Ma 60 éve óriási győzelmet aratott a Fradi, mai ésszel szinte felfoghatatlan sikert.
A menetelés részletei testvérhonlapunk, a Fradi internetes történelemkönyve, a Tempó Fradi! alapján nyomon követhető. Mi ezért most elsősorban arra koncentráltunk, hogyan fogadták a Juvénál és a Manchester Unitednél a váratlan vereséget.
A siker értékét 3 dolog különösen kiemeli:
1. A Ferencváros által legyőzött klubok. Két könnyebb ellenfél (már amennyire egy osztrák vagy cseh csapat könnyű lehet…) után egy fantasztikus a névsor: AS Roma, Athletic Bilbao, Manchester United, Juventus (idegenben, egy meccsen).
2. Mindezt a Fradi itthoni ellenszélben érte el.
3. Ez az egyetlen európai kupasiker, amit magyar csapat elért.
De nézzük, hogyan tekintettek a vereségre Angliában és Olaszországban!
A Manchester Unitednél a Fradi ellen 3 olyan játékos lépett pályára, aki egy évvel később világbajnok lett és ez volt az egyetlen olyan csatársor, amelyben 3 aranylabdás (Law, Best, Bobby Charlton) játszott. Abban az évben megnyerték a bajnokságot és céljuk a BEK (mai néven Bajnokok Ligája) győzelem volt, ami össze is jött nekik 1968-ban.
Ezért érthetően csalódottak voltak, viszont a legendás edző, Matt Busby később úgy látta, hogy Magyarországon alapozták meg a későbbi BEK sikert, így nyilatkozott: „Budapesten tanultuk meg, hogyan kell higgadtan játszani nyomás alatt.” Hozzá kell tenni, hogy ő már az első, United győzelmet hozó angliai meccs után is dicsérte a Fradit: „A Ferencváros kulturált játéka komoly benyomást tett rám, különösen Albert, Mátrai és Varga játéka tetszett.” Minden idők egyik legnagyobb futballzsenije, George Best viszont akaratán kívül a Fradi szurkolókat dicsérte, amikor kiemelte, hogy nem hallották egymást, olyan hangzavar volt az akkori Népstadionban.
Ezután következett a döntő, egy meccs a Juve ellen idegenben. Nem akármilyen kihívás. Hogy miért kellett egy meccsen eldönteni? Mert a Fradinak le volt kötve már egy amerikai túrája, amit az elvtársak nem akartak lemondani, kellett a dollár…
Érdekes időszaka volt a Juvénak, ’60-ban még dupláztak, ’61-ben is bajnokok voltak, de utána évekig nem nyertek semmit. 1964-ben éppen azért nevezték ki a paraguayi születésű Heriberto Herrera-t, hogy tegyen rendet. Így jutottunk el a VVK döntőig, ahova az Atletico Madrid kiverésével kerültek. A Juve történetével foglalkozó több könyv is kiemeli, hogy többek között a VVK döntő győzte meg a vezetőséget, érdemes esélyt adni Herrerának. Akinek volt bátorsága az extraklasszis, de futni nem akaró Sivorit kihagyni a csapatból és harcos, sokat futó csapatot épített fel. Borzongató olvasni ezeket a sorokat: egy Juventusnál egy tisztes hazai vereség a Fradi ellen azt jelentette, hogy érdemes bízni az edzőben… Meg is hálálta a bizalmat, hiszen nyár végén megnyerték az Olasz Kupát és ’67-ben megszerezték a bajnoki címet!
Nem véletlen jegyezte meg Vittorio Pozzo, a korábbi kétszeres világbajnok olasz szövetségi kapitány: „A Ferencváros diadala felülmúlja a régi Közép-európai Kupa-győzelmeket, mert sokkal erősebb ellenfeleket győztek le!”
Ilyen csúcson volt akkor a Fradi. Dicsőség az akkori hősöknek!
