Danival készített nagyinterjút az M4 Sport.

A Ferencvároshoz igazolásról és Ricardo Monizról:

A Ferencváros nagy kihívás volt, de az idő azt igazolta, jó döntés volt. Izgatottan mentem oda, akkor sok magyar játszott ott, sajnos nem volt egy acélos brigádunk, de nagyon hamar befogadtak Lipcsei Petiék. Ricardo Moniz edzéseken is olyan hőfokon égett, amit addig nem láttam. Rengeteget dolgoztunk, megszakadtunk az edzéseken, de ebből én sokat profitáltam, év játékosa, később gólkirály is lettem később. Szerintem a klubot is ő indította el azon az úton, amit most jár. A Fradi szurkolótábora óriási lökést adott nekem, nagy motivációt jelentett ott játszani.

Az első bajnoki címről:

Azért is igazoltam a Ferencvárosba, hogy sikereket érjünk el. Nagyon hosszú ideje nem nyert akkor a Ferencváros bajnokságot, szóval fantasztikus élmény volt. Utána a kupák jöttek, zsinórban három évben megnyertük. Nagyon jó élményekkel gazdagodtam a Fradinál, és nagyon jó embereket ismertem meg.

Thomas Dollról:

Nála játszottam a legtöbbször, de minden évben igazolt mellém egy centert. Eleinte mellőzve voltam, aztán a végén mindig én játszottam. Mondhatjuk, hogy tűzben tartott. Azért Moniznak és Dollnak más lehetőségei voltak, mint az utánuk következő edzőknek.

A Fradi átalakulásáról és a 2019-es távozásról:

Volt még egy évre szerződésem a Fradinál, de én kértem, hogy elmehessek, mert a Rebrovnál már nem igen játszottam, a kispadon vagy a lelátón ültem volna. Úgy voltam vele, 30 évesen még játszani szeretnék. Nem az az ember vagyok, hogy akkor érzem jól magam, ha jó fizetéssel ülök a lelátón.

A légióséletről:

Az évek során Németországból, Izraelből, Angliából is voltam megkereséseim, volt olyan edző, akivel le is ültem, de aztán ellaposodtak ezek tárgyalások. Soha nem akartam annyira elmenni, a nyelvet is alig-alig beszélem, lehet, emiatt is féltem váltani.

A válogatottról és 2016-ról

Gyermekkori álom volt a válogatottban játszani. Akkoriban jóval több csatár jött szóba, mondhatjuk, hogy jobb kínálat volt. Priskin, Nikolics, Németh, Szalai, Böde… A 2016-os EB-re sokat kellett dolgozzak, mert decemberben bokasérülésem lett, utána picit bicegve tértem vissza, hogy meccsben legyek. Gyulladáscsökkentővel játszottam, hogy be tudjam verekedni magam. Az izlandi meccsen sajnáltam, amikor a védő berúgta előttem, és öngól lett… Azért jó lett volna EB-n gólt rúgni, de ezzel a találattal lett döntetlen, és biztossá vált a továbbjutásunk. A 2016-os EB a későbbiekre is nagy lökést adott a válogatottnak.

Bővebben: M4 Sport