Eldar azt is elmondta, hogy egy bekeretezett Fradi-mez is kerül majd a szülővárosában berendezett kis „múzeumba”.

– Hat év után intett búcsút a Ferencvárosnak: annak idején gondolta volna, hogy ilyen sokáig marad?
– Nem szeretem a változatosságot. Előző állomáshelyemen, Csehországban is hosszú ideig kitartottam. Fiatalon kerültem a Slováckóba, 16 múltam amikor belevágtam a kalandba. Ott is szerettem élni, hét esztendőn át játszottam a cseh bajnokságban, és büszke vagyok rá, hogy a Ferencvárosban is ilyen hosszú időt tölthettem el.

– Nem hiányzik majd Budapest?
– A magyar főváros nagyszerű hely, jó volt ott élni, a Ferencváros kiváló klub, nem lehet okom panaszra.

– Tudja, pontosan hány NBI-es mérkőzésen lépett pályára?
– Az biztos, hogy több mint száz volt… Az elmúlt idényben az egyik barátom adatait néztem éppen az egyik internetes oldalon, amikor gondoltam, ránézek a saját statisztikáimra is, és akkor léptem át a százat.

– Százhuszonhárommal zárt. Ennyi meccs között van kedvenc?
– Friss az emlék, talán a legutóbbi győri mérkőzésünket mondanám, rendkívül feszült hangulatban készültünk, azon az összecsapáson múlt a bajnoki címünk. Óriási volt a boldogság a lefújást követően, és végül kiderült, hogy én a hat év alatt szerzett hat bajnoki címmel távozhatok a Ferencvárosból.

– A nyáron lejárt a szerződése, de a Ferencváros nem is marasztalta?
– Leültünk beszélgetni, de konkrét szerződést nem kínált a klub. Közben befutott az orosz ajánlat, anyagi szempontból pályafutásom legjobb szerződését tették elém. Miután fiatalabb én sem leszek, a jövőmre is gondolnom kell, elfogadtam a Baltyika ajánlatát. Izgalmas kihívás vár rám.

– Szerhij Rebrov edzősködésekor érkezett a Ferencvároshoz, dolgozott rövid ideig Peter Stögerrel, majd Sztanyiszlav Csercseszovval, Máté Csabával, Dejan Sztankoviccsal, Pascal Jansennel és Robbie Keane-nel is. Melyikük volt a legnagyobb hatással önre?
– Mindenkivel megtaláltam a közös hangot. Büszke vagyok rá, hogy a hosszú évek alatt egyetlenegy edző sem jött oda hozzám, és mondta azt, Eldar, nincs szükségem rád… Minden tréner számított rám, előfordult, hogy kikerültem a kezdőcsapatból, de ilyenkor sem sértődtem meg, dolgoztam az edzéseken. Ilyen a személyiségem, sohasem adom fel. Talán ennek is köszönhetem, hogy ilyen sok időt tölthettem eddigi klubjaimban. Ám ha mindenképpen ki kell emelnem a vezetőedzők közül valakit, Szerhij Rebrovot és Sztanyiszlav Csercseszovot mondanám. Előbbivel a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutottunk, utóbbival dupláztunk egy idényen belül, bajnoki és kupaaranyat is nyertünk.

– Mire a legbüszkébb a Ferencvárosnál töltött időszakból?
– Nyertem hat bajnoki címet, kupaaranyat a Fradival, a sok-sok nemzetközi kupamérkőzésről, selejtezőről ne is beszéljünk. Képtelenség ezek közül egyet is kiemelni.

– Fradi-mezt visz magával emlékbe?
– Mi az hogy! Érmeimet, különböző relikviáimat odahaza, Boszniában őrzöm, szülővárosomban, Tuzlában külön szobát rendeztem be. Kisebb múzeumnyi emléktárgyam van, az egyik szobában csak az érmeim és a több tucatnyi mezem van. Némelyik dresszt be is kereteztettem, és úgy tettem ki a falra. Az a szoba karrierem múzeuma, ha belépek, számtalan emlék ugrik be. A legféltettebb kincsem a Lionel Messitől kapott dressz, Barcelonában cseréltem el vele, amikor a Fradival a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepeltünk. Ám van Zlatan Ibrahimovictól vagy éppen Edin Dzekótól is mezem. Ami biztos, hogy a Ferencváros meze is bekeretezve kerül fel majd a falamra.

A teljes interjú: NSO