A paksi edző szerint a Pakssal nem fordult elő, mint a Barcával és az Interrel, hogy elfáradtak a hosszabbításra.

– A héten a futballrajongók igazán nem panaszkodhatnak, el vannak kényeztetve jobbnál jobb mérkőzésekkel. Hogy mást ne mondjunk, kedden a Bajnokok Ligájában az Internazionale és az FC Barcelona játszott őrült meccset, a hétvége pedig nem akármilyen bajnoki rangadókat tartogat. Vasárnap Spanyolországban el Clásicót rendeznek, Angliában a Liverpool az Arsenalt fogadja, és persze itt van nekünk szombaton a Paks–Ferencváros.
– Jó néhány éve nagyon el vagyunk már kényeztetve, hiszen nagyjából minden meccset meg tudunk nézni a televízióban. A keddi BL-elődöntő valóban nem akármilyen mérkőzést hozott, nem tagadom, a Barcelonának szurkoltam, azt a futballt jobban szeretem, amit Hansi Flick csapata játszik. Persze azt a futballt is lehet szeretni, amit az Intertől láttunk, gyorsan hozzáteszem, az olaszok az ellenfél védelmének a hiányosságait használták ki. Dani Alves óta nincs igazán jó jobbhátvédje a Barcelonának, és a bal oldal sincs megoldva. Azért érdekes volt megfigyelni, hogy a hosszabbításra mindkét együttes „elfogyott”, tavaly mi a Magyar Kupában négyszer is hosszabbításra kényszerültünk, mégsem fordult ez elő – még ha nem is ugyanarról a szintről beszélünk…

– Öt nap alatt kétszer játszanak a Ferencvárossal, előbb a bajnokságban, aztán a Magyar Kupa döntőjében. Van ennél nehezebb edzői feladat?
– Semmivel sem nehezebb, mint ha mással kellene játszani. Mint mindig, ezúttal is felkészülünk, tisztában vagyunk vele, a második meccs forgatókönyvét az első határozhatja meg. Próbáljuk összerakni a csapatot, vannak kérdőjelek, majd kiderül, a kisebb sérüléssel bajlódók közül ki lesz bevethető már szombaton, ki pedig csak szerdán.

– Nem akármilyen lehetőség kapujában állnak, hiszen győzelem esetén két pontra csökkenthetik a hátrányukat a listavezetővel szemben, arról nem is beszélve, hogy az idényben harmadszor is legyőzhetik.
– Nem tudok olyanról, hogy bárki is háromból háromszor legyőzte volna a bajnokságban az FTC-t, ha nekünk sikerülne, az kivételes lenne!

– A Ferencváros tavaly ilyenkor tizenöt ponttal vezette a bajnoki tabellát, már aranyérmes volt, és bár most is az élen áll, egyáltalán nem biztos, hogy újra elsőként végez. Minek köszönhető a mostani szoros hajrá?
– Megerősödött a Puskás Akadémia, mi is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtunk, a Ferencváros pedig nem ugyanazt a minőséget képviseli, mint az előző években.

– A Paks az ötödik helyen zárta az őszt, három pontra a dobogótól, nyolcra az első helytől. Amikor a téli felkészülés alatt a csapat sorra nyerte a meccseket, már sejtette, hogy ilyen jól sikerülhet a tavasz?
– Azt láttam, hogy folyamatosan erősödik a keretünk, hiszen érkezett Ádám Martin és Szappanos Péter is, és arra gondoltam, reális, hogy odaérjünk a harmadik helyre, s kiharcoljuk a nemzetközi szereplés jogát. Abban biztos voltam, hogy az akkor előttünk álló MTK-t és Diósgyőrt meg tudjuk előzni, ezt mondtam is a fiamnak, a kék-fehéreknél játszó „Stefinek”, aki azt felelte, ő ebben azért nem lenne biztos. Nekem lett igazam…

– Tizenegy veretlen bajnoki után – ami klubcsúcsnak számít – két hete Győrben pont nélkül maradtak az ETO ellen, ám sikerült javítani, a bennmaradásért küzdő Fehérvár otthonában nyertek. Az sem volt könnyű kilencven perc, a Ferencváros elleni pedig főleg nem ígérkezik annak.
– Egyértelmű, hogy a Fradi minőségileg más futballt játszik, mint a többi csapat. Valószínű, hogy nem tudunk majd kilencven percen keresztül irányítani, a Ferencváros ilyen tekintetben mindig az ellenfelek fölé kerekedik.

– Amikor télen Robbie Keane lett a zöld-fehérek vezetőedzője, az első három bajnokin nemcsak a győzelmek maradtak el, gólt sem sikerült szerezni. Azóta viszont magára talált a csapat, és már tíz találkozón veretlen. Minek köszönhető a javulás?
– A Ferencvárosnak olyan a háttere, a támogatottsága, hogy ha hullámvölgybe is kerül, képes magától kiegyenesedni.

– A fiatal Tóth Alex játéka egész tavasszal meghatározza a Ferencváros futballját – kell belőle külön készülni?
– Egyetlen játékosból sem kell külön készülni. Pontosabban egyikükből mégis, őt Varga Barnabásnak hívják.

– Annak idején az MTK-VM és a BVSC játékosaként rengeteg emlékezetes meccset játszott a zöld-fehérek ellen. Várta ezeket a párharcokat?
– Imádtam ellenük játszani, azok a meccsek mindig ünnepnek számítottak. Nincs ebben változás manapság sem, a mostaniak ugyanúgy várják a Ferencváros elleni mérkőzéseket, megkülönböztetett figyelemmel készülnek.

– A védelem alapembere, Lenzsér Bence még az ETO ellen sérült meg, részleges szakadást szenvedett a combhajlítójában. Ez jelentős érvágásnak tűnik a bajnoki hajrára.
– Mindig van megoldás, de tagadhatatlan, Lenzsér Bence a legjobb formában játszó védőnk volt.

– Sokat kellett gondolkodnia, milyen összetételű kezdő tizenegyet küldjön pályára?
– Azért jelentett problémát, mert ahogy említettem, vannak kisebb sérülések, meg kellett várni, kire számíthatunk már a szombati bajnokin, kire pedig esetleg csak a szerdai kupadöntőn.

– Létezik fontossági sorrend? Azaz a bajnoki vagy a kupameccs a fontosabb?
– Mindkettő! És most nem a bajnoki helyezésre, a kupára gondolok, hanem a presztízsre. Az utolsó három egymás elleni mérkőzést mi nyertük meg, biztosan erős a visszavágás vágya ellenfelünkben, mi viszont szeretnénk negyedszer, sőt ötödször is nyerni ellene.

– Mi döntheti el a rangadót?
– Például a napi forma. Mindkét csapatnak volt egy hete készülni, ebből még nagyon jó mérkőzés is kisülhet.

– Azért nyilván kiegyezne vele, ha visszafogott teljesítménnyel sikerülne otthon tartani a három pontot…
– Szeretem, amikor a győzelem jó játékkal párosul, de azért együtt tudnék élni azzal, ha esetleg gyengébb játékkal jönne össze a siker.

forrás: nso.hu