Hornyák Zsolt szerint április elején úszott el az aranyérem megszerzésének lehetősége.

– Csalódott az elmaradt bajnoki cím miatt?
– Ha a Ferencváros kikapott volna Győrben, mi pedig nem verjük meg a Diósgyőrt odahaza, alighanem lefordulok a kispadról. Nem tudom, akkor mihez kezdtem volna magammal. Így az utolsó fordulóban azonban már nem a saját kezünkben volt a sorsunk, mi a magunk részét megtettük.

– Az utolsó forduló előtt látott még rá egyáltalán esélyt, hogy az FTC kikapjon az ETO otthonában?
– Őszintén mondom, nem foglalkoztam a győri mérkőzéssel. A kispadon szándékosan nem figyeltem azt a meccset, a stáb tagjait is arra kértem, próbáljunk csak a saját találkozónkra összpontosítani, ne nyomogassák a telefonjukat, ne nézzék az eredmény alakulását. Nem tudom, hogy a pályán a játékosok megneszeltek-e végül valamit, de néhányukon azt láttam, mintha beletörődtek volna, hogy ebből nem lesz aranyérem.

– Volt olyan forduló, amely után öt ponttal vezettek a Ferencváros előtt. Végül hol úszott el az aranyérem megszerzésének lehetősége?
– Talán április elején, amikor az MTK-t nem vertük meg odahaza, egy egy lett a vége, a következő fordulóban pedig úgy kaptunk ki Győrben, hogy az első félidőben három-négy nagy helyzetünk volt. Ha azt a két meccset behúzzuk, meglehet, minden másként alakul. Persze utólag könnyű okoskodni, az is lehet, hogy akkor más találkozókon mentek volna el pontok. Ezt nem lehet tudni. Mindenesetre az vigasztal, hogy az egész idényt vizsgálva játékban fel tudtuk venni a versenyt a Ferencvárossal.

– A hat év alatt a mostani volt a legjobb, legerősebb Puskás Akadémia?
– Most tudtuk a legjobb csapatot összerakni. Ez volt az eddigi legkiegyensúlyozottabb teljesítményünk egy idényen belül. Ennek is volt köszönhető, hogy a Ferencváros közelében voltunk egészen az utolsó fordulóig. Nem voltak kilengések, mint a múltban, két-három gyenge mérkőzés. Most egy-másfél meccsünk volt, amellyel nem lehetek elégedett.

– Az NBI-ben ön a legrégebb óta regnáló vezetőedző. Mi a titka?
– Az öltöző a családom. A játékosokra, a klubnál dolgozókra úgy tekintek, mint a hozzám legközelebb állókra. Év közben több időt töltök velük, mint a feleségemmel és a gyerekeimmel. Az öltöző hangulata mindent meghatároz, azon áll vagy bukik a siker.

– Sokszor humorral oldja a feszültséget. Ilyen trükkök kellenek a hétköznapokban?
– Az öltözőben lehet poénkodni, viccelődni – sőt sokszor kötelező is –, ám a pályán nincs pardon, nincs mellébeszélés. Nekem az a legnagyobb elismerés, hogy a játékosok hisznek bennem, beállnak mögém a sorba. És immár a Ferencvárossal is felvesszük a versenyt.

A teljes interjú: NSO