Sünivel beszélgettek.

Most már kétszeres Bajnokok Ligája-győztes vezetőedző vagy, másodedzőként is nyertél BL-t, tehát bőven van összehasonlítási alapod. Igaz az, amit szoktak közhelyként hangoztatni, hogy megvédeni nehezebb az ilyen címeket, mint megszerezni?
Mindig azt mondom, hogy ezek inkább megfogalmazásbeli kérdések. Összességében mindegyik egy adott évhez tartozik, és az adott esztendőnek a megszerezhető trófeáihoz, sikereihez, azokat pedig mindig nehéz megszerezni. BL-t mindig nehéz nyerni, de úgy gondolom, azt sem mondhatják, hogy bajnokságot könnyű nyerni, mert senki nem látja, amikor a játékosaim a hétköznapokban dolgoznak.

Miben lehet más az a munka, amit ti végeztek el?
A többi klubnál is dolgoznak, soha nem arról van szó, hogy mi többet melóznánk a többieknél. Az a célom és filozófiám, hogy szisztematikusabban dolgozzunk. Van egy gondolatom, és hogyha azt megpróbálom sikerre vinni, akkor eredményesek tudunk lenni Magyarországon és nemzetközileg is. Sohasem tagadtam, hogy egészen kimagasló csapatom van, de ha visszanéznénk arra az időre, amikor két évvel ezelőtt kineveztek vezetőedzőnek, akkor nem gondolta volna senki, hogy idáig eljutunk ezzel a csapattal.

Arra nem, hogy eljuttok ilyen magasságokba, vagy hogy már az első két szezonodban tripláztok, benne két BL-győzelemmel?
Lehet, hogy úgy gondolták, én leszek a gyenge láncszem, úgyhogy legalább nem rontottam el. A játékosok nyerik a mérkőzéseket és a címeket, ha egy edző magáról kezd beszélni, az mindig tévút. A játékosok a sikeresek, és ők tesznek engem is valamennyire sikeressé. Ez egy közös út, amiben mi együtt fejlődünk, ők minden nap jobbak lesznek azáltal, amilyen munkát elvégeznek, és engem is arra ösztökélnek, hogy jobb legyek, és tanuljak a vízilabdán meg a sporton belül. Nem is a vízilabda tanulásáról szoktam beszélni, bár azért azt elmondhatom, hogy annyi edzést talán senki nem nézett meg, mint én. Azt nem is mondanám, hogy mérkőzéseket, mert én igazándiból edzésekre szerettem járni, és annyi foglalkozásra mentem el, amennyire csak lehetőségem volt. Amikor még utánpótlásedző voltam, az összes utánpótlás válogatott korosztályhoz elmentem, megnéztem az edzéseket, mert tanulni szerettem volna.

Sőt, előfordult, hogy szombatonként a KSI bajnokiján futottunk össze a Komjádiban, mert figyelemmel kísérted a korábbi játékosaid szereplését is.
Ez pontosan így van, mert szeretem a vízilabdát, és szeretek belőle tanulni. Úgy gondolom, hogy nem is a vízilabda fejlődése visz előre, hanem a sport, meg a sporthoz való viszony, és az embereknek a gondolkodása a sportról. Beszéltünk már arról korábban is, hogy milyen könyveket olvasok. A könyvtáramat a sportolókról, edzőkről, sportklubok felépítéséről szóló kötetek teszik ki, és azokról szeretek olvasni. Ezekből lehet a legtöbbet tanulni!

Mondanál példákat?
Nagyon szerettem Sir Alex Ferguson, vagy Arsene Wenger könyveit. Ezeket mindenféle érzelem nélkül olvasom, mert nem az számít, hogy kinek szurkolok, hanem az, hogy mit tudok tőlük tanulni. Most éppen Pep Guardiola könyvét olvasom, meg Johan Cruyffét. Erről úgy gondolkodom, hogy a sportvezetők és az edzők esetleges hibáiból, meg a sikereiből szeretek tanulni, és ezek mindig meghatározzák a sportról alkotott hitvallásomat. Mondok egy példát, előttem van a Manchester City felemelkedése és valamilyen szinten az idei bukása is, ami tanulságos folyamat. Kérdéses, hogy egy edző meddig szerethet bele a játékosaiba, és hol kell tudnia elengedni egy-egy játékost akár olyan áron is, ami fájdalommal jár, mert nagyon megszereti a játékosokat, viszont a csapat sikeréhez meg szükség van erre. Úgyhogy ezek mind tanulságosak, hasznosak, és sosem gondolok arra, hogy nem lehet esetleg fejlődni vagy tanulni a sporton, meg az edzői karrieremen belül.

