Vályi Vanda szerint képes a VB-döntőre készülő válogatott átvinni a spanyolok elleni teljesítményt a görögök elleni meccsre, Leimeter Dóra pedig elmondta, hogy felszabadult hangulatban készül a csapat a fináléra.
Neszmély Boglárka még mindig sokkolva érzi magát az elődöntő miatt. „Nekem egy kicsit edzőmeccs érzésem volt, nem feltétlen éreztem, hogy ez egy elődöntő. Nem azért, mert nem vettem komolyan, hanem az eredményből adódóan. Nagyon élveztük a játékot, egy örömjátékot tudtunk játszani és higgadtak tudtunk maradni, mert nem hajtott minket a góllövés kényszere. A döntőre koncentrálok, de kicsit még sokkolódva vagyok, hogy ez ilyen sima elődöntő lett. Óriási csapatmunka volt, egy pillanatra sem engedtünk ki.”
A 21 éves kapus szerint a válogatott tagjai kihozzák egymásból a legjobbat. „Nagyon érzem ezen a csapaton, hogy amikor a vízbe beugrunk, egymásra fókuszálunk, a legjobbat hozzuk ki egymásból, biztatjuk egymást, a jó értelemben adjunk egymás alá a lovat. Ezek nem látványos dolgok, de én nagyon érzem ezt. Jók is vagyunk minden poszton, de el is hisszük ezt magunkról, ami szerencsére idáig meg is mutatkozott. Mindenhol megálljuk a helyünket és senki sem akar többet nyújtani annál, mint amit neki kell, de a saját feladatát viszont mindenki százhúsz százalékosan meg akarja csinálni, a csapatért és egymásért. Ez nagyon jó egyensúlyban van.”
Nem tart a szerdai finálétól. „Én senkitől sem tartok, nem tartok senkit mumusnak. Rossz élményem nincs a görögök ellen, szeretem, mikor van dolgom, egy pozitív motiváció, amikor többet kell védenem. Már nagyon várom a döntőt. Nagyon jó a csapat és az egyensúly. A jót hozzuk ki egymásból. A rutinosabbak is nyitottak a fiatalabbak felé, akik elfogadják, hogy ha a tapasztaltabbak mondanak valamit, az nem azért van, hogy belekössenek, hanem azért, hogy segítsenek. Van egy nagyon jó lendület bennünk, ami mindenkire ráragad. Érzem magamban, hogy sokkal felszabadultabb vagyok, ezt egymásból váltjuk ki. Tegnap sem volt senki ráfeszülve. Szeretem az egész lendületet és érzést, ami jelen van és remélem, ez a döntőre is ki fog hatni, és tovább tudjuk vinni ezt a lendületet. Nagyon jó meccs lesz, várom.”
Vályi Vanda a fantasztikus siker után a csapategységet emelte ki. „Egy fokozattal feljebb tudtunk kapcsolni, ehhez az is kellett, hogy elfogadjuk, nincs forgatókönyve egy meccsnek, viszont igen magas fokozaton kell egy elődöntőt lejátszani. Önbizalommal és mindennel egymást segítve feljebb tudtunk lépni, mindenki hozzátette a magáét, segítettük egymást, ahol tudtuk, kiegészítettük egymást. Fontos az önbizalom, persze az egészséges önbizalom. Minden mérkőzésre úgy megyünk, hogy csak magunkkal foglalkozunk, magunkra koncentrálunk és ezt tudatosan magunkba építettük. Minden megy, ehhez az is kell, hogy az edzői stáb megalapozza a nyugalmat. Igazából semmi varázslat nem történik, csak magunkkal foglalkozunk, így jobban is érezzük egymást.”
Az olimpiai- és Európa-bajnoki bronzérmes, világbajnoki ezüstérmes játékos úgy véli, kellő önbizalmat adhat a spanyolok elleni diadal, mint ahogy az is, hogy Magyarország a csoportkörben egyszer már legyőzte a görögöket. „Megtaláltuk az összhangot. Tegnap még mindenki élt ebben a varázslatban, amiből senki sem akart felkelni, de megtettük és szeretnénk a holnapi döntőre átvinni ezt, úgy gondolom, a társaság erre képes is. Biztos vagyok benne, hogy bármi történik, mi mindent meg fogunk tenni, hogy ez ismét egy győztes meccs legyen. A görög egy nagyszerű csapat, valamennyit fiatalítottak, rengeteg az elemzés ellenük. hiszen sokszor csaptunk már össze a közelmúltban. Nehéz most kiemelni, mi lesz majd a kulcstényező, de fel fogunk készülni, a mai napunk erről fog szólni. Nem sokon fog múlni, de mi könnyebben megyünk bele az elődöntős meccsünkből, illetve abból, hogy a csoportban már megvertük őket. Ebből nem lehet kiindulni, viszont szerintem kell, hogy önbizalmat és stabilitást adjon érzelmileg.”
Vályi szerint akár még hetekig játszanának egymással. „Hinnünk kell egymásban, nem felejthetjük el, hogy semmit sem kell csinálnunk a saját dolgunkon kívül, csak azt eggyel jobban, mint legutóbb, és mindent bele kell adnunk. Nagyon szeretünk egymással játszani, tudom, senki sem szeretné, hogy vége legyen ennek a VB-nek, akár két hetet is játszogatnánk együtt, annyira élvezzük az egészet. Szeretném, ha ezt jól élnénk meg. Van egy nagyon jó és kellemes érzése az elmúlt pár hétnek, szeretném, hogy ezt holnap is bevigyük. Mindegy, mi lesz a vége, én mindenkire büszke leszek és szerintem mindannyian mosolyogva fogunk kiszállni a medencéből.”
