Többek között az új MLSZ szabályozásról is kérdezték Kubatov Gábort.

Sok százra tehető azoknak a felvidékieknek a száma, akik rendszeresen járnak a Fradi meccseire, de az egész Kárpát-medencében nagyon fontos, erős nemzeti szimbólum. Sok esetben a magyarságtudat kifejező eszköze a külhonban. Hogy látja a Ferencvárosi TC szerepét és a fradizmus helyzetét jelenleg?
Érdekes a Fradi története párhuzamba állítva a magyar történelemmel. Amikor 1939-ben ki akarták zárni a zsidókat az NB1-ből, a Fradi volt az egyetlen csapat, amely tiltakozott. A kommunizmus idején mi voltunk az ellenállás központja, aztán néhány évvel ezelőtt, amikor a Fradi-tábor március 15-én kitette Petőfit, hogy Tiéd vagyok, tiéd, hazám, a globalizmus ellen szólt. Azt mondják ránk, hogy ez a klub mindig lázad. Pedig nem. Csak mi a normalitás pártján állunk. Azt gondolom, a külhoniak azért kötődnek erősebben a Fradihoz, mert a kisebbségi lét is hasonló magatartást igényel, mint ami a jelmondatunk: küzdeni mindig, feladni soha! De közben, hála istennek, jeleskednek a határon túli magyar klubok is, a DAC, a Sepsi az OSK, a Topolya, a Csíkszereda és Észak-Komárom. Így a sport identitáserősítő hatása bővült, sőt közvetlenebb formában ölt testet. Nem véletlenül támogatta ezeket a projekteket a magyar kormány.

A Csíkszereda felkerült a legfelső román ligába, a Sepsiszentgyörgyi OSK sajnos 8 év után búcsúzni kényszerült. A Felvidéken a DAC mellett idén játssza első szezonját az I. ligában Észak-Komárom csapata, Délvidéken pedig a Topolya ér el megsüvegelendő eredményeket. Ugyanakkor kevés magyar játszik ezekben a csapatokban. Az MLSZ éppen most léptette életbe azt a szabályt, hogy legalább 5 magyarnak mindig a pályán kell lennie. Előnyére lesz ez a magyar futballnak?
Velünk, akik hét éve folyamatosan megnyerjük a bajnokságot, zsinórban hatodszor jutottunk be valamelyik európai csoportkörbe vagy a főtáblára, és klubszinten a legtöbb játékost adjuk hazánk válogatottjának, nos, velünk erről senki sem egyeztetett. Szerintem sajnos nincs ennyi tehetséges, jó minőségű magyar játékos. Célunk, hogy a nemzetközi mezőnyben minél magasabb szintre jussunk. Én úgy gondolom, az már a minimum, hogy a Fradi benne legyen Európa 50 legjobb csapatában. Nem könnyű ezt hosszú távon fenntartani, s ehhez európai minőségű játékosok kellenek. Az a gondunk, hogy a magyar válogatott utánpótlás csapatai lemaradásban vannak, ám sokak szerint ezeket a fiatalokat kellene bedobni a mélyvízbe. Ha azonban a csapat rosszul teljesít és a szurkolók csalódnak, akkor elkezd csökkeni a futballozni akaró gyerekek száma, a meccsre járók száma és az egész magyar labdarúgás elkezdi elveszíteni a jelentőségét. Vagyis kezdhetjük az egészet elölről. Szóval nagyon óvatosan kell ezzel bánni, és nagyon tudatosan kell meghozni a döntéseket. Egy magyar játékos verekedje ki a helyét a kezdő csapatban. Legyen jobb, mint egy külföldi. Ott van Tóth Alex története, aki be tudott kerülni a kezdőbe. Mert jobb volt, mint a külföldi játékostársa. Ez a fajta kvótarendszer bődületesen felviszi a labdarúgók árát. Jelenleg 60 olyan játékos van az NBI-ben, aki a Fradiban nevelkedett. Szóval, mi hozzátesszük a magunk részét így is. A kérdés az, hogy ez nemzetközi szinten mire elég. A Paks esetében szép képet mutat a csak magyar játékosokat felvonultató koncepció, de látjuk, hogy mire elég. A Fradinál ez édeskevés, mert nemzetközi szinten is győzni akar. Vagy megnézhetjük a Vasast, kiváló játékosokat vittek oda, mégsem jött össze nekik idén sem a NBI-be való visszakerülés.

Tervezik-e esetleg további szatellit klubok bevonását határon túlról?
A külhoni utánpótlás még mindig kihasználatlan erőforrás a magyar sport számára. Toborzásokra szoktak járni a Felvidékről is, egyelőre, sajnos nem maradt meg senki, de igazából ennek a koncepciónak a megvalósítása a Puskás Akadémia feladata. Szerintem ezen a téren jó úton jár a magyar labdarúgás, de azt tudatosítani kell, hogy egy ilyen rendszerbe bele kell tenni 10-15 évet, hogy eredményt hozzon. Az FTC utánpótlás nevelése a sok útkeresés után most kezdi kitermelni azokat a játékosokat, akiket már be tudunk építeni az első csapatba: Tóth Alex, Kaján Norbert, Madarász Ádám, Varga Ádám és még sorolhatnám a neveket. De nem elég, ha csak a klub akarja, nem elég, ha jó az infrastruktúra, a játékosnak is maximálisan akarnia kell. Ha nem akarja az átlagnál jobban, akkor nem lesz az átlagnál jobb játékos. A Fradiban pedig az átlagnál jobb játékosnak kell lenni!