Ha már a Manchester Citynél tartunk. A City keretének elöregedése mellett a legfőbb probléma ott az volt, hogy súlyos sérülése miatt szinte a teljes szezonra kidőlt a csapat játékának alfája és ómegája, az aranylabdás Rodri. A te Fradidnak ki a Rodrija, akinek a kiesése alapvetően határozná meg az együttes szereplését?
Ha a tavalyi szezont nézzük, akkor lehetett volna Manda. Vámos Marcit többek között ezért is hoztuk vissza tavaly, hogy ha Mandának a teljesítménye, motivációja bármikor nem érte volna el azt a szintet, ami szükséges a folyamatos szinten tartáshoz – amivel soha nem volt gond -, vagy sérüléssel bajlódna, akkor viszonylag könnyedén megoldanánk ezt is.
Az meg a legideálisabb, hogy ha mindketten kimagaslóan teljesítenek, szerencsére így volt ez ebben a szezonban. Mondom ezt úgy, hogy ugyanerre a pozícióra már ott van Nagy Ákos is, aki ha kételkedett abban, hogy mennyire jó helyen van a Ferencvárosban, azt hiszem, az idei év után nem kételkedik. Sok BL-meccsen játszott, európai Szuperkupa döntőn, és a Final Fouron kívül az összes fináléban is. Nagyon szeretem őt, sokat fejlődött, és kifejezetten nehéz volt kihagyni egy-egy BL meccsen, jövőre viszont kihagyhatatlan lesz, egészen addig, amíg a hozzáállása ugyanilyen marad.

Neked ebben a szezonban milyen nehézségekkel kellett megküzdened? Ezt a nagy létszámú keretet menedzselned, rotálnod kellett, minden mérkőzésről maradtak ki játékosok, akadt olyan parti, amelyen akár hat világbajnok ült a lelátón.
A játékosok kihagyása a keretből sosem egyszerű, de láthatóan szükség van a folyamatos rotálásra ezen a szinten. Valamint kérdéses, hogy mennyire sikerül motiválni a játékosokat a Bajnokok Ligája győzelem után, de az első edzés után már azt láttam, hogy nagyon profin állnak hozzá, és nem volt bennem sok kétely. A Szuperkupa – hasonlóképp a tavalyi szezon menetéhez, ahol a Magyar Kupa siker hozta meg a lendületet -, adta meg az alaphangot az évre, nagyon jókor jött, sikerrel tudtuk venni, és az adott egy lökést a csapatnak. Plusz olyan visszajelzést is, hogy akár már egy-másfél hónap után jó úton járunk. Nyilván tele van nehézségekkel egy év, amiről sokan nem is tudnak. Nehézséget jelentett például az, hogy Somát januárban nem engedtük el a Világkupa-selejtezőre – egyeztetve Zsolttal -, mert rehabilitáción volt, és egyszerűen nem lett volna értelme. Láttuk, hogy milyen edzésmunkát tud végezni, nagyon magas szintűt, viszont azt nem tudta állandósítani, hiszen volt olyan, hogy egy bizonyos periódusban egymás után két edzést nem tudott megcsinálni a sérülése miatt.

A Novi Beograddal vívott döntő egyik ikonikus pillanata volt, amikor Fekete Gergő a harmadik negyedben lőtt egy lefordulásgólt. A szezon utolsó, 49. mérkőzésén, a legfontosabb meccsen.
Nagyon érdekes, hogy ezt mondod, ugyanez volt a fejemben. Tudtuk, hogy mi fog következni, tudtuk, hogy verekedni fog a Novi, tudtuk, hogy az összes fórját ellövi egyből, hiszen ezt a példát látták a Vasastól is a bajnoki döntőben, és a Vasasnak láthatóan bejött. Csak annyit kértem mindkét szünetben, hogy emeljük a sebességet bármi áron. Tehát a labda megszerzését követően már az első pillanattól kezdve nagy sebességgel induljunk el. A Novi próbálta lassítani a játékot, viszont mi próbáltuk tovább emelni a sebességet, és egyébként, ha beszélünk a vízilabda újításairól, akkor itt megállhatunk.

