, nehéz tárgyalások voltak, picit furcsák is. Miután távoztam, megbeszéltük, hogy talán egyik fél sem viselkedett megfelelően, sem én, sem ők. De ez már a múlt. Nagy dicséret, hogy hiányolnak egy olyan klubból, mint a Makkabi, de mondtam az ismerősöknek és a klubnak is, hogy a Makkabi Tel-Aviv nem Gabi Kanikovszki, volt előttem és lesz utánam is. Hiszek a sikerében. Láttam, hogy az újak jól beilleszkedtek és nem kétséges számomra, hogy a klub sikeres lesz.

Abszolút igaz, hogy a Ferencváros is mindig a címekre hajt, ebben nagyon hasonlít a Makkabira. Ehhez a nyomáshoz hozzá vagyok szokva, hogy minden meccset meg kell nyerni. Garantálni ezt talán lehetetlen, de ez a cél és a gondolat. Szakmailag nagyon fontos volt, hogy a Makkabi-tradíciókhoz hasonló elvárásokkal rendelkező klubhoz igazoljak. Itt talán picit könnyebb tartani a Szombatot, tavaly Izraelben is sok meccs nem szombaton volt. Dolgozunk ezen a klubbal és a klub próbál megoldásokat találni nekem. Minden új még, de dolgozunk rajta.

Természetesen továbbra is tisztelegni fogok elhunyt gyerekkori barátaim emléke előtt a góljaimnál, már beszéltem Sauli és Kitiz családjával és szeretettel teli üzeneteket is küldtek. Ha még élnének, biztos velem lennének most Budapesten. Ez adja az ösztönzést, hogy ne csak Izraelben említsem meg őket, hanem itt is, minden lehetőségemkor.

– Gabi Kanikovszki