A Paks kapusát és támadóját kérdezték a mai bajnoki előtt.
Szappanos Péter
Aki ismeri Bognár Györgyöt, az tudja, hogy nem a dupla Fradi-meccs miatt vannak kétedzéses napok. Ha most egy másodosztályú csapattal játszanánk kupameccset hétvégén, majd valaki más ellen várna ránk egy bajnoki, akkor is ugyanúgy készülnénk. Ugyanabban a tempóban zajlik a felkészülés, lesz szabadnapunk is, szóval attól függetlenül, hogy két ilyen fontos meccs vár ránk, semmit sem csinálunk másképp, mint eddig. Amíg versenyben van az ember és tud tenni a sikeréért, tudja alakítani a saját sorsát, addig tegyen meg érte mindent, aztán ha nem sikerül, maximum utána levonhatja a következtetéseket. Nyilván meccsről meccsre gondolkozunk, szerencsére az élbolyhoz tudunk tartozni, de ez, hogy melyik kupasorozatba tudunk elindulni, még nincs szóban. Elég jó fizikálisan a csapat, szerintem a számok is alátámasztják és a meccseken is látszódik ez. Nem gondolom, hogy van olyan csapat amely nem fárad, rengeteg meccs van kevés pihenővel a téli meg a nyári szünetet leszámítva, de a nap végén szerencsére azt tudjuk csinálni amit szeretünk, azaz focizunk. Mondhatnám, hogy a Fradi ellen könnyű játszani, ilyenkor ugyanis minden játékos hatványozottan motiváltan lép pályára. Ezt a kupameccseken is láthatjuk, a zöld-fehérek elleni szinte mindenki jól teljesít, legyen az adott esetben alacsonyabb osztályú együttes. Ilyenkor mindenki meg akarja mutatni magát, ha pedig ez eredménnyel is párosul, az szuper. Persze ebből negatívum is kisülhet, voltam én már nem olyan fényes meccsen is a Fradival szemben. Szombaton a Fradi vélhetően sokkal kevesebbet kockáztat, hiszen előnyben van, míg a kupadöntő végén valaki mindenképpen győz, ott adott esetben több rizikót kell vállalni. Dibusz Dénesékkel baráti viszonyt ápolunk családszinten is, ugye az már korábban is kiderült, hogy néha azon is sakkozunk, ki viszi a másik gyermekét oviba, feleségeink is nagyon jóban vannak, ilyenkor közösen szervezzük, hogy hogyan jönnek a meccsre a családok, hasonlóan van ez Varga Barnabásékkal is. Nem szoktunk ennek nagy dolgot tulajdonítani, hogy a következő hétvégén épp egymás ellen játszunk, nevetünk egyet rajta aztán várjuk a meccset. Szoktunk róla beszélni, hogy épp ki az esélyesebb vagy ki van jobb formában, de ezektől függetlenül a legjobbunkat akarjuk nyújtani. Barnival is előfordult már mindkét eset, volt, hogy mesterhármast rúgott nekem, de volt, hogy én babráltam ki vele, ezek után ugyanúgy beszélünk, maximum jobban megy a zrikálás, de ilyen egy barátság.
Tóth Barna
A Fradi elleni meccsek mindig, minden csapatnak kiemelt jelentőségűek Magyarországon, így persze nekünk is. Most pedig, itt az idény végén kétszer is találkozunk, ráadásul ezeknek a mérkőzéseknek különleges tétjük van. A heti edzésmunkában nem volt különösebb eltérés, igyekeztünk magunkra koncentrálni, hogy minél jobb állapotban legyünk ezen a két találkozón. A Ferencváros ellen az embernek száz százalékot kell nyújtani, hogy egyáltalán legyen esélye, ezzel most is tisztában vagyunk. Bízunk benne, hogy mindenki a legjobbját tudja majd mutatni. A Ferencváros ellen mindig egy kicsit más gólt szerezni, azt mindenki megjegyzi. Szerencsére velem nem először fordult elő ez. Nagyon örülnék, ha ismét sikerülne betalálnom, de a csapat eredménye az elsődleges most, úgyhogy nem bánom, ha nem én, hanem valaki más lesz eredményes – folytatta a 30 esztendős játékos, aki csapattársához, a 14 gólos Böde Dánielhez hasonlóan még a gólkirályi címre is esélyes. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem motoszkál a fejemben, de szerintem nem én vagyok az első számú esélyes. A fókusz most nem ezen van, hanem a csapat eredményén. Böde Dániel is ugyanígy gondolkozik.
