Pólósaink mesterével beszélgettek.

– Rafael Nadal visszavonulása és búcsúztatása kapcsán áttekintettem a pályafutását, olvastam, hallgattam a gondolatait. A 22-szeres Grand Slam-győztest soha nem egy újabb cím elnyerése motiválta, hanem a fejlődés, az előrelépés, hogy miként hozza ki magából a legtöbbet. Vízilabdában a Ferencvárossal két év alatt mindent megnyert, és történelmet írt azzal, hogy első magyar csapatként megvédték címüket a Bajnokok Ligájában. Edzői filozófiája hasonlatos lehet Nadaléhoz? Ennyi kupa után hogyan próbál megújulni, motiváltnak maradni, új célokat kitűzni?
– Érdekes, hogy Nadalt említi, mert nagy teniszrajongó vagyok, bár inkább Roger Federert szerettem, az ő könyveit olvastam, a gondolatait hallgattam, ugyanakkor tiszteltem Nadalt és ugyanígy gondolok erre. Nincs a bennem olyan, hogy megelégszem valamivel vagy ne volnék éhes a sikerre. Amikor azt mondom, szeretnék fejlődni és tanulni, leginkább a sikeres versenyzőkről, edzőkről, sportvezetőkről készült könyveket olvasom. Általában mások hibájából szeretek tanulni, az említett típusú könyveket olvasva kijegyzetelem, elsajátítom a fontosabb gondolatokat és próbálom összhangba hozni őket a saját edzői filozófiámmal, szívesen hallgatom azokét is, akik valamiért nem tudtak sikeresek maradni. Számomra motiválóak és előreviszik az edzői hitvallásomat. Nem álszerénység mondatja velem, hogy mindenkitől tanulni szeretnék, hanem tudom, soha nem lehetek edzőként tökéletes, de mindig lesznek új, motiváló eszközök és célok az életemben.

– Kicsit még vissza a teniszhez: Federer és Nadal esetében is igaz, hogy rákényszerítették a másikat, hogy jobbá váljon, kitolták a határaikat, elmentek a végsőkig. A Fradi esetében „segítenek” az ellenfelek mindig jobbá válni, vagy a csapat fejlődése, határainak kiszélesítése más módszerek eredménye?
– Elég sok negatív hangot hallunk vissza arról, hogy sokan nem szeretnék a sikerünket – ez eleve mozgósítóan hat, segít minket, mert minden ellenérzés átalakítható, mondhatnak ránk bármit. Az más kérdés, hogyan tudunk nemzetközi szinten is a csúcson maradni, látva, mennyire erősödnek az élcsapatok, ezért egy pillanatra sem állhatunk le – így a választ is megtaláltuk. Motiváltak leszünk a következő szezonban itthon és nemzetközi szinten is, bár a kettőt nem is választanám szét. Tisztában vagyok vele, hogy egyszer majd előfordul, hogy nem sikerül nyerni, de akkor úgy kell folytatni, hogy nem szeretnénk azt az érzést többet átélni, inkább azon dolgozunk, hogy ugyanezeket a sikereket éljük át.

– A folyamatos csúcsteljesítményhez saját magán kell felülkerekednie a Fradinak, mindig úgy játszani, hogy a végén győzelem álljon a kijelzőn? Önmaguk legyőzése, túlszárnyalása kell az állandó sikerhez, az újabb magasságok meghódításához?
– Az elmúlt évben kifejlődött a játékosokban az érzés, hogy mindig nyerni akarnak. Keveset beszélünk róla, de az önbizalom-építés egy játékos életében folyamatosan zajlik, és nélkülözhetetlen a nagy sikerekhez. Említek egy konkrét példát az elmúlt két évemből: Szolnokon játszottunk bajnoki mérkőzést és utolsó másodperces góllal nyertünk, borzasztó játékkal. Ha azt a meccset nem nyerjük meg, most nem itt tartanánk, már tavaly sem ott tartottunk volna, de az idei évben sem. Akkor elhitték a játékosok, hogy minden nehézségen úrrá tudnak lenni, folyamatosan fejlődött az önbizalmuk, ezáltal jobbak lettek. Azt gondolom, sokszor mentális tényezőkön dől el a vízilabda, 30-40 százalék a pszichológiai része, és nekünk ezeket sikerült kezelni… Tanulok, figyelem a csapatok életét, működését, a Manchester Citynél is figyeltem, hogy kedvenc edzőm, Pep Guardiola túlszerette a játékosokat és eljutott oda, hogy már nem nyertek. Lehet, hogy az ő és csapata példájával kezdem a szezont, mert így a játékosok elkerülik vagy megpróbálják átlépni a nehézségeket, ami előre fogja őket vinni. Két éve lettem másodedzőből vezetőedző, akkor a gyengébb pontokat próbáltam kivenni a csapatból, akin azt éreztem, nem viszi előre a többieket vagy nem megfelelő hozzáállással érkezik az edzésekre. Utána is tapasztaltam hasonlót, és próbáltam változtatni. Idén ha láttam is vagy néha előfordult ilyesmi, a jelzésemre azonnal érkezett a változás. Érdemes megfigyelni a Fradi vízilabdacsapatának alakulását, látható a koncepción, hogy 2001-es születésűtől 2008-ig a legjobb játszik az adott korosztályból a felnőttben és a legjobb játszott az utánpótlásban, van teljes mértékig saját nevelésünk. Folytatni akarjuk az átmenetet, tartani a szintet, építeni a tehetségeket. Bízom benne, hogy amit még az utánpótlásban megtanítottam a játékosoknak az elmúlt években – és én is tanultam –, hasznosítani tudjuk és együtt leszünk sikeresek a fiatalokkal, mert ez a magyar vízilabda jövője.

A teljes interjú: Demokrata