Vanda a Fradi.hu-nak is nyilatkozott:
– Gratulálunk a döntőbe jutáshoz! Hogyan tudnád jellemezni a spanyolok elleni meccset?
– Nagyon élvezetes volt a mérkőzés, és azt gondolom, teljesen megéltük a pillanatot. Nem foglalkoztunk semmilyen külső körülménnyel – például azzal sem, hogyan alakult az első támadás: mi beadjuk centerbe, csavar, védés, aztán jönnek a spanyolok, ők is beadnak centerbe, gól. De ezen nem akadtunk fenn. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor vezettek. Nagyon jó érzés volt átélni ezt a meccset. Azért tudtunk így játszani, mert tényleg csak a saját játékunkra figyeltünk – egymásra és a csapatra –, minden mást kizártunk. Több fordulópont is volt, szerintem Tiba Panna gólja volt az egyik ilyen, amikor fej fölé lőtte, ahova a kapus már nem tudott nyúlni. Nem beszélve Szilágyi Dorka villanásáról, amikor a spanyolok időkérése után labdát szerzett, és félpályáról szerzett gólt, amivel már 5-1 volt nekünk. Ott úgy éreztem, hogy demoralizáltuk őket, és el is dőlt a meccs.– Rengeteg jó teljesítmény volt a csapatban, de mi kellett ehhez az óriási sikerhez?
– Mindenki hozzátette a magáét: szinte mindenki szerzett gólt, aki pedig nem, nagyszerűen védekezett. Neszmély Bogi pedig csodálatosan védett! Egyszerűen minden és mindenki a helyén volt – gólokkal, blokkokkal, labdaszerzésekkel, jó mozgással. A spanyolokon pedig látszott, hogy nem találnak fogást rajtunk, mert mindenhol összezártunk, és ha kellett, egymás helyére léptünk.– Ez lesz a harmadik világbajnoki döntőd, viszont 2022-ben Budapesten, majd 2024-be Dohában is ezüstöt szereztetek. Most ott lebeg a szemed előtt az arany?
– Beszélgettünk a lányokkal arról, hogy rendben, már biztosan van egy érmünk – de ezt szeretnénk aranyra „színezni”. Egyértelműen ez a célunk! Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a görögöknek nagyon erős csapatuk van. Kemény meccs lesz, de ugyanazt kell csinálnunk, amit eddig: fókusz, egység, koncentráció. Ugyanúgy szeretnénk megnyerni ezt a mérkőzést, ahogy a csoportkörben már sikerült egyszer nagy csatában győznünk ellenük 10-9-re, de nincs előre megírt forgatókönyv. Mivel nagyon jó az összhang a csapaton belül, szerintem meg fogjuk tudni oldani. Érzelmileg is stabilabb lett mindenki a torna során, és játékban is beletettük a maximumot. Szerintem ez bőven elég lehet a győzelemhez.
Leimeter Dóra
Az edzőink eddig is hangsúlyozták, hogy a védekezésből tudunk támadásokat építeni, de mostanra megérett a társaság arra, hogy meg is valósítsa. A blokkokkal és a védésekkel megkönnyítjük a saját dolgunkat, nyilván nem mindegy, hogy tizennégy gólt kell lőni a győzelemhez, vagy mondjuk elég csak tízet. Az emberhátrányos védekezésünkre is nagyobb hangsúlyt fektetünk, mert látjuk a tendenciát, hogy egyre több a kiállítás. Azt várja tőlünk a szakmai stáb, hogy a saját játékunkat erőltessük az ellenfélre, ne igazodjunk hozzá. Önbizalmat és tartást ad, hogy tudjuk, mire számíthatunk a másiktól, mert mindenki tartja magát a megbeszélt taktikához. Hosszú volt ez a két hét, sok minden változott az első meccsünk óta. Megnézünk, megbeszélünk egy-két jelenetet, a görögökkel egyébként is sokat játszottunk mostanában, szóval van miből válogatni. De azt is tudjuk, hogy a döntő mindig más, nem alapozhatunk a múltra. Ilyenkor már nem lehet, de nem is kell változtatni a taktikán, ami ezúttal kevésbé fontos, mint az akarat és a szív. Muszáj higgadtnak maradnunk, függetlenül attól, hogy mi vezetünk vagy a görögök, mert semmi jó sem sül ki abból, ha elkezdünk pánikolni. Azért nyilván izgatottak vagyunk. Ugyanakkor a döntőre is felszabadult hangulatban készülünk, nem most kezdünk el stresszelni azon, hogy itt vagyunk a világbajnokságon. Úgy szeretnénk játszani, mintha egy átlagos szerda délután kétkapuznánk a Margitszigeten. Az eddigi mérkőzéseinkre sem feszültünk rá, azt mondogattuk egymásnak, hogy csak vízilabdáznunk kell. Eddig nagyon bevált Cseh Sanyi szemlélete, a fiataloknak is sokat segít, hogy nincs rajtuk nyomás. Jól kiegészíti egymást a csapatban a fiatalság és a rutin. A spanyolok ellen is nagyon kellett az ő jó játékuk. Sokat jelent, hogy ezek a lányok nem élték át azt a sok vereséget, amit az elmúlt években elszenvedtünk Spanyolországtól. Bennük semmilyen rossz érzés nem volt előzetesen emiatt. Eleve a generációjukra is jellemző, hogy sokkal jobban tudják élvezni a pillanatot, nem görcsölnek rá. Ez nekünk, rutinosabbaknak is jót tesz, hatással van ránk, hogy Pannáék így állnak hozzá. Azzal, hogy ilyen gyorsan fölvették a ritmust, nagyon sokat tágult a taktikai repertoárunk. Több az éles szituációban is nyugodtan bevethető játékosunk, mélyebb lett a keretünk velük. Többet tudunk cserélni, így nem fogyunk el a meccsek végére.