Remélhetőleg a mondandód összefügg az előző felvetéssel!
Úgy gondolom, hogy ez a Ferencváros az elmúlt két évben eljutott oda, hogy támadásban meg tudjuk lőni azt a gólszámot, amely bárki ellen elég lehet a győzelemhez. És olyan rendezetlen védelem elleni támadásokat tudunk kialakítani, ami nem jellemző a magyar vízilabdára. Ebben óriásit léptünk előre, és láthatóan egyébként a csapatok egyelőre nem tudnak reagálni rá. Próbálnak, hellyel-közzel sikerült is, de ha a csapat ezen a szinten négy negyeden keresztül csinálja ezt, akkor nagyon nehéz minket legyőzni.

Szakadjunk el kicsit a szakmától! Készítettek egy nagyon vicces videót arról, amikor Mucsi Zoltán színész részt vett egy edzéseteken. Ez a te ötleted volt, ugye?
Igen, de el kell, hogy mondjam, nagyon nehezen indultam el ezzel a témával, mert nem akartam bohóc lenni, hogy a Savona elleni meccs előtt elkezdjük magunkat hype-olni. Nem hype-olni kell, hanem a marketinget meg a médiát erősíteni a vízilabdán belül, és ebben mindig próbálunk lépéseket tenni. Kapával nagyon jó a viszonyom, és amikor megkértem, és elhívtuk egy megbeszélésre, akkor azt mondta, hogy miattam barátilag elvállalja. Elképesztő visszajelzések érkeztek, szombat reggel ennyi üzenetet még nem kaptam, győzelem után sem. Nyilván ő pontosan tudja a helyét ebben a történetben, fantasztikusat alakított. Kicsit próbáltuk kimozdítani a vízilabdát abból a megszokott, unalmas hétköznapi interjúkból, hogyan készülünk egy mérkőzésre. Eljött a Savona elleni meccsünkre, és megmozdította a közeget, a meccs előtt, alatt is folyamatosan megtalálták az emberek.

Tavaly ilyenkor is beszélgettünk, akkor azt mondtad, az a célod, hogy végrehajtsd a Fradiban, amit a Recco csinált. Az olaszok a BL belgrádi négyes döntőjét sajátították ki az ott aratott három győzelemmel. Ti most kettő per kettővel álltok a máltai Final Fourokkal. Jövőre meglehet a triplázás?
Reális esélyünk lehet, úgy gondolom, hogy nem lettünk gyengébbek, erősebbek leszünk, hiszen a fiatal játékosok egy évvel több rutinnal, tapasztalattal, sikerrel – és néha kudarccal – a hátuk mögött vágnak neki. Annak, hogy több kihívó lesz, örülünk. Annak is, hogy visszatér a BL mezőnyébe a Recco. Egész gyorsan fogunk vele találkozni, a Szuperkupáért meccselünk majd. Nem is azt mondanám, hogy az az érdekesség, hogy ki szeretnénk sajátítani Máltát, bár én így fogalmaztam az első BL-győzelem után. Még az első megbeszélésemen mondtam a csapatnak, hogy azt szeretném elérni, hogy ugyanazt a profi légkört kialakítsuk, ami a Reccónál van. Nos, a Ferencváros sosem volt annyira profi, mint ebben a két évben. A játékosok úgy jönnek az edzésekre, mintha külföldön játszanának, a magyarok tudják, hogy ez egy olyan élethelyzet, ami külföldön sem nagyon imitálható. El kell menni egyszer-egyszer külföldre a magyaroknak játszani, hogy megtapasztalják, milyen ez, de a Ferencvárosban vízilabdázni egészen nagy érték lett az elmúlt években. Arra vagyok talán a legbüszkébb, hogy eljutottunk a Recco szintjére. És úgy gondolom, hogy ez tényleg nem csak az anyagi lehetőségekről szól, mert nagyon sok csapat próbálta ezt sokkal magasabb költségvetésből és mégsem sikerült senkinek a Reccón kívül, egészen idáig. A Reccótól picit annyiban különbözünk, hogy próbáljuk ezt emberséges közegben megteremteni. A játékosoknak érzelmei vannak, nem gépek, bukhatnak, történhet velük bármi bármikor, viszont minden nap úgy kell őket kezelni, hogy ők is emberek. Szeretettel kell állni hozzájuk, hiszen ők is így állnak hozzánk.

A teljes interjú: EuroSport