Gratulálunk a bajnoki címhez, pontosabban címekhez, ugyanis számos szakosztályban sikerült idén is bajnoknak lenni. Kéziben és vízilabdában uraljuk is az európai mezőnyt, fociban is pár éve jártunk már ebben a magaslatban. Jövőre újra ott lesz-e a csapat?
Elnökként nem tudok másra gondolni, mint hogy minden csapatunkkal, minden sportágban bajnokok akarunk lenni. Ez pedig a focira is igaz. A BL-főtáblához ugyanakkor szerencse is kell, ráadásul tavaly megvolt ez is, mégis elrontottuk, nagyon elrontottuk. Érdemes tudni, hogy a BL-t 1 milliárd eurós költségvetés alatt nem lehet megnyerni. Mi 50 millió euróval vágunk neki ennek a „kalandnak”. Hiába mondják, hogy nem a pénz focizik a pályán, de a megszerezhető játékosok annyival jobb minőségűek, hogy ezt a különbséget már nem lehet áthidalni. Ennek ellenére évek óta végrehajtjuk azt a bravúrt, hogy bár még a Konferencia Ligában is szinte a legkisebb költségvetéssel rendelkezünk, mégis, mint egy kígyó, bele tudunk marni nagyobb csapatokba és tudunk meglepetéseket okozni. Úgy gondolom, ez a magyar virtusnak köszönhető. Jelen költségvetés mellett nekünk az Európa Liga a realitás, a Bajnokok Ligája az extra. Az néha összejön, mint egy jutalom.

És mi a helyzet a többi szakosztállyal?
Vízilabdában a lányok és a címvédő férfiak egyaránt Final Four szereplők a BL-ben. Az, hogy mindkét csapatunk oda tudott érni, először történt meg, miközben a női szakosztály mindössze hat éve alakult. A férfi vízilabda csapat úgy nyerte meg tavaly a BL-t, hogy csak a 3. legnagyobb költségvetéssel rendelkeztünk. Idén minden esély megvan a címvédésre! [ez azóta sikerült is, az interjú a Final4 előtt készült]. A férfi kézilabdával idén felkerültünk a dobogóra. A lányok megnyerték a kupát a Győr ellen. Itt egyébként komoly átalakulás zajlik, mert most kezdjük alkalmazni azokat a technikákat, amiket a fociban már régen használunk, ez pedig a tudományos, szakmai háttér. A futballban megszerzett mérési, elemzési, orvostudományi ismereteket próbáljuk beépíteni a kézilabdába is. Ez nagyon sok időt vesz igénybe, ráadásul szakítanunk kellett azzal, hogy csak magyar játékosokkal dolgozzunk. Hoztunk nemzetközi klasszis játékosokat is. Két éve célul tűztük ki, hogy öt éven belül BL-t akarunk nyerni. Idén egyetlen gólon múlott a Final Fourba jutás. Ami azért különösen fájdalmas, mert ugye a MVM Dome-ban van a négyes döntő, így gyakorlatilag hazai pályán játszhattunk volna.

Tehát nincs pardon, mindenhol a maximumot kell teljesíteni.
Azt kell megértenie mindenkinek, hogy a Fradi nem tud félig csinálni valamit. A Fradinak a DNS-ében van, hogy bajnok akar lenni. Ez a fradizmus lényege. Akkor is, ha kisebbek vagyunk az ellenfeleinknél, elszántságunkkal, akaratunkkal, hősies, harcias küzdelmünkkel, diadalmaskodni akarunk és tudunk. Ezért becsülöm a külhoniakat is, mert bennük is ott van ez a mentalitás. És ezzel a Ferencváros jó példát mutat az egész nemzetnek.

Sok támadás éri a klubot az állami támogatások miatt, holott a Fradi az egyik leginkább önfenntartó klub, amely profitot is termel.
A sport az oktatás és a kultúra része. Ha valóban hiszünk ebben, akkor nem lehet számonkérni az állami pénzeket, hiszen természetes, hogy egy kormány áldoz erre. Ha azt vesszük alapul, hogy milyen szerepet tölt be a Ferencvárosi Torna Club a magyar sportban és milyen hatással van a társadalomra, akkor ez az állami támogatás teljesen jogos. Az államnak is fontos, hogy az oktatásba, a kultúrába és a sportba fektetett erőforrás világszínvonalra törekedjen. Igen, van a Fradiban állami pénz. Ha röviden akarom megfogalmazni, akkor az UEFA 30 százaléknyi állami támogatást engedélyez, és ennek mi bőven megfelelünk. A többit a piacról szerezzük meg, miközben versenyezni kell, mondjuk egy német csapattal, ahol az ország mérete és a gazdaság teljesítménye jóval nagyobb. Nézzük csak a Groupama Aréna, vagy az MVM Dome üzemeltetését. Ez a két komplexum arra példa, hogy egy klub miként tudja a pénzt hatékonyan felhasználni. Én pedig nagyon büszke vagyok, hogy hasznot termel, amit be tudunk építeni a klub működésébe. Az állam pedig jól jár.

A teljes interjú: Ma7

(Köszönjük Lurkó jelzését!)