Fábián Bettina egy bronz-, egy ezüst-, Mihályvári-Farkas Viktória egy ezüst-, Betlehem Dávid pedig két ezüstérmet nyert.

Úszás, nyíltvízi Világkupa, 2. állomás, Spanyolország, Ibiza

1. nap: női 10 km, férfi 10 km (Fradi.hu, MÚSZ)
2. nap: női 3 és 5 km, férfi 3 és 5 km (Fradi.hu, MÚSZ)

Nyilatkozatok az első nap után:

Fábián Bettina “Őszinte leszek, én szurkoltam annak, hogy legyen ennyi a víz, vagy egy fél fokkal melegebb, mert én nem szeretek neoprén-dresszben versenyezni, a hideget viszont elég jól bírom, azaz a kívánságom bevált. Miután ez kiderült, egyértelmű volt számomra, hogy minimum a dobogót el akarom érni. A versenyzés nagyon jól ment, végig az első háromban voltam, jól váltottam iramot is – ez nagy előrelépés Egyiptomhoz képest, ahol tizedik lettem, most meg harmadik.”

Mihályvári-Farkas Viktória “Azt gondoltam, hogy az elején a sprintverseny miatt jobban megnyomják az első kört, kissé meglepett, hogy nem így történt, úgyhogy a végén begyorsítottam… naná, hogy negyedik lettem, de hát ez legyen a legnagyobb baj. A következő kettő kissé unalmasan telt, aztán a negyedikben az élre álltam és próbáltam meghúzni a mezőnyt – hát ez nem sikerült, de végül is nem baj. Aztán az utolsó körben nagyon kijött a tapasztalatlanságom, hiszen 2018-ban, ifiként úsztam utoljára nyíltvízen, szóval amikor megindult a mezőny, belekeveredtem a verekedésbe, amiből pont ki akartam maradni. Az egyik japán lány le is verte a szemüvegemet, úgyhogy meg kellett állnom, aztán a boly legvégéről indultam a többiek után, kissé kamikáze-módra, lesz, ami lesz alapon. Örülök, hogy végül sikerült az első tíz közé érnem – megyek tovább, gyakorlok, igyekszem tapasztalatot szerezni, aztán meglátjuk, meddig jutok.”

Betlehem Dávid “Nem ilyen versenyre számítottam, a forma sem azt mutatta, hogy ez lesz belőle. Nem feltétlenül rajtam múlt, hiszen a negyedik körig ott voltam az élbolyban, de ebben a tizennyolc fokos vízben olyan szinten merevedik le a kezem és a lábam egy idő után, hogy képtelen vagyok üzemben tartani a szervezetem. A sprintben harmadik lettem, utána tartottam a pozíciómat, aztán hirtelen elvágtak mindent – szóval szépen kicsekkoltam és lettem végül harmincnegyedik. Még esetleg tudunk néhány jótanácsot adni a World Aquatics bíróinak, hogy mire figyeljenek, amikor ennyi francia és olasz versenyez egyszerre – de ami a lényeg, holnapig ki kell találnom valamit a knockout-viadalra, hogy amikor kijövök a vízből, akkor a következő rajtig ne fagyjak meg.”

Rasovszky Kristóf “Elég visszafogott értékelés, hogy nem vagyok elégedett az eredménnyel, hiszen sokkal jobban ment ez a verseny annál, mint hogy nyolcadik legyek. Mondjuk úgy, többen is vagyunk így ezzel, főleg látva mindazt, ami az utolsó körben történt. Le kell vonni a tanulságokat, hogy legközelebb ne tudjanak keresztbe tenni azok, akik az úszást kevésbé részesítik előnyben, sokkal inkább a test-test elleni küzdelmet erőltetik ebben a sportágban. Az egész verseny azért azt mutatja, hogy így a medencés bajnokság után is jó formában vagyunk a nyíltvízen is, hiszen függetlenül a küzdelmes utolsó körben történtektől, csak kicsin múlott, hogy nem értem el egy még jobb helyezést, nyolc másodperccel értem be az első helyezett mögött. Úgyhogy az úszás részével elégedett vagyok, ami az utolsó körig ment, a birkózás részével nem – de mivel én nem arra tettem fel az életemet, így azt nehezen is tudnám értékelni.”

Nyilatkozatok a második nap után:

Fábián Bettina “Én abban reménykedtem, hogy az ezerötszázat és az ezret nem fogjuk annyira nyomni, hogy tartalékoljunk a mindent eldöntő ötszázra – hát ehhez képest a legelején az első száz méteren már mindenki sprintelt. Ennek megfelelően elég sokat kivett belőlem az ezerötszáz, utána volt tíz percünk regenerálódni, ez azonban nem igazán sikerült, ezt mindannyian éreztük már az ezer elején. Jó, hogy gyors vagyok, ugye, négyszázon tudok menni, azaz az ötszáz a végén feküdt nekem. Sikerült jó pozícióba kerülnöm az első bója után és aztán megőrizni a második helyet, lehajrázva a japán lányt, úgyhogy nagyon örülök ennek az ezüstnek. Kemény versenyszám lesz ez a világbajnokságon, óriási csata lesz, de izgatottan várom.”

Betlehem Dávid “Nálunk elég jó mezőny gyűlt össze, gondoltam, már az elején nagy csata lesz, mert elég sok olyan úszó van, akinek ez az egy esélye, hogy hátha bejut a második körbe. Úgyhogy mindenki csőre töltötte magát, ennek ellenére örülök, hogy kilencven százalékban tudtam vezetni, aztán jött Klemet, őt elengedtem, mert tudtam, hogy gyors lesz itt is, később is, és az meg mindegy, hogy hányadikként mész tovább. Az nagyon fontos volt, hogy tudtuk egymással beszélni mi, magyarok, összedolgozni, hiszen mi azért kicsit gyorsabbak vagyunk a mezőny nagy részénél, és így ki tudtunk maradni a verekedésből mind a három távon. Örülök, hogy végül jól sikerült a vége is, az kis tüske, hogy nem sikerült Klemetet lehajráznom, de nem baj ez, lehet ezt még gyakorolni, jön majd az Eb, és aztán a világbajnokság. Külön köszönet (Mezőfi) Márknak, a masszőrünknek, aki két futam között adott ránk mindent, hogy ne fagyjunk ki, mint tegnap, így azért sikerült majdnem végig megőrizni a testhőmet és csak az ötszázra mentem ki kicsit dideregve.”

Rasovszky Kristóf “Egész izgalmas kis verseny, nehéz kiszámolni, mi lehet a jó taktika. Úgy gondolom, az ötszázas futamig sikerült egész jól taktikáznom, függetlenül attól, hogy az ezer rajtjánál kicsúszott alólam a pontonra terített szőnyeg, azaz a rajt elég rossz lett, így kellett a legjobb tízbe beverekednem magam, de ez végül sikerült. A döntőben ott tudtam lenni az elején, negyedikként jöttem be, jó lett volna a dobogó nyilván, de így elsőre nem rossz. Talán lehettem volna kicsit okosabb – az a verseny lesz az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is, akkor remélem, sikerül az érem. Szerintem a nézőknek ez nagyon fog tetszeni, akár a helyszínen, akár a tévék előtt, mert teljesen kiszámíthatatlan az egész, mindegy, kinek hogy sikerül az ezerötszáz és az ezer, ötszázon borulhat minden.”