A csendes harcos, aki a pályán és azon kívül is a stabilitást keresi. Lehet vele együtt még valaki a Fradihoz igazol?
A futballvilágban nem ritkák a hangos tehetségek, de a legnagyobb tiszteletet gyakran azok vívják ki, akik nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítanak. Toon Raemaekers ilyen játékos. Egy csendes harcos, aki ha el is esik, mindig feláll, mint egy „keljfeljancsi”.
Karrierjében voltak kihívások, elakadások, de ezek sosem törték meg. Amikor taktikai okokból fiatalon kimaradt a kezdőből, nem sértődött meg, nem kereste a kifogásokat, hanem az edzőterembe menekült, ahol kétszer annyit edzett, mint a többiek. Mentalitása akkori edzőjére nagyon komoly benyomást tett nyilatkozata szerint.
Ugyanezt látták a Mechelennél, amikor a keresztszalag-sérülése miatt hosszú időre partvonalon kívülre került. Nem csupán a gyógytornát végezte el becsülettel, hanem a szakmai stáb szerint “hatalmas akaraterőről tett tanúbizonyságot”, és így sérülése után lett stabil kezdő a a korábbi KEK győztesnél.
A pályán Raemaekers fő fegyverei a fejpárbajok, a pontos szerelések és a kiváló játékolvasás. A védelemben kevesen passzolnak olyan precízen, mint ő, hosszú passzokra is szívesen vállalkozik, mindezt segíti, hogy a Lierse-ben eredetileg középpályásként kezdte pályafutását.
Magánéletében is a stabilitás jellemzi. Évek óta egy párt alkot Silke Baccarne-nal, a 25 éves belga kapussal, akivel egyidőben igazoltak a Mechelenhez. Silke az elmúlt szezont a holland Fortuna Sittardban töltötte, ám most elbúcsúzott holland klubjától.
Toon szabadidejében szívesen túrázik az Ardennekben, főleg kutyájával. De nemcsak a hegyekhez érez közelséget, hanem az emberekhez is: gyakran szerepel helyi jótékonysági focitornákon. Nem csoda, hogy a szurkolók szemében nemcsak egy játékos volt, hanem emberi tulajdonságai miatt is szimpatizáltak vele.
Szellemisége alkalmassá teszi arra, hogy a Fradiban is kedvenc legyen, reméljük erre majd a játékával is rászolgál